Református főgimnázium, Debrecen, 1856

14 engedni; s a Sydis nilolicus éppen illy drága. Én is hoztam azonban 23 fajaim közt egynehány nevezetesebbet, illyen a Melapterurus electricus, melly még eddig csak a Nílusban és Senegalban találtatott, a Mormyrusnak négy faja, egy pár faj Silurus, a Baránsza és a Tetrodon Fakáah melly a Nílus áradásával nagy mennyiségben érkezik s úszik a viz szinén a hátára fordulva, mintegy léglapta, a madaraknak eledelül s a gyermekeknek játékszerül szolgálva. A robar gyűjtéssel nem igen foglalkoztam, azonban azt, mi éppen útamba akadt mégis felvettem; igy került össze ezen néhány bogár, mellyet ezennel van szerencsém bemutatni. — A légyfajtákból is hoztam egynehány fajt, közlök van azon apró légy faj is, melly Egyiptomban annyi van, és olly szemtelenül megtámadja az embert, hogy én legalább semmitől annyit nem szenvedtem, mint ezen légy fajtol; ha 100-szor elhajtja az ember, 101-szer is visszaszáll. Éppen ezért az arabok már ugy megszokták, hogy egészen körülüli a légy a nedves szempillákat, és ők csak nem is húnyorítanak. Én azt hiszem, hogy ezen légy az egyiptomi szembetegségnek is igen szorgalmas terjesztője; egyik ember szeméről ugyanis a másik ember szemére szállván, gyakran a beteg szemből magával viszi, s beótja az egészségesbe is a ragályos anyagot. Nem is ovakodtam én semmitől jobban, mint ezen apró legyektől, s meg kell vallanom, hogy ezen legyektől szinte jobban féltem, mint az araboknál olly otthonos és olly bőven találtató telvektől. A tetű ugyan is minden arabnak, a leggazdagabbnak ís elkerülhetetlen járuléka, s én azt hiszem, hogy talán még mulatsága is; mert a mikor csak leheverhet a meleg homokba, vagy kiülhet a sütő verőfényre, mind annyiszor ezen apró alkalmatlan vendégekkel mulatja magát, ruháiból kiszedvén és elevenen elhányván, azt mondva, „a ki teremtett az öljön meg." A skorpiók közül vagy 20 darabot hoztam a Buthus családból, s ezen egy fajnál nem találtam többet egész áfrikai utamban: szúrását nagyon mérgesnek tartják. De sokkal mérgesebbnek tartják ennél ezen fekete pókot, mellyet az arabok Abus ebe t-nek neveznek, s mellynek szúrásáról azt hiszik, hogy halálos. Én nem tudom mennyi hihető ezen állításban, annyi igaz hogy igen nagy fogai vannak, s hogy a fogadóban egész lázadást okozott egy Abu-sebetnek a tornáczon lett megjelenése, s a pinczér rémülve futott hozzám, hogy fogjam meg ezen borzasztó állatot. A rákok közül két fajt találtam a Nílusban, s két fajt a Földközi tengerből hoztam; egyik a Pinnotheres veterum, melly lágy héjjú lévén, mindenkor csak a Pinna nobilis kagylójában találtatik; a másik a Pagurus Bernhardii, melly szinte lágy héjjú, s ennél fogva tartózkodása helyéül mindég valami üres csigát választ. A puhányok közül 18 faj egyiptomi és 13 faj syriai kagylókból és csigákból áll egész gyűjteményem, mellyekből néhány élőt borszeszbe tettem, hogy ha találkozik valaki a ki physiologiai vizsgálatokat akarna rajtok tenni, erre is alkamat adhassak. IV. löiények. Már emlitém, hogy Egyiptomnak és Nubi&nak a növény országból különös jellemzője a datolya pálma (Phoenix dactvlifera), melly a vidéknek áldása, s létezési feltételezője. Ez 60 — 80 lábnyira felnő, s a Nílus völgyében mintegy 24 válfajban fordul elő. Gyümölcse nyersen és szárazon a népnek egyik fő élelmét teszi, fája a házak lepadlásolásánál gerendáknak, s a vizkerekek mellett ágasoknak használtatik; levél-kocsánjából botokat, rudakat, kaliczkákat, ládákat és kerteléseket készítenek, leveléből kosarakat, tarisznyákat, legyezőket, tányérokat,