Református főgimnázium, Debrecen, 1877

JL18 jelen levő mélyen tisztelt közönség szives jó indulatába ajánlva, kérem az egek urát, hogy a magyar reformált egyház emez ős Athenéjét s Rómáját, e nemes várost és egyházat, s ebben a tudományoknak eme pompás fényes templomát, e főiskolát, emelje, nevelje, virágoztassa; és ennek kormányzó testületét, az egyházkerületet, az egyházkerület főpásztor át, a főiskola tanári karát, a tanári karnak általam mélyen tisztelt és szívből szeretett minden tagját, s velők együtt az én sokérdemü elődömet — egykorú kedves emlékű tanáromat — leendő tanítványaimat és az egész nemes tanuló ifjúságot éltesse és halmozza el áldásaival. II. SZÉKFOGLALÓ BESZÉD, tartotta Debr. 1877. Szept. 9. ELEK LAJOS a debreczeni ref. főgymnasiumban magyarnyelv és földrajz tanára. Fötiszteletü és nagyságos Püspök ur! Nagytiszteletü és tekintetes Egyháztanács! N a g ytiszteletü és tekintetes Tanári kar! Nemes tanuló ifjúság! Mélyen tisztelt hallgatóság! üröm és aggódás érzete váltakozik kebelemben ma, midőn — a tiszántúli helv. hitv. egyházkerület közgyűlése által megválasztatva, s a debreczeni helv. hitv. egyház közgyűlése által meghívatva — a debreczeni főiskola gymnasiumi tanárkarában széket foglalandok. Örömet érzek, mert ott értékesíteni a férfikor munkásságát, hova az ifjúság éveinek kedves visszaemlékezései vonzanak; tagjává lenni azon nagy érdemű testületnek, melyhez általában az őszinte tisztelet, jó részben a tanítványi hála és kegyelet csatol; azon anyaiskolában hintegetni az igaz, szép és jó magvait, melynek képeztetésemet köszönhetem: mindez tiszta öröm forrása rám nézve! De aggódás száll meg, ha felteszem magam elébe e kérdést: mit hoztál e főiskolába, melyet nagyérdemű elődeidnek szelleme leng körül, s melyet ma is a tudomány fölkent apostolai környeznek ? Igen! mert e kérdésre nem tudok oly választ adni, mely bensőmet teljesen megnyugtathatná.