Református főgimnázium, Debrecen, 1855

12 ezért midőn II. Ferdinánd császár 1630-ban birodalmi gyűlést tartott Augsburgban, hogy fiját római királylyá megválasztassa, általános volt Wallenstein ellen a rendek panasza és kifakadása. Ugyanezen gyűlésen a Richelieu izgatásai és a Maximilian aggodalmas féltékenysége s titkos ármányai folytán nem nyerhetvén meg a császár fijának elválasztatását, hogy ezt legalább későbbre lehetővé tegye, beleegyezett a közös óhajtásba, s elbocsátván serege egy részéi, megfosztotta Wallansteint a fövezérségtöl. Gustav Adolf, Magdeburg, s a lipcsei csata. Mikor épen legnagyobb volt a németországi protestánsokat fenyegető veszély, akkor vettek a dolgok hirtelen, s váratlanul kedvező fordulatot, akkor fogott Gustav Adolf fegyvert védelmökre, s épen a Wallenstein elbocsátásakor szállt ki a pommerni parton számra nézve csekély 15,000-nyi, de hadban gyakorlott, jól fegyelmezett, s királyi vezérében bizalma által lelkesült vitéz seregével, 1630, juniusban. A német rendek nagy részénél olly csekély volt még ekkor a kevéssé ösmeretes királyhoz! bizalom, hogy Pommern herczege csak komoly fenyegetés által vétethetett rá a vele kötendő szövetségre. Hasonló óvakodást tanúsított a brandenburgi markgróf György Vilmos is, kinek a császár haragjátóli félelmét hasonlóképen csak katonai erővel lehetett a királynak legyőznie. De midőn látták a németek, milly kitűnő fegyelmet tart a király, seregében — melly még a táborozások alatt is naponkint kétszer istenitisztelelet tartott a királylyal együtt — szivesebben fogadta a svédeket egész Németország népe, mint a császár duló csapatjait. Az is sokat tett a brandenburgi markgróf engedékenységére, hogy mindjárt az 1630—ik év folytán meghódította Gustav Adolf egész Észak Németországol, s az elűzött meklenburgi hcrczegeket birtokaikba visszahelyezte, s igy tettlegesen bebizonyította, hogy lehet bizni hozzá. A királynak ezen szerencséje hamar szerzett neki több szövetségest is, mint p. o. Liineburg, Szász-Weimar, Hessen-Kassel herczegéit. Mind e mellett is óvakodott tőle a Szász János György, kí nem csak el nem fogadta a király ajánlatait, hanem a protestáns fejedelmek nagy részével szövetséget kötött Lipcsében 1631., melly szövetség tagjai magokat arra kötelezték, hogy óvakodnak a svéd barátságtól; ellenben magok állitandanak ki egy közös haderőt, melylyel a császárt kinszeritsék a gyűlölt rendelvény visszavevésére. Mig Gustav Adolf a Brandenburggal folytatott alkudozásokkal töltötte az időt, hogy e tartományon kereszlülvonulhasson, addig nagy veszély tornyosult Magdeburg felé. Ugyanis e város, miután nyíltan ellenszegült az edictum restitutionis-nak, legelőször lépett szövetségre a svéd királylyal. Ekkor Tilly a daczos város megfenyítésére küldetvén, előbb önkénytes hódolatra szólította fel a tanácsot, s midőn ennek foganatja nem volt, a várost ostrom alá fogta. A legvégsőkre is elszánt polgárok, bizván a királytól ígért segítségben, vitézül védték magokat szinte három hónapon keresztül; de minthogy a király a Brandenburggal, s Szászországgal folytatolt alkudozások befejezése előtt segélyt nem nyújthatott, elesett a város 1631. május 10-én. A kegyetlen Tilly olly dolgokat miveltelett ekkor Magdeburgban, mellyek iszonyuságban, felülhaladták a vandalok pusztításait is. Mert azonkívül hogy teljesen kiraboltatta, s rommá égettette azt néhány épületen kívül; a már lefegyverzett népből több öreget, gyermeket és nőt legyilkoltatott 30,000-nél. Magdeburg eleste midőn egyfelől reménységet öntött a cathol. pártba, másfelől megrendítette az egész országot annyival is inkább, minthogy most már a lipcsei szövetség ellen fordult a győzelmes Tilly, olly czélból, hogy annak tagjait megbünteti. Hirtelen elárasztván seregeivel Szászországot, megszállta Lipcsét is. Ekkor a svéd király karjai közé vetette magát a szász választó. Gustav Adolf örömmel ragadta meg az alkalmat a lipcsei szövetségnek mentő-