Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 985 d) az alapítványok és közérdekű célú kötelezettségvállalások adómentes kifizetésének feltételeit. 71. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy — meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdés a) pont] formáit és igénybevételének további feltételeit; — előírja a törvény végrehajtásához szükséges számviteli rendelkezéseket, valamint nyomtatványok kötelező alkalmazását. . (2) Felhatalmazást kap a szociális és egészségügyi miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét. (3) A 7. § (2) bekezdésének 10., 11. és 19. pontjaiban említett jogszabályként miniszteri rendelet csak a pénzügyminiszterrel egyetértésben adható ki. 72. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse. Dr. Szűrös Mátyás s. k., Dr. Fodor István s. k., a Köztársaság ideiglenes az Országgyűlés megbízott elnöke elnöke 1. számú melléklet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. éviXLV. törvényhez A bevételek és a költségek elszámolásáról I. E melléklet szerint számolja el bevételeit és költségeit az a magánszemély, aki a 19. § szerinti jövedelemszerző tevékenységet folytat, továbbá választása alapján e melléklet alkalmazásával számolhatja el bevételeit és költségeit az a magánszemély, aki tevékenységének megjelölésével a 11., 12., 14., 25. és a 30. §-ok szerinti jövedelmet szerez. II. A tevékenység—naptári évben megszerzett—bevételének minősül: 1. a tevékenység, szolgáltatás ellenértékeként kapott készpénz, jóváírás és természetbeni juttatás; 2. a kapott kötbér és a fogyasztói árkiegészítés, valamint azoknak az adóköteles tevékenység keretében előállított termékeknek és végzett szolgáltatásoknak a forgalmi értéke, amelyeket a magánszemély saját céljára felhasznál, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átenged; 3. az értékesített készletekért, álló- és fogyóeszközökért kapott ellenérték, ha azzal kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el; 4. a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés, a biztosító szolgáltatása (ide nem értve az alkalmazott részére teljesített szolgáltatást), ha az arra jogosító szerződés alapján járó biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta; 5. a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége megszüntetésekor a II. pontban felsoroltakon felül — bevételnek minősül: — a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készletek (anyag, áru stb.) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb beszerzési árú fogyóeszközök leltári értéke; — az üzlet, műhely, iroda és egyéb — kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt — ingatlan használati jogáról való lemondás miatt kapott ellenérték, ha a használati jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta; — a vevők, megrendelők tartozása, de az erre eső adót csak akkor kell megfizetni, amikor azt kiegyenlítik [44. § (1) bekezdés d) pont]. III. Egyes költségek elszámolásának szabályai 1. Értékcsökkenési leírás A magánszemély a saját tulajdonában lévő állóeszköz beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenési leírással számolja el. Állóeszköznek minősül a kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt jármű, épület, építmény és sportlétesítmény, a lakástól, üdülőtől műszakilag — az Országos Építésügyi Szabályzat szerint — elkülönült helyiség, továbbá a gép, berendezés, felszerelési tárgy akkor, ha rendeltetésszerű használat mellett elhasználódása 3 évnél hosszabb, és beszerzési értéke 50 ezer forintnál nagyobb, illetőleg ha azt külön jogszabály nem utalja a fogyóeszközök körébe. Üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit e melléklet szabályai szerint számolja el. Saját készítésű állóeszköz esetén az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló beszerzési ár az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt költségének öszszege. A főállású személyfuvarozó vállalkozó az e célból használt személygépkocsi beszerzési árának 100 százalékát, mellékállásban fuvarozó pedig 50 százalékát veheti figyelembe az értékcsökkenési leírás alapjaként. Ha a magánszemély állóeszközt kap ajándékba, az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték, a külföldről érkezett ajándék esetén a vámkiszabás alapja a vámmal növelt összeggel tekintendő az értékcsökkenési leírás alapjának. Az az általános forgalmi adó alany magánszemély, aki a beruházásait terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adó 100 százalékát nem vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, állóeszközberuházása értékcsökkenési leírását a le nem vonható forgalmi adóval emelt összegű beszerzési érték után számolhatja el. Az értékcsökkenési leírásnál az év utolsó napján, illetőleg a tevékenység megszüntetése napján az állóeszköz nyilvántartásban szereplő állóeszköz beszerzési árának: — épület, építmény esetén évi 5 százaléka, — faépület, pavilon, szabadtéri sportlétesítmény esetén évi 10 százaléka, — gépek, berendezések, felszerelési tárgyak valamint üzemi (üzleti) jármű esetén évi 20 százaléka vehető költségként figyelembe mindaddig, amíg az állóeszköz nyilvántartott értéke nullára csökken.