Református főgimnázium, Debrecen, 1890

IX 1. A „Haramják." A „Haramják"-kai lépett Schiller legelső izben a nyilvánosság elé. Mondhatjuk, hogy ez az első bevégzett műve, mert bár tett már korábban is némi kísérletet drámai tárgyak feldolgozására, azok közül teljes befejezésre egyet sem juttatott. A „Haramják" keletkezésének sszinre jutásának története annyira főfontosságu, és Schiller egész jövőjére oly nagy befolyású dolog, hogy mindenekelőtt evvel kell megismerkednünk. A darab Írásába 1777-ben, 18 éves korában kezdett Schiller, mint a stuttgarti katonai-akadémia (az u. n. Karls-Schule) orvos növendéke. Ez a „Karlsschule" minden tekintetben a legszigorúbb katonai fegyelem alatt álló intézet volt, a melybe a növendékeket „legfelsőbb parancsra" vezényelték, még azt sem igen kérdve tőlük, hogy melyik szakra éreznek magukban legtöbb hajlamot és tehetséget. Schiller minden áron theologus akart lenni, de mivel a „Karlsschule" theol. facultással nem birt, jogászszá kellett lennie. Ezen a pályán azonban semmi sikert sem levén képes felmutatni, az intézet legfőbb urának, Károly Jenő würtembergi uralkodó berezegnek parancsára az orvosi tudományok hallgatására osztatott he. Schiller örült ennek a változásnak, mert ezt apályát mégis sokkal inkább kedélyéhez valónak tartotta, mint a jogit. Az akadémia növendékei valamennyien benlaktak az intézetben, a melynek czéljaira Károly Jenő Stuttgart egyik kaszárnyáját alakíttatta át. Az internatusban a legszigorúbb katonai fegyelem uralkodott és a növendékek a külső világtól jóformán hermetice el voltak zárva. Mind az által a legéberebb őrködés sem tudta megakadályozni azt, hogy azon kornak legkiválóbb termékei dugáru képpen be ne csempésztessenek az inté/etbe, a hol is az ilyes szellemi tápláléktól elzárt ifjú kedélyek a tiltott gyümölcsnek egész édességével szívták magukba ezen műveknek szellemét. Kloppstok, Wieland, Ossian, Rousseau, Ugolino, Julius v. Tarent, Götz és Werther ismeretesek lőnek a kaszárnyának zárdaszerü falain belül. Lehet, hogy később enyhült is ez a tilalom, mert annyi bizonyos, hogy az akadémia fenállásának ötödik évében 1780-ban, az uralkodó-herczeg születése napján az akadémia növendékei Goethe „Clavigóját," adták elő. A szegény Schiller volt kénytelen a czimszerepet játszani, a melyet azután a maga éktelen sváb ilialektusá-