Református főgimnázium, Debrecen, 1856

6 bok vallására a Moziéin hilre, vagy éppen arabok, kik legújabban a törökök által meghódítatván, annyira elnyomattak, hogy midőn igen sok hivatalnok, s különösen az Írnokoknak (effendi) egész légiója a koptok közé tartozik, arab hivatalnokot csak egyetlen egyel sem lehet találni: — a főhivatalok pedig mind lörökök kezeiben vannak. Jellemére nézve is legjobban egyezik e két népfaj; s bár a török sokkal komolyabb, de nyűgodt méltóság és önérzet egyenlően megvan Koptban és törökben. Az araboknak azon része, melly le van ugyan győzve, de soha egészen meg nem hódítlatott, Beduin nevet visel. Ez egy mindent nélkülözni tudó nép, csak szabadsága'!nem; s a Fellahkkal élesen elütő elleniélben áll. A Fellah annyira szolga-nép, hogy még mi ütált európaiak is úton ütfélen szabadon verhetjük őket, a nélkül, hogy a visszatorláslól félhetnénk; de egy Beduinra kezet emelni még a török sem merészel, mert az bizonyos, hogy illy esetben egyiknek a két fél közül meg kell halnia. A Beduin adó alá van vetve, — de azt nem fizeti; tartozik katonáskodni, — de nem cselekszi, s ha a kormány erőszakosan lép fel, marháikat az adóért csak véres csata ulán hajthatja el, mellyekért azok mindig tudnak kárpótlást szerezni. Ha katonát akar a kormány közülök állítani, kivonulnak a pusztába, hova a katonaság nem mer utánnok menni. így történt ez a mult 1856-ik év elején is: a katonaállitás elöl a pusztába vonultak, falvaikban csak öregek, nök és gyermekek maradtak, s ezek hordtak élelmet a pusztában lappangóknak minden szigorú tilalom ellenére is, — márlius 2-án is 21 illyen egyént végeztetett ki az Assziúti basa a legkegyetlenebb módokon minden legkissebb törvényes eljárás nélkül. Csak Mehemed Ali tudóit a beduinokkal bánni, mert ö még maga fizetett nékik évenként adót, — természetesen ajándék név alatt, — mit aztán a keleti szokás szerint megsokszorozva kapott vissza, a melleit, hogy minden hadjáratában az önkéntes beduin csapatoknak vette legtöbb hasznát, s kivált Syriában a Drúzok meghódítását egyedül csak a beduinoknak köszönhette. Minden egyiptomi népfajnak átalános jelleme a csalásra való hajlam, s a pénz utáni vágy; csak hogy a pénzt is fáradtság nélkül szeretné megszerezni. A csalásra azonban erkölcsileg vannak kényszerítve. Mert Egyiptom népe még azon időtől fogva, midőn a pásztor király minisztere József kényszerítette őket, hogy a Faraóhnak a hét szűk esztendő alatt nem csak minden marháikat, hanem földjöket és saját személyöket is adják el gabonáért, (lásd I Móz. 47: 15 — 26) szüntelen el van nyomattatva, nem bir semmi sajáttal, s csak azt mondhatja magáénak, a mit el tudott dugni. A mit ugyan is termeszt, annak egy ötöde ingyen a kormányé'"') s a többi részéből is csak annyit tarthat meg, a mennyit a kormány hivatalnoka a család egy évi élelmére elegendőnek itél, a felesleget pedig, a kormánynak Mehemed Ali állal behozott gabona egyedárúsági jogánál fogva tartozik a kincstár által meghatározott áron beadni; de árrát csak a pénztárra kiadott útalványban kapja meg, s nem ritkán esik rá példa, hogy a pénzért el sem megy a szegény Féllah, előre sejtvén, hogy a sok hivatalnok miatt úgy sem julna neki belőle semmi. Különben egy arabnak nem sok kell; mert nemcsak nagyon mértékletesen él, hanem szükség esetében nyers füvei is megelégszik. En három egész hónapig utaztam a Níluson egy 11 főből álló hajósnéppel, s ezeknek életmódjok naponként ez volt: reggel, paraszt-ebéd tájban lencse-levest főztek, mellyben a lencse csak annyi volt, hogy a víznek lencse izt adjon; ezután avas olajba **) rántott vereshagymával megfűszerezték, a kökeménynyé szárított kenyeret elébb vizben megáztatták, azután ellördelték, s ráöntötték a lencse-levest, s vártak míg meghűlt, akkor körülülték a kapitány, kormányos, a 8 matrócz, és a 10 embernek közös cse*) I Móz. 47: 26. És József törvénynyé költé mind e mai napiglan Egyiptomnak földéről, hogy Faraóhnak ötöd részt adnának. **) Mi európaiak a sajtot hagyjuk megszagosodiii, s a parasztember agy szereti a túrót, ha csípős.