Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 3. szám

3. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 81 ban a vevőknek kiállított (elküldött) számlákkal, vagy a kapott — az általános forgalmi adót nem tartalmazó — ellenértékkel egyezően az értékesített termékek, termények, állatok áruk... értékét." * Miután a fogyasztási szövetkezeteknél — a kialakult számviteli rend következtében — nem áll rendelkezésre az értékesítés árbevétele üzletenként, illetve településenként, az igénybevehető nyereségadó-kedvezmény alapja belső számviteli adatokra támaszkodva nem határozható meg. A kistelepülésen és tanyán végzett kiskereskedelmi tevékenység után az áfészeket megillető nyereségadó-kedvezmény kiszámításához — a PM-mel egyeztetett — alábbi tájékoztatást adjuk: 1. Azoknál a szövetkezeteknél, ahol az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény 14. § (1) bekezdése szerint a termékbeszerzéseket terhelő, előzetesen felszámított adó alapján, üzletenként külön-külön határozzák meg a bolti kiskereskedelmi értékesítés után fizetendő általános forgalmi adó összegét, a kistelepülési preferencia alapja: az érintett bolti kiskereskedelmi egységek üzleti szinten meghatározott, fizetendő általános forgalmi adóval csökkentett éves forgalma. A kistelepüléseken működő vendéglátó üzleteknél a 45/1987. (X., 14.) PM jogszabály mellékletében mehatározott nyereségadókedvezményben részesülő forgalmat csökkenteni kell az adott forgalom 2,9%-ával. 2. Azoknál a szövetkezeteknél, ahol a bolti kiskereskedelmi értékesítés után fizetendő általános forgalmi adót nem üzletenkénti, hanem az összes bolti kiskereskedelmi termékbeszerzés alapján határozzák meg a nyereségadókedvezmény alapja: a kistelepüléseken és tanyán működő bolti kiskereskedelmi üzletek forgalma, csökkentve a szövetkezet bolti kiskereskedelmi tevékenységére éves szinten (a decemberi havi, éves, göngyölített) meghatározott fizetendő áfa-kulccsal számított összeggel. A kistelepüléseken működő vendéglátó üzleteknél a 45/1987. (X. 14.) PM jogszabály mellékletében meghatározott nyereségadó-kedvezményben részesülő forgalmat csökkenteni kell az adott forgalom 2,9%-ával. A fenti számítással tulajdonképpen — a szövetkezeti bolti kiskereskedelemben az átlagos, a vendéglátásban pedig a jellemző általános forgalmi adó mértékek figyelembevételével — a kistelepüléseken működő üzletek általános forgalmi adó nélküli bevétele (értékesítési árbevétele) határozható meg közelítő módszerrel. Az áfész — választása szerint— a két módszer bármelyikével meghatározhatja a kistelepüléseken végzett kiskereskedelmi tevékenység után megillető nyereségadókedvezmény alapját, azonban 1—1 szövetkezet csak egyféle (vagy az 1. pontban, vagy a 2. pontban meghatározott) módszert alkalmazhat valamennyi egységénél. Az áfész az előzőek szerint választott módszerrel határozhatja meg az idényjellegű élelmiszer és vegyes kiskereskedelmi üzletekben folytatott tevékenység után megillető nyereségadó-kedvezmény alapját is. SZÖVOSZ KÖZGAZDASÁGI FŐOSZTÁLY Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának határozatai 454. szám Külföldi munkavégzésre irányuló szerződésben a felek az esetleges felmerülő túlmunka végzésének díjában érvényesen megállapodhatnak: Az így érvényesített díj nem eredményez tisztességtelen haszonszerzést, ha a díj mértéke a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossságának elvét nem sérti [Ptk 200. § (2) bek., 201. §, 389. §]. A felperes vállalkozó — az alperes megrendelővel a moszkvai PC vezérlő egység „élesztősére" kötött vállalkozási szerződés IÍ/3. pontjára és külföldön összesen 332 óra túlmunka teljesítésére hivatkozva — 106 240 Ft vállalkozói díj-különbözetet és 1985. június 28. napjától törvényes kamatot követelt. Az alperes a felperes három dolgozójának átlagkeresete erejéig tett elismerő nyilatkozatát meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően és perköltségben is marasztaló ítéletét a Ptk 4. §-ának (4) bekezdésén, a teljesítésen és túlmunka esetére 320 Ft/óradíj kikötésén felül azzal indokolta, hogy az átlagkeresettel a felperes egyéb költségei nem térülnének meg. A fellebbező alperes a sérelmezett ítélet részbeni megváltoztatásával — az általa elismert 26 240 Ft-ot és kamatát meghaladóan — a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felhívott jogszabályok közül az adott esetben kizárólag a 112/1961. (PK. 5.) PM—MüM utasítás az irányadó. A dolgozók járandóságát a szerződés III/2. pontja tartalmazza. A külföldi túlmunka esetére szerinte a díjazásban nem állapodtak meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk 200. §-ának (2) bekezdésénél fogva semmisséget előidéző külföldi túlmunka díjazásának tilalmát és a felszámított díj aránytalansága (Ptk 201. §-a) miatt keletkezett tisztességtelen hasznot figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyására irányuló ellenkérelemben a felperes arra is hivatkozott, hogy nála 100 Ft munkabér fedezetéhez 417 Ft árbevétel szükséges. A fellebbezés nem alapos." A döntéshez szükséges tények kellő felderítése után az elsőfokú bíróság a jogszabályok és a szerződés helyes értelmezésével következtetett arra, hogy a felperes keresete megalapozott. Az ezzel egyezően marasztaló — 26 240 Ft és kamata erejéig már nem is fellebbezett — ítéletet helytálló indoklása is csupán annyiban szorul kiegészítésre, hogy az alperes vállalkozási szerződésen alapuló díjfizetési kötelezettsége (Ptk. 389. §) és a felperes vállalását külföldön teljesítő három dolgozójának a munkaviszonyhoz kapcsolódó járandósága közvetlenül nem függ össze. A megrendelő alperes tehát nem a munkavállalók átlagkeresetét és azok járulékait, hanem a szerződés 11/3. pontja szerint óránként 320 Ft-ban meghatározott díjat köteles megfizetni a felperesnek. A felek egyező előadását tekintve ugyanis tény, hogy — a felperes hozzájárulása nélkül — külföldön az alperes 332 óra túlmunkát rendelt el. Az is tény, hogy a felperes ezt teljesítette. Ilyen esetben pedig részére az alperes — a külföldi kiküldetéssel felmerülő költ-