Református főgimnázium, Debrecen, 1855

5 lángra gyülasztotta a szenvedélyek tüzét, s a jogvédők felhiva érezték magokat e bajon segíteni. Tüstént össze is hívtak ezek Prágába minden tartományból öt-öt képviselőt, kik rövid, de heves tanácskozás után egy erélyes felterjesztest küldtek a császárhoz, kérvén törvényes jogaiknak épségben tartását. Nem sokára megérkezvén a tagadó válasz, fegyverre hivta a még együtt ülő bizottmány a prágai népet. Thurn Mátyás gróf, mint egyik jogvédő, állt a fegyveres nép élére. A békétlenek megrohanták a prágai várpalotát, hol a király tanácsosai épen együtt ültek, s ezeket tartván a tagadó válasz okainak, a főbbeket kihányták az ablakon. Ugyan ekkor egy 30 tagból álló kormánytanács rögtönöztetetl, melly fegyverre hívja az egész nemzetet; a királyi és állami javak lefoglaltattak, s a jesuilák kiűzettek. Történt ez 1618. május 23-dikán. Ekkint újra kitörvén a rég fenyegető vallásos háború, a németországi protestáns unió tüstént segedelmökre küldte a cseheknek a vitéz Mannsfeld grófra mintegy 4000 emberrel. E közben fegyverre kelt egész Csehország népe, s az unió segélyétől gyámolittatván, csakhamar olly nagy előmenetelt tett, hogy Budweiss kivételével, egész ország a felkelők hatalmába került. Hasonló történt Morvában, Sileziában, sőt Austriaban is, melly tartományok népei szövetségre léptek a fellázadt csehekkel. Mátyás császár, midőn a helyzetnek illy veszélyes voltáról értesült, egyetlen egy meghitt emberének, a mérsékelt és szelíd természetű Kiese! bibornoknak tanácsát követvén, hajlandó volt az engedékenységre. De Ferdinánd hajthatatlan maradt, sőt Kieseit, nehogy a császárt eltántorítsa, elfogatván, Tirolba fogságra vitette. Ferdinánd e közben harczra készült, Ausztriában sereget szedetett, Spanyolországból segedelmet kért, az ostromlott Budweiss védelmére küldte Dampierre császári vezért , de a ki Thurn Mátyás állal hamar visszaveretetl. így álltak a dolgok, midőn Mátyás császár meghalt 1619. május 20-kán. Ferdinánd helyzete nagyon aggasztó volt, midőn nagybátyja halála után az örökös tartományok kormányára lépett. Ugyanis Morvaország és Silezia rendei teljesen magokévá tették a cseh felkelők ügyét; Ausztria rendei megtagadták a hódolatot mir.d addig, mig teljes vallásszabadságot nem enged a protestáns vallásnak, és szét nem bocsátja a csehek ellen gyűjtött katonákat; Karinthia és Sl» yermark is lázadásban voltak; Erdély fejedelme Bethlen Gábor is fegyvert fogott ellene, egyesülvén a magyar nép nagy részével. Végre Thurn Mátyás, egy tekintélyes sereg élén Ausztriába nyomulván, Bécset ostrom alá fogta. Mind ezek folytán ugy felbátorodlak a bécsiek, hogy fenyegetve követelték Ferdinándtól, miszerint a csehekkel lépjen békessegré. De Ferdinánd átlátván ezen elhatározó pillanat roppant fontosságát, bár sem serege, sem pénze nem volt, hajthatatlan maradt. Ekkor olly nagygyá nőtt a bécsi nép ingerültsége, hogy ostrom alá fogta a császári palotát. A végveszélynek e válságos perczében érkeztek meg Bécsnek egy Thurn Mátyás által nyitva felejtett kapuján Danpierrenek néhány lovasai, kik Ferdinándot e szorult helyzetből kiszabadították. Máskint is kedvezett a sors Ferdinándnak. Nevezetesen Thurn Mátyás nem használta fel azon előnyöket, mellyeket neki Ferdinánd szorultsága nyújtott, s csak az ausztriai rendekkel folytatott alkudozásokkal töltötte az időt, s nem sokára kinszeritve lett az ostrommal felhagyni, midőn a felöl értesült, hogy Bouquoi császári vezér Mannsfeldet megvervén, Prágát fenyegeti. De bár ekkint megszabadult is Bécs az ostromtól, még sem igen javultak Ferdinánd ügyei, mert a csehek látván azt, hogy már többre mentek mintsem megállapodhatnának, Ferdinándot trónvesztettnek nyilatkoztatták, s királyválasztó országgyűlést hirdettek az 1619. év augustusára. Össze is jött a választó gyűlés, s miután több protestáns fejedelem szóban forgott, a pfalzi választóra V. Frigyesre esett a választó rendek többsége, kitől, mint az angol király I. Jakab vejétől, a dán király és az orániai herczeg rokonától hathatós segedelmet reménylettek. Frigyes hiúságának hízelkedett ezen uj méltóság,