Református főgimnázium, Debrecen, 1884
15 képzelet és hiúság csábításaival ámította volna magát, de azért a szigorú bíró még sem volt képes benne elölni a reformátori buzgalmat. A gyönge kísérletek, a nehézségek, melyekkel küzdenie kellett, gyöngeségét s tanulatlanságát tárták eléje, látta mit kell pótolnia s elhatározóbb, kitartóbb lélek lakott benne semhogy ne pótolta vólna. Neki feküdt a behatóbb tanulmányoknak s tanult 4 évig szakadatlanul. Négy év múlva aztán, (1764) mint maga irja Pozsonyban való tartózkodásáról, — „ismét egy gyenge szellő élesztette a tüzecskét, mely benne Leobenben gerjedezni kezdett." Újra felveszi a tollat és ir. Faludit üdvözli magyar distichonokban'). E második kísérletére, mely nyilvánosan jelent meg s eredeti termék vólt, szintén maga mondja ki a bírálatot: „Kevés említést is alig érdemel" *). Annál nagyobb figyelmet érdemel ez önbirálati megjegyzése. E hang nem a maga elitélés, nem a türelmetlenség hangja többé boldogulni nem tudása miatt; e hang az öntudat hangja reménye bizonyos teljesülése felett. — Felfedezésének, mert annak mondhatni, nyugodt megelégedésben örvend s tisztában van czéljával és eszközeivel. Győrött, majdN.-Szombatban, azután Székes-Fehérvárott találjuk; mindenütt kitartó szorgalommal forgolódik Phaedrus, Ovidius, Vergilius, Anakreon és Horatiussal, 3) sőt Gyöngyösi Palinodiáját is elegiai versalakban irja át 4). Fáradhatlan szorgalma csakhamar meg is termette gyümölcsét. 1773-ban Szatmárit Helikonra vezérlő kalauz-át megírja. Valószínűleg Pázmány igazságra vezérlő kalauza után nevezte igy el, mert munkájából látszik, Pázmány nagy becsben áll előtte s kivált nyelvéért, mely nagyon gondos és a prosodia megállapításánál kitűnő anyagul szolgálhat, igen-igen dicséri, s másoknak is a hosszú és rövid hangzókra nézve utmutatóul ajánlja. Hosszú fáradságának gyümölcsét már megmeri mutatni barátainak, de uszolásaiknak, hogy elsőbbsége iránt való tekintetből kiadását ne késleltesse, nem enged. — Mélyen lelkébe véste a római költő híres elvét a „nonum prematur in annum l í-ot, melyet szószerint vesz. S ez nem nevetséges 0 Tud. Gyűjt. 1823. IX. 11. 1. 2) Tud. Gyűjt. 1823. IX. 25. 1. 3) L. Rajnis: Magy. Parn. 4) Toldi: Magy. kőit. kézi k. II. 178. 1.
