Református főgimnázium, Debrecen, 1877

35_ Népek születnek, trónusok omlanak Lelielleteddel, s a te szemöldöked Világokat ronthat s teremthet, A nagy idők folyamit vezérlvén." Majd nemzetének közkincsévé óhajtja tenni keblének szent hitét és bizalmát: „Nézd, mely viszontság kénye játszott A legerösb szegletkövekkel. Téged megőrzött őseid istene. Mindenható kar méri ki sorsodat; Kar, melyen ég s föld sarkai forganak, Kar, mely dicsőült őseidnek Rettenetes hadait vezette. „Bizzál, s virágzóbb századokat remélj, Elődeidnek szép kora visszatér." „Az ulmai ütközet" czímíi ódában, — mivel Napóleon diadala folytán rettenetes veszély fenyegeti a hazát, s mivel a haza fegyveres őreit futásban, a vert hadat tébolyogva, Bécs és Pozsony érczkapuit vívat!an kitárva látja: — hazafias lélekkel buzdítja nemzetét ellentállásra, ha kell, dicső halálra: „Itt az idő magyar! Menj, most mutasd meg Zrínyi lelkét, Zrínyi dicső remekét, halálát!" Midőn aztán mindenfelé dob, s tárogató riad; midőn mindenfelöl tódulva jönek a bajnokok, — mintha az elhunyt párduczos ősök támadnának fel hamvaikból: — lelkesülten kiált fel „A felkölt nemességhez" czímzett ódában: „Örvendj hazám! nézd: mehnyi jeles sereg Kész érted önkényt ontani életét, 0 bátran örvendj! mert megőrzik Hantjaidat született vitézid." S hogy a vitézekben az elszántságot és harczvágyat még inkább éleszsze: a régi és ujabb századok dicső hőseihez hasonlítja őket, s végül igy buzdítja: