Református főgimnázium, Debrecen, 1884

13 ték — mint Arany megjegyzi*) — épen azáltal volt uj, mert régi volt a rómaiaké. Úgyde az uj mérték anyaga, a nyelv, melynek bár hangsúlyozó természetétől alig tudtak szabadulni, mégis mértékes voltát erősen vitatták, gördité szándékuk elé a legnagyobb akadályokat. Legtöbbet vesződnek tehát a nyelvvel, melyet „uj rámára" vonni akarnak. Erdősi (Sylvester) János ugjan már két századdal azelőtt megírta volt „Előljáró beszédét," mely distichonokban csengett a hallgatók fülébe, utána mások is megpróbálkoztak vele. (Heltai, Apáczai, Ráday, Szilágyi S. Molnár I.), sőt Kalmár Gy, hosszabb költeményt is irt klasszikai mértékben s a prosodia elméletével is megküzdött: mindazáltal a puszta próbálkozásnál tovább nem vitték s így a prosodiát még csak gyakorlatban sem alkothatták meg. Ez érdem kizárólag a klasszikai iskola fejeit Barótit, Rajnist és Révait illeti, kik nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is megállapították a magyar mértékes verselést, meg ugy a hogy mind mai napig van. Az ó-klasszikai iskola e három alapitója kezdetben egymásról mitsem tudva külön-külön prosodiát állapított meg magának s elméletét kiadott munkáikhoz csatolták, hogy a közönség előtt eljárásuknak magyarázója és védője lehessen. A közönség azonban nem sokat törődött velők. Olvasó közönség nem vólt. — A nemzeti szellem még csak ébredezett. Főurainkat csak Bécs mulattatta, s ők Bécset mulattatták a bájos asszony király körében. Egy gróf Teleky József, egy báró Orczy Lőrincz aranyos kivétel vólt ekkor. A mily keveset adott rájok a közönség; ép oly erős farkas szemet néztek ők egymással. Meghányták-vetették egymás prosodiáját derekasan, miben nem kis mértékben tüzelte őket a vetekedés az elsőbbség pálmaágáért. És mert az egész tollharcz alapoka személyi kérdés vólt, képzelhetni részleteiben mily heves és izgatott mértéket öltött.! És folyt a harcz éveken át, folyt szerzetesek között! íme az eszmék liarczában ember nem ismer embert, felebarát felebarátot, testvér testvért, az igazságért szellem a szellemmel kiméletet nem ismerő fegyverrel harczol. A vita a „prioritásért" indult meg és mind erősebben folyt a szórend, — a prosodia, — leghevesebben a helyesírásért, melynek önkényessége megannyi prosodiának vetheti meg *) A rany: Próz. dolog. 250.1.