Református főgimnázium, Debrecen, 1877

\1 főiskolában, szeretve tisztelt volt tanáraimtól megszereztem, kinn az élet iskolájában gyakorlatilag alkalmazni s lehetőleg öregbiteni igyekeztem, és igyekezni fogok ez után is. — Sok nyelven szóihatás hatalma sincs birtokomban; de egy nyelvet — ugy gondolom — eléggé értek: a szeretet nyelvét. — Ezen szóltam már tanuló koromban magán tanítványaim mindegyikéhez; ezen beszéltem lelkészi szószékemből híveimhez; ezt használtam tanárkodásom ideje alatt folyvást; és ezt fogom használni ez után is, mert azt hiszem, „ha angyaloknak nyelvén sziHan ék is, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok." — És bizom abban, ki az erőtlenekben is megdicsőítheti az ö erejét, ki egykoron az együgyű tanítványoknak adott vala sok nyelveken szólás hatalmát; bizom abban, a ki engem szegény, magamra hagyott gyönge árvát, kit Spártában bizonyosan a Taygetosra kitettek volna — szerető karjaira ölelt, fölnevelt és egészen idáig vezérelt, hogy itt e nagytekintélyű főiskolában tanári széket foglalhatok el. s innét e sok tekintélyes tudós tanárt látott szent helyről kérhetem az ö segedelmét. — Kérem is, és lelkem bizodalma egész hevével, hitemnek egész erejével hozzá ragrszkodva, esedezem uj áldásáért. S ha igaz, a mit a költő mond, hogy „az embernek hite az erő, melylyel fogva tartja az istent:" én fogva tartom öt hitemmel és ezt mondom, mint egykor az uj hazába utazó Jákób: „Nem bocsátlak el atyám tégedet, míg meg nem áldasz engemet fiadat." Isten után ti bennetek bizom, s a ti bizodalmatokat, pártfogástokat és támogatásotokat kérem, Fötiszteletíí és Nagyságos Püspök u r! Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházi tanács és Tanári kar! Nagybecsű bizodalmatokat különben már csak köszönnöm kell; ti azzal engem — mint megválasztatáson! tanúsítja — előre megajándékoztatok. — Fogadjátok érte forró köszönetemet. — Én érzem e bizalom becsét s legfőbb ohajtásom az, hogy arra magamat legalább némileg érdemesíthessem, — és jövőre szíves támogatásotokat megnyerhessem. Én rajta leszek teljes erőmmel, hogy kötelességeimnek lelkiismeretesen megfelelve, tanítványaim értelmét lehetőleg öregbíthessem, érzelmeiket nemesíthessem s akaratukat saját példámmal is a jóra irányozzam, és ez által ez intézet nagy czéljának előmozdítására veletek együtt közreműködjem. Ily elhatározással, magamat ismételten kegyeitekbe és a 2