Református főgimnázium, Debrecen, 1877

22_ Szilágyi Sámuel volt első, ki a mértékes versalakok alkalmazását — mit sem tudva Gr. Rádai Gedeon megelőző munkálkodásáról — tüzetesen megkezdé, Horácz és Klopstock némely ódáját honi nyelvünkre fordítván 1750 körül. — Majd Kalmár György és Mólnár János után föllépett a classikai iskola feje Baróti Szabó Dávid „Uj mértékre vett külömbféle versei "-vei, melyek között Horácz ódáiból is közöl fordításokat. Barótival csaknem egy időben kezdett munkálkodni Révai Miklós, ki „Elegyes versei "-ben — a derék Mólnár János példája után indulva — classikai formákban készített — eredeti és fordított darabokat bocsátott közre. Megzendült e közben Kőszegi Rájnis József lantja is, ki költeményeiben, de különösen kevés számú ódáiban bebizonyitá, hogy — a mint Toldi mondja — „különösen a fenséges és hathatós iránt birt érzékkel." „E három férfi — Baróti, Révai és Rájnis — vetette meg alapját a magyar költői dictio e nagyszerű átalakúlásának, mely mulhatlan feltétele vólt ama gazdag felvirágzásnak, melynek az a 18 dik század végén elibe sietett. A könnyüség melylyel a magyar versírás a régibb ugy, mint a franczia iskolabeli költőknél járt, miután a rythmust és a rímet még semmi törvény nem szabályozta, okozá, hogy a költői és prózai nyelv határai szorosan még meg nem voltak vonva. Az időmérték elve a szép hangzás észlelésére, a classikai példányok tanulmányozása, utánképzése és mind hívebb áttétele a classikai dictió szépségei felérzésére és visszaadására vezetett ; s míg eleinte mind a költök, mind az olvasó közönség a magyar nyelv prosodiai szerencsés természetét fedezvén fel, ennek örültek: észrevétlenül megnyilatkozott annak a római nyelvéhez analóg azon képessége is, mely szerint talán egy ujabb nyelv sem birja azon ünnepélyes komolyságot, azon tömött rövidséget, és hathatós erélyt inkább visszaadni, melyet a római írókban oly méltán csodál az összes uj kor." A classikai iskola alapítóinak nyomdokain haladva hova tovább mindinkább eredményesebb kísérleteket tettek az ódaköltészet terén Kazinczy Ferencz, Kiss János, Váji Nagy Ferencz, Csokonai Vitéz Mihály, Dayka Gábor. De legkiválóbb módon és mértékben egyesítette magában a classikai iskola lelkes férfiainak jelesebb tulajdonait a római lelkületű Virág Benedek, ki magas röptű ódáiban a classikai formával a classikai szellemet egyesíté. — Szép átmenetet képeznek e költemények Berzsenyi Dánielhez, ki a nyelvújítás eredmé-