Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 3. szám

82 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 3. szám ségek átvállalásán felül — 320 Ft/óradíj megfizetését vállalta. Ennek vállalkozási szerződésben való kikötését viszont jogszabály nem tiltja, így az alperes megalapozatlanul hivatkozott a szerződés állítólagos semmisségére. Az alperes által heti 42 óra munkaidő alapulvételével már kiegyenlített 1950 Ft/fő/nap díj és a szóban levő óránkénti díj összegének egybevetése után nem szorul további bizonyításra, hogy az utóbbi érvényesítésekor a felperes tisztessségtelen hasznot nem ért el. Ezzel ellentétes érveléssel tehát az elsőfokú ítélet sérelmezett részét az alperes ténybeli és jogszabályi alap nélkül támadta meg fellebbezésével. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét — az indokolásának a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált részbeni kiegészítése mellett — a perköltség viselésére kiterjedően a Pp 253. §-ának (2) bekezdése érteimében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. 2. 30192/1988. sz.) 457. szám Az építmény kikötött átalányára nem csökkenthető amiatt, hogy az előirányzott talajvízszint süllyesztés kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően elhagyható volt, illetve, hogy a felvonulási költségek egy részét a vállalkozó racionális munkaszervezéssel megtakarította [3/1980. (I. 19.) ÉVM—AH r. 22. §]. A felek átalányáras vállalkozói szerződést kötöttek az E—5 — E—1 jelű lakótelep FRANKI cölöpalapozás, gerendarács, fogadószint és melléklétesítményeinek munkáira. A szerződéshez tartozó kivitelezési tervdokumentáció szerint a fogadószint melléklétesítményeihez ideiglenes utak építése és bontása, az alapozáshoz pedig talajvízszint süllyesztés szükséges. A kedvező időjárási viszonyok folytán a szerződés az ideiglenes utak megépítése és az előírt víztelenítés nélkül is teljesíthető volt. Az ideiglenes utak kiváltása érdekében a felperesnél más irányú többletköltségek merültek fel. A felperes az átalányárra tekintettel nem ezeket a többletköltségeket, hanem az ideiglenes útra és a víztelenítésre a költségvetésbe kiírt összegeket számlázta. Az alperes az E—1 és az E—3 jelű épületekkel kapcsolatban ezen felszámításokat előbb kifizette, az E— 2, E—4 és E—5 jelű épületekre kiállított 2013/86,2015/86, 2016/86 számú számlákban levő ezen összegek kifizetését azonban már megtagadta, sőt e számlákból vonta le az előbbi két épületre e címen már elszámolt tételeket is. A felperes a levont összegeket, összesen 3 269 073 Ft értékben fizetési meghagyásos úton érvényesítette, amellyel szemben — 411 090 Ft összeget meghaladóan — az alperes ellentmondott. Az így keletkezett perben a felperes 2 857 983 Ft és ennek 1986. december 15. napjától számított évi 15%-os kamata, továbbá — az elsőfokú eljárásban megelőlegezett szakértői díjat is figyelembe véve — 209 034 Ft perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes az érintett munkarészeket nem végezte el, így ezért ellenérték nem jár. A felperes észrevételében nem vitatta, hogy munkavégzés ezen számlatételekre nézve a kedvező időjárási viszonyok miatt nem történt, álláspontja szerint azonban a kereseti összegek az átalányáras szerződésre tekintettel megilletik. Ettől eltekintve az ideiglenes út elhagyása okából 2 745 632 Ft többletköltsége merült fel. Az alperes észrevételeiben a többletköltségek egy részét nem vitatta, ennek mértékét azonban 1 267 624 Ft-ra tette. Egyes felszámított töbíetkoítségekre vonatkozóan vitatta, hogy azok az ideiglenes út elhagyásával kapcsolatban merültek volna fel. Az elsőfokú bíróság műszaki szakvéleményt szerzett be, majd az alperest 1 521 591 Ft és ennek 1986. szeptember 15. napjától számított évi 20%-os kamata, továbbá 115 723 Ft perköltség és 7607 Ft szakértői díj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ideiglenes út elhagyásával kapcsolatban a felperesnél felmerült többletköltségeket — részletezés nélkül — a szakvélemény szerinti összegszerűségben határozta meg, és emellett azt az álláspontját hangsúlyozta, hogy a felperes az átalánydíjas szerződés ellenére csak a ténylegesen elvégzett munka ellenértékére tarthat igényt. Álláspontja szerint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránya így áll helyre. A perköltség és szakértői díj viselésére vonatkozóan a felek pernyertességére, illetőleg pervesztességére utalt azzal, hogy az alperest azért kellett 7607 Ft szakértői díj felperes javára történt megfizetésére kötelezni, mert a felperes 12 894 Ft szakértői díjat a szakértő részére igazolhatóan megfizetett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az alperesnek a teljes követelésében, továbbá a teljes perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a szerződés szerinti munkákat teljesítette, és ezért a szerződésben kikötött átalánydíj megilleti. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság műszaki szakvélemény alapján döntött, holott ár, illetőleg könyvszakértőt kellett volna igénybevennie. Vitatta, hogy az elmaradt munkákra tekintettel a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között aránytalanság keletkezettvolna. E munkák értéke mindössze a teljes vállalkozói díj 10%-a, ami a szerződés megtámadására alapot adó feltűnő aránytalanságnak nem tekinthető. Ugyanakkor — pl. az E—5 jelű épületnél — jelentős többletköltsége merült fel, amelynek érvényesítésére éppen az átalányár miatt nincs lehetősége. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. A felek valamennyi munkálatára egyösszegű átalányáras szerződést kötöttek. A többször módosított és — a 12/1987. (XII. 10.) ÉVM—ÁH rendelet 2. §-a folytán — a felek jogviszonyára még irányadó 3/1980. (1.19.) ÉVM— ÁH számú rendelet 22. §-ában szabályozott átalányár lényege egyebek mellett az, hogy a feleknek nem kell tételesen elszámolniuk. Ebből következik, hogy a szerződés teljesítése esetén a vállalkozót a teljes vállalkozói díj megilleti. A szolgáltatás megvalósítása a szerződés megjelöléséhez képest ítélendő meg. A szerződés cölöpalapozásra, gerendarácsra és fogadószint megépítésére irányult. Az ehhez szükséges melléklétesítmények és a talajvízszint süllyesztése nem tartoznak közvetlenül a szolgáltatás tárgyához, hanem a szerződéses eredmény elérését szolgálták, amelyek a munkavégzés várható feltételeire tekintettel kerültek megtervezésre. Az átalányár természetesen