Református főgimnázium, Debrecen, 1855
10 De megkezdték a munkálatokat Mannsfeld és a dán király IV. Chistian is. Csakhogy szerencsétlenül. Mert már 1626-ban május 6-kán elhatározó győzelmet nyert Wallenstein Dessaunál Mannsfelden, s ez az üldöző császáriak elölt futtában kénytelennek látta magát Magyarországba Bethlenhez menekülni, azon reménységben, hogy Bethlen hadaival egyesülvén, újra visszafordulandhat. De már ekkor kibékült volt Bethlen a császárral, s igy a szerencsétlen hős folytonos bujdosások közt a dalmat földre ment, hol még azon évben meghalt. — A dán királynak sem sokkal jobban szolgált a szerencse. Mert kevéssel a dessaui ütközet után (augustusban) ö is megveretett Lutler mellett Tilly által, ki minta liga seregeinek főparancsnoka közreműködött YVallensteinnal. A lutteri veszteség ismét elvette a protestánsoknak minden bátorságát, s magára a dán királyra nézve is igen szomorú eredményeket szült. Ugyanis, Mannsfeld üldözése után egyesülvén Wallenstein Tilly vei, a dán király birtokainak esett, s 1627-ben meghódittolta és elpusztította Holsteint, Schlessviget, s Jütlandot. Hasonló sors érte a két Meklenburgot is mellyeknek herczegei, a dán királylyal kötött szövetségért hasonlóképen birtokuk elvesztésével lakoltak. A győzelmes Wallenstein, szerencséjében felfuvalkodván, nem ösmert többé semmi határt, arrúl álmodozott, hogy a keleti és északi tengeren is megalapítja a császár hatalmát. — Illy szándékkal, inig serege egy részével megszállotta Pommern és Brandenburg tartományokat mellyek pedig a császár iránti hűséget nem szegték meg, addig ő maga a Hanza városok ostromához készült, mellyeknek birtoka múlhatatlanul szükséges volt a nagyszerű terv valósítására. Először is Slralsund alá szállott. Ezzel azonban minden halalma és kérkedékenysége mellett sem boldogult. Mert a város, részint saját erős fekvése s a polgároknak vallásukhoz és szabadságukhoz ragaszkodásból folyt hős elszántsága; részint a dán és svéd királyoktól nyert segély által olly erőssé lelt, hogy a kemény ostromot sikerrel kiállta s visszaverte és a büszke vezér, miután 3 hónap alatt több mint 12,000 embert feláldozott, a vár alól távozni kénytelenittetett. Edictum restitntionis, lübecki béke. A dán király teljes megverése, s lefegyverezése után ismét egész fenségében tündöklött a győzelmes császár halalma, s Németországban senki sem volt többé, ki ellene fel mert volna kelni. Most tehát ismét hatalmában állott Ferdinándnak szelídség által végkép lefegyverezni elleneit, s a rendeket kiengesztelni maga iránt. De ö részint hatalmábani bizakodásában, részint vallásos elfogultságában nem csak ezt nem, hanem épen az ellenkezőt tette, teljesen elvágta a kibékülés, s engesztelés útját, s a különben már engedelmességre szorított protestáns fejedelmeket ujabb, s a kétségbeesésig elszánt hadra ingerelte. Nevezetesen 1629. martius 6-án egy Edictum restitutionis czímü rendelvényt adott ki, mellyben csak a lutheránusoknak engedvén vallásszabadságot, a reformátusokét megszüntette. A cath. rendeknek engedelmet sőt utasítást adott protestáns alattválóik erőszakos áttéritésére. S mi a protestáns fejejedelmeknek legjobban fájt, megrendelte mind azon egyházi javak visszaadását, mellyek a passaui 1552-ki békealku óta foglallattak el. És bár e rendelet tulajdonképen nem egyéb volt is, mint az augsburgi birodalmi gyűlés határozatainak végrehajtása: mégis roppant ingerültséget szült. Látták ugyanis a protestánsok, mikép a császár hatalma teljességében, olly szándékkal hajija ezt most végre illyen szigorúan, hogy a protestanlismus életerét ketté vágja. De bár ekkint halálos csapás méreteit is a németországi protestánsok egy részére u. m. a kálvinistákra: ') Midőn alvezérei a város rendkívül erős voltára figyelmeztetvén öt, szándékával felhagyásra akarták bírni, azt válaszolta „ha az éghez volna is lánczolva, mégis megdüntendi."
