Református főgimnázium, Debrecen, 1877

21_ megkísértette az elégiái versmértéket is (1541,) de néhány csekély utánzókon kivül, különösen a költői dictiónak nagy kárával, követöket nem talált." Gyulai Márton, Bonemisza Péter, Vilmányi Libétz Mihály stb. is hagytak magok után oly — különben fogyatko zásokkal teljes müveket — melyek a classikus irodalom termékeire emlékeztetnek bennünket. A classikai ódaköltök sorát Tasnádi Péter nyitja meg egy horatiusi óda (látod mely igen mulandó a világ) utánzásával, melyben megtartja ugyan az "eredeti óda alak tagszámát, de elejti a classicismust, — s időmérték helyett rímeket használ. Nem szólhatunk előnyösebben a jó Tinódi Sebestyénről sem, ki néha utánozza a sapphói alakot is, legalább a sorok s a szótagok számára nézve. Ezeken kívül van még nyoma a 16 és 17-dik századból s a 18 dik első feléből néhány még csekélyebb jelentőségű kísérletnek, mely sapphói vagy alkájusi vers alakok használatára irányult. *Es ezzel — ugyszólva — kivan merítve minden, mit ódaköltészetünkről irodalmunk legújabb korszakáig mondhatunk. Jellemezzük már néhány vonással e műveket. Közös sajátságuk az, hogy távolról sincs költői felfogásra utaló eszme, vagy érzelem bennük. Az alaki kellékek közzül még a derék Erdösi után is csak a szótagszára vólt uralkodó, melynek értékét rímekkel igyekeztek fokozni. Később metrumot is alkalmaztak, a nélkül, hogy ez által az eddigieket felülhaladó müvek jöttek vólna létre, a mi nem is látszik különösnek, ha meggondoljuk, hogy néha czélszerű egészségi szabályok, máskor gazdasági teendők, vagy elmés közmondások, továbbá az illem és erkölcsiség kötelező szabályai s a hit örök érvényű igazságai stb. szolgáltak költői tárgyakul. A megelőző századok férfiainák az antik versalakok meghonosítása körül mutatkozó téveteg tapogatózásai öntudatos és eredményes törekvéssé csakis irodalmunk újjászületésének korszakában — a 18 dik század második felében — válhattak, mikor is nemzetünk jobbjai — mintegy varázsütésre — egyszerre több irányban kezdék meg az irodalmi munkálkodást. Eme külömbözö irányban, de ugyanazon ezélra, — a nemzeti irodalom fejlesztésére törekvő — u. n. franczia, classikai és népies iskola közzűl, közelebbről a classikai iskola érdekel bennünket, mivel t. i. ódaköltészetünk kizárólag ennek tagjai között talált mívelőkre.