Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

982 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 38. szám Önellenőrzési pótlék, késedelmi pótlék, bírság 62. § (1) A magánszemély adóbevallását az adóhatóság eljárásának megkezdése előtt helyesbítheti (önellenőrzés). Az így feltárt adóhiány után havi 2 százalék, de legfeljebb 30 százalék önellenőrzési pótlékot kell fizetni, a pótlékot minden megkezdett naptári hónapra fel kell számítani. (2) A késedelmesen teljesített adóelőleg, illetve adófizetés, valamint az adókülönbözet késedelmes visszatérítése esetén minden megkezdett naptári hónap után havi 2 százalék késedelmi pótlékot kell fizetni. A helytelen adóbevallás miatt jelentkező adótöbblet esetén az adóbevallás helyesbítéséig késedelmi pótlék nem jár. Az önellenőrzési pótlék megfizetése mentesít a késedelmi pótlék megfizetése alól. (3) Ha az adóhatóság határozatában adóhiányt állapít meg, a magánszemélyt bírság megfizetésére kötelezheti. A bírság mértéke — az eset összes körülményeire tekintettel —gondatlanság esetén az adóhiány 100 százalékáig, súlyos gondatlanság esetén 150 százalékáig, szándékosság esetén 200 százalékáig terjedhet. (4) A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell az adóhiány nagyságát, az elkövető személyi viszonyait, a nyilvántartások rendjét, a bizonylati fegyelmet, az adózó mulasztásának súlyát és gyakoriságát, az elvárhatóság mértékét, továbbá az adóhiány keletkezésének körülményeit. (5) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke az önellenőrzési pótlék, a késedelmi pótlék és a bírság fizetésére kötelezettet különös méltánylást érdemlő esetben — a szándékosság kivételével — mentesítheti a pótlékok és a bírság megfizetése alól. (6) Ha az adói a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után a bírságot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatával függ össze. (7) Nem állapítható meg bírság a magánszemély terhére az adóhiány azon része után, amely a munkáltató téves igazolása miatt keletkezett. Az elévülés 63. § (1) Az adó megállapításához és az adókülönbözetvisszatérítés igényléséhez való jog az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjától számított öt év elteltével elévül. (2) Az adó beszedéséhez, az adókülönbözet visszatérítéséhez való jog az adó megfizetésének, visszatérítésének esedékessége naptári évének utolsó napjától számított öt év elteltével évül el. Az adóhatóság határozatának bírósági felülvizsgálata 64. § Az adót és bírságot megállapító másodfokú határozatot az adó és a bírság jogalapja és összege tekintetében, a bíróság felülvizsgálhatja és megváltoztathatja. Az adó mérséklése 65. §Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke — az illetékes községi, nagyközségi, városi, fővárosi kerületi tanács szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerve véleményének ismeretében—az adótartozást kérelemre mérsékelheti vagy elengedheti, ha annak megfizetése a magánszemély vagy az általa eltartott hozzátartozó megélhetését veszélyezteti. V. FEJEZET ÁTMENETI ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 66. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988—89. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31. napjáig nem él. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és a 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli, illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.. (3) E § alkalmazásában biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése, viszszavásárlása, értékesítése. (4) Az adóhatóság az 1988—1989. években keletkezett adókötelezettséggel kapcsolatos adóhiány miatt a bírságot 20 százaléknál, illetve 50 százaléknál alacsonyabb mértékben is megállapíthatja, vagy a bírság kiszabásától eltekinthet. (5) Mentes az adó alól az 1988. január 1. napját megelőzően kibocsátott értékpapírból származó — az 1989. év után elszámolt — 1990-ben kifizetett jövedelem. 67. § E törvény alkalmazásában: 1. Bizonylat a vagyoni érték (bevétel) megszerzéséről a juttató által kiállított igazolás (irat), a szerződés, továbbá az adómentességet, adókedvezményt, az összjövedelmet csökkentő kiadásokat, valamint a költségeket bizonyító igazolás (számla, irat), ennek hiányában a magánszemély által kiállított feljegyzés. 2. Lakóhely minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti. Állandó lakóhely az olyan helyiség, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. 3. Szokásos tartózkodási helye annak a magánszemélynek van Magyarországon, aki az adott naptári évben legalább 90 napot belföldön tartózkodott. Ennek során a beutazás és a kiutazás napját is egész napként kell számításba venni. Ha azonban a beutazás és a kiutazás egy napon történik, ezt a napot figyelmen kívül kell hagyni. 4. A 7. § (2) bekezdésének 4. pontjában említett szociális segély a jogi személy által nyújtott szociális juttatás. 5. A 7. § (2) bekezdésének 5. pontjában említett ellátásnak minősül a szakszervezet, vagy a munkáltató által szervezett üdülésnél az önköltség és a magánszemély által fizetett térítési díj különbözete, valamint az üdültetés magánszemély által fizetendő térítési díjának a magánszemély