Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

992 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 38. szám gánszemély milyen pénznemben szerzi meg. így a Javaslat csak arra tér ki, hogy az év végéig forintra át nem váltott bevételt az év utolsó napján az MNB által jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell a fizetés módjától függően forintra átszámítani. A Javaslat szabályaiból azonban az is következik, hogy az évközben átváltott külföldi pénznemben szerzett bevételt az átváltás napján érvényes árfolyam szerint kell figyelembe venni. a 6. §-hoz A külföldről, illetve belföldről származó jövedelmek elhatárolása érdekében sajátos előírások is szükségessé váltak, így pl. ha a külföldi részvételű társaság alkalmaz külföldi lakóhellyel rendelkező magánszemélyt és e magánszemélynek az itt tartózkodásához a társaság külföldi tagjának olyan lényeges érdeke fűződik, hogy a társaságtól származó jövedelmen túl még külön kiegészíti a külföldi magánszemély jövedelmét, akkor az ne az általános szabályok szerint, (azaz mint belföldről származó jövedelem) adózzon, hanem ezekben az esetekben kedvezőbb szabály érvényesülhessen. E mögött az a megfontolás húzódik, hogy a magyar viszonyok között esetleg kiemelkedőnek és így magas adókulccsal adóztatandónak tekinthető jövedelem a Magyarországon tartózkodó külföldi szakértő állandó lakóhelye szerinti országban esetleg egyáltalán nem számít magas jövedelemnek. Szintén sajátos előírás szükséges arra az esetre, ha a találmányból vagy egyes egyéb szellemi tevékenységből származó produktumot a magánszemély közvetlenül vagy közvetítő útján külföldre értékesít. Az ebből származó jövedelem a külföldről származó jövedelmek szabályai szerint adózik. E megoldás célja, hogy a magánszemély fokozottan legyen érdekelt a külföldre értékesíthető alkotások létrehozásában és ne legyen külön — progresszív adózással — ösztönözve arra, hogy az alkotás szellemi tartalmát az adózást megkerülve próbálja hasznosítani. Az egyéni vállalkozónak is lehet külföldről származó jövedelme, ha a tevékenységét, vagy annak egy részét külföldön végzi. E jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a vállalkozásból származó jövedelmének akkora hányada tekintendő külföldről származónak, amilyen hányadot a külföldről származó bevétel az összes bevételen belül képvisel. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a belföldön végzett tevékenység eredményének külföldi értékesítése (export) esetén a jövedelem nem minősül külföldről származónak. A külföldről és belföldről származó jövedelmek kapcsán ki kell emelni, hogy az adókötelezettségnek nem feltétele a külföldön szerzett jövedelem belföldre történő átutalása, vagy az, hogy az ellenértéket belföldre behozzák, az akkor is adóköteles, ha külföldön elköltik, felélik, vagy bármilyen módon a magánszemély birtokából kikerül. a 7. §-hoz A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően mentes az adófizetési kötelezettség alól az a magánszemély, illetve adómentes az a jövedelem, akinek, illetve amelynek mentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. E szabály lényege az, hogy amennyiben valamely korábban vállalt kötelezettséggel állna szemben e Javaslat valamely előírása, akkor a nemzetközi egyezmények elsőbbsége érvényesüljön. Ha a nemzetközi kötelezettség nem jogszabályon és nem nemzetközi egyezményen, hanem viszonossági gyakorlaton alapul, akkor a követendő eljárásra a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. A korábbi szabályozás szerint az ilyen ügyekben a pénzügyminiszter és a külügyminiszter együttes állásfoglalására volt szükség, de az együttes eljárás szükségességét az elmúlt két év tapasztalatai nem támasztották alá. A Javaslat szerinti adómentességek főbb csoportjai: 1. A szociálpolitikai jellegűek között legfontosabbak a fix összegű társadalombiztosítási ellátások, amelyeket a személyi jövedelemadó bevezetése kapcsán sem „bruttósították". Ezen juttatások adó alá vonása az összegek nettó értékét az egyes magánszemélyeknél eltorzítaná, az értékét pedig jelentős mértékben lerontaná. A természetben nyújtott — egyébként ingyenes — oktatási, egészségügyi és szociális ellátások adófizetési kötelezettségének előírása az ingyenesség megszüntetését jelentené. Szociálpolitikai jellegűnek tekinthetők azok a mentességek is, amelyeket nem közvetlenül az érintett személy kap, hanem azt szolgálják, hogy a rászoruló körülményeit javítsák. Ilyen az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért kapott díj vagy a társadalmi munkában végzett szociális gondozásért kapott kisebb tiszteletdíj adómentessége. 2. Egyes jövedelmek adómentessége mellett gyakorlati megfontolások szólnak. Főként az adminisztráció (nyilvántartás és az elszámolás), illetve a „bruttósítás" nehézségeit kell említeni. Ilyenek például az 1987. január 1. előtt megállapított természetbeni juttatások és a különböző, lakásszerzéshez kapcsolódó kedvezmények, valamint a Minisztertanács rendeletében meghatározott közműfejlesztési támogatás, továbbá minden jogszabályban meghatározott költségtérítés és költségátalány is. A természetbeni juttatások esetében fontos változás, hogy a Javaslat szerint, a személyi jövedelemadózás bevezetése előtt megállapított természtbeni juttatás 1989. július 1. napja előtt természetben megállapított mértéke élvez adómentességet. Például, ha a dolgozónak korábban 10 méter szövet járt természetben, akkor annak pénzbeli megváltása követheti a szövet árának emelkedését, de ezen túl — adómentesen — nem növelhető. A Javaslat elismeri, hogy nem jövedelem az, amit a magánszemély költségeinek fedezésére — akár tételes megtérítés, akár átalány formájában —, fizetnek ki. A költségtérítések, költségátalányok után nem kell adót fizetni, ha a magánszemély a költségeinek felmerülését szabályszerűen igazolja vagy, ha az adott költségtérítés, költségátalány bevezetéséről és maximális mértékéről legalább a pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott miniszteri rendelet intézkedik. A Javaslat közvetlenül is meghatároz adómentes költségtérítéseket és költségátalányokat. Közülük ki kell emelnünk a közlekedési költségek megtérítését, illetve ha a közlekedési költségeket költségátalány formájában térítik meg, akkor a havi 500 kilométert meg nem haladó távolságra fizetett gépjármű költségátalányt, kivéve abban az esetben, ha jogszabály (pl. az egészségügyben) ennél nagyobb távolságot állapít meg. Természetesen ennél nagyobb távolságra is fizethető térítés, illetve átalány, de az már az általános szabályok szerint bevétel, melyből az útnyilvántartással igazolt költségek levonhatók. Hasonlóképpen adómentes költségtérítés a tanfolyami hozzájáru-