Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 993 lás, az oktatási költségek megtérítése, a tudományos konferenciák, kongresszusok részvételi díjának megtérítése is. Adómentes költségtérítés a jogszabályban meghatározott élelmezési költségtérítés (ami lényegében a napidíj utódjának tekinthető), másrészt a természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés, illetve ha jogszabály megengedi, az étkezési hozzájárulás pénzben történő kifizetését, akkor annak a havi 500 forintot meg nem haladó része. Adómentes költségtérítés a bedolgozó részére kifizetett rezsitérítés is, feltéve, hogy az nem haladja meg az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát, és a bedolgozó egyéb adómentes költségtérítésben nem részesült. Adómentes az országgyűlési képviselők részére e jogviszonyra tekintettel adott költségtérítés is. 3. A kettős terhelés elkerülése érdekében mentesíti az adófizetés kötelezettsége alól a Javaslat a jövedelmek egy újabb csoportját. Ezek között azokat kell kiemelnünk, ahol az adókötelezettséget az zárja ki, hogy a magánszemélyt a jövedelem megszerzésekor illetékkötelezettség is terheli. Ilyen az örökség, a magánszemélytől kapott ajándék. Nem mentesíti azonban az adófizetés alól a jövedelmet az a tény, ha a megszerzésével összefüggő eljárás során a magánszemély akár bírósági, akár államigazgatási eljárási illeték megfizetésére volt köteles. 4. Gazdasági-társadalmi megfontolások indokolják azt, hogy mentes az adó alól a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek az évi 500 ezer forintot meg nem haladó bevételből származó része. Új elem, hogy mentes az ún. falusi turizmusból származó jövedelem is, ha kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógyhelynek, vagy üdülőhelynek nem minősülő községben, illetve tanyán a magánszemély saját tulajdonú lakását üdülési céllal hasznosítja és ez a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, valamint ha az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg. ennek célja a falusi turizmus ösztönzése, a tevékenység széleskörű elterjedésének segítése. a 8. §-hoz E § egyes olyan rendelkezéseket és értelmezéseket tartalmaz, amelyek közvetlenül a mentességekhez kapcsolódnak: A Javaslatban általánosán használt fogalmak értelmezését egyébként a 67. § szabályozza.) a 9. §-hoz A Javaslat a II. fejezetben határozza meg, hogy az egyes főbb bevételtípusok esetén a jövedelemtartalom megállapításánál milyen sajátos szabályok érvényesülnek. E fejezet első — és az érintettek nagy száma miatt hatását tekintve központi — kérdése a munkaviszonyból származó jövedelem. A magánszemélyek döntő többsége ugyanis jövedelmeit kizárólag munkaviszonyból, általában pedig egy munkaviszonyból szerzi meg. Azon magánszemélyek jelentős részénél is, akiknek több forrásból is van jövedelmük, bevételük jelentős része munkaviszonyból (főállásból) származik. Munkaviszony alatt a Javaslat egyaránt érti a munkajog szabályai szerinti munkaviszonyt, a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyt és a bedolgozói jogviszonyt. A munkaviszonyból származó bevétellel szemben költségek elszámolásának nincsen helye. A munkavégzéssel kapcsolatban szükségszerűen felmerülő költségek fedezetére a havi ezer forintos, ún. alkalmazotti kedvezmény szolgál, vagyis az ilyen bevételnek az alkalmazotti kedvezménnyel csökkentett része számít adóalapnak. Ennek az az indoka, hogy a munkavégzéssel kapcsolatban felmerülő költségeket a munkáltatónak kell fedeznie. Ha ez úgy történik, hogy a munkáltató utóbb téríti meg pl. a kiküldetés során a dolgozó által igénybe vett szállás költségét, akkor az a dolgozónál nem bevétel. Az alkalmazotti kedvezmény havonta egy munkaviszony alapján vehető figyelembe. Nincs azonban kőtelező előírás arra, hogy ez melyik munkaviszony. Elképzelhető — és a korábbi gyakorlatban nemegyszer elő is fordult —, hogy a magánszemélynek valamelyik hónapban a főállás után nem jár ez a kedvezmény (pl. hosszabb fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe), ettől függetlenül azonban a másodállása vagy mellékfoglalkozása vonatkozásában még ez a kedvezmény megilletheti, tehát az összjövedelmével szemben a havi ezer forintot érvényesítheti. Az alkalmazotti kedvezmény abban az esetben illeti meg a magánszemélyt, ha az adott hónap minden munkanapján munkaviszonyban áll. a 10. §-hoz Gazdasági életünk új jelensége, hogy a munkáltatók a béren felül értékpapír vagy életbiztosítás formájában is adnak juttatást a dolgozónak. E juttatások külön említése a Javaslatban az egyértelműbb jogalkalmazást szolgálja. Munkaviszonyból származik — a törvényben meghatározott feltételek szerint — az ingyenesen juttatott üzletrész, vagyonjegy, részjegy, dolgozói részvény, továbbá a dolgozó javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás munkáltató által megfizetett díja is. Munkaviszonyból származónak tekintendő ezeken túl a részvénytársaság alkalmazottja részére juttatott dolgozói részvény névértéke, ha ingyenesen juttatták, illetve ha térítéssel kapta, akkor a kedvezményes ár és a névérték közötti különbözet. Ebből következik, hogy ezekkel a bevételekkel szemben a magánszemély egyébként költséget nem számolhat el (nem is merül fel), és az adót a progresszív adótábla szerint kell megfizetnie. Különbség az adó megfizetésének időpontjában van, ezt a Javaslat más §-ban részletesen szabályozza. a 11. §-hoz A találmányból származó jövedelmek esetén az általános szabály — a törvény szellemével összhangban — az, hogy a bevételből az elszámolható költségek levonása után fennmaradó részt kell jövedelemnek tekinteni. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján azt kell feltételezni, hogy a gyakorlatban nem ez lesz az általánosan követett módszer, hanem az a Javaslatban kivételként szereplő előírás, hogy ha a magánszemély a költségeivel tételesen nem kíván elszámolni, akkor — kizárólag az eredeti jogosult—a végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmányából, (ideértve az átruházást, a megterhelést, illetve a hasznosítást) származó bevételének 500 ezer forintig 35 százalékát, afölött 50 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Á bevételnek azonban nem része az 1988. január 1. napjától az eredeti jogosultat ugyanazon találmányra kizárólag egyszer