Református főgimnázium, Debrecen, 1856

5 sem láttam, melly legalább 10—20, söt néha 100 darabra is ne lett volna szakadva, ugy azonban, hogy darabjai még mind egymás mellett voltak, kérget pedig csak egygyen sem fedezhettem fel. A mint a daraboknak belső szerkezetéből látszott, a nagyobb rész a pálmákhoz tartozott; de találtain több darabot, mellyek két szikii vagy külgyarapú fákból valók voltak, s melyeknek igen vastag évgyűrűi erős vegetatiora mutatnak; végezetre gyűjteményemben a Bambusnak is két faja látható. Ezen vidéken kívül nem láttam aztán illy kővé vált fatörzsöket egészen Felső-Egyiptomig, hanem ott, és különösen Nubiában a Nilus medrében már ismét sok kővé vált pálmatörzs találtatott, mellyek közül némellyiknek csaknem két láb volt átmérője, Mutattak nekem végezetre Nubiából visszatért utasok egy hüvelyk vastagságú fövénykővé vált fadarabokat, mellyek belől többnyire üresek voltak, s mellyeket, ha köztök elágazottak is nem lettek volna, hajlandó valék villámcsöveknek tartani; de későbben a helyszínén meggyőződtem, hogy azok a legújabb idő képletei, s a Nilus partján nőtt cserjék gyökere körül lerakodott mészkéreg által származtak, mellyek alól ha kirothadt maga a gyökér, akkor cső alakot nyertek. Sok helyen leomlott partokból, mint csupaszon maradt gyökerek, úgy állanak ki nagy számmal. Gyűjteményemben, — melly most már a pesti nemzeti muzeum birtokában van — mind ezekből példányok láthatók. A kővé vált erdőn egészen keresztül mentem, hogy szélességét is megítélhessem, melly itt 1000 —1500 ölnél nem lehetett szélesebb, s melly a prof. Figari állítása szerint sehol sem szélesebb egy mérföldnél, s a déli oldalán, hol a hegy a' Nilus völgye felé kezd síkká terülni, telve találtam a hegy rétegeit, s elborítva a homoksíkságot puhányok, héjanczok és sugáronczok kövületeivel, s csak innen 19 fajta kövületet hoztam gyűjteményembe. Igen szép látvány volt lent a homok síkon egy hosszú gypsz (Marienglas) vonal, melly függőlegesen állván ki a földből, minthogy a szél elhordta körüle a homokot, ugy nézett ki, mintha egy elpusztult üvegfal maradványa lett volna. II. A nép. Minden arra mulat, hogy Egyiptomnak legrégibb lakói nem Ázsiából, hanem KözépAfrikából jöttek; mert mint már elébb is emlilém, Alsó-Egyiptom, melly Ázsiához legközelebb esett, a régibb időben lakhatatlan mocsár volt. Tehát Aelhiopiából kellett jönni első lakosainak. A melly folyam termékeny földet szállított, ugyan az hozott lakosokat is. De ezek még sem a néger, hanem a kaukazi fajhoz tartoztak, mint az a régi emlékeken fenmaradt képeken, és a Múmia főkön látható Hogy szinök barna volt, mint barna ma is az araboké Egyiptomban, s különösen a barabráké Nubiában, az csak éghajlati befolyásnak tulajdonítható. És alkalmasint ezen Barabra vagy Berber fajhoz tartozott Egyiptomnak régi népe; mert a nubiaiak most is ugy öltözködnek, s különösen a nők hajókat most is éppen Ugy fürlözik, mint ez a régi egyiptomi emléken látható. , De a mostani egyiptomiak annyiféle nép vegyületei, hogy szinte lehetetlen belőlük egy bizonyos typust alkotni. Koptok, arabok, négerek, törökök, görögök, örmények, olaszok s más népfajok vegyültek itt egy nép-chaoszszá, s ezek közül egynek egynek a lypusával csak akkor ösmerkedhetik meg az ember, ha a tartományt végig utazva, vegyületlen falvakban tanulmányozza arczvonásukat és jellemöket; találkoznak ugyanis tiszta beduin és tiszta kopt falvak, mellyeknek lakosai a világért sem házasodnának más törzsből. Legnagyobb része pedig a falvaknak, s minden nagyobb város népességének nagy többsége az úgynevezett Felláhkból áll, kikről már nem lehet tudni, koptok voltak-e valaha, s csak későbben tértek át a hódító ara-