Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 36. szám

1134 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, az adóalapot és az adót - a 17. és 20. §-ban foglaltakat is figyelembe véve ­a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfize­tés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. (3) A (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkö­vetkezmények tekintetében adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóhatósághoz fordulhat. (A Tv. 21. §-ához) 20. § (1) Külföldről származójövedelemeseténaTv. 15-16. §-a szerint adómentes jövedelmet is be kell vallani. (2) Nem kell a külföldről származó jövedelmet bevallani, ha az adót magyar kifizető levonta. 21. § (1) A Tv. 21. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni akkor is ha a magánszemélynek a nyugdíja, illetőleg adóköteles társadalombiztosítási ellátása mellett van kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme. (2) A Tv. alkalmazásában adóköteles társadalombiztosí­tási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Adóelőleg-fizetési kötelezettség 22. § (1) A jövedelem után az e törvényben, a végrehajtási rendeletben és az adóigazgatási jogszabályokban meghatáro­zott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni. (2) A kifizető az általa kifizetett összegből adóelőleget kö­teles levonni. Nem kell adóelőleget levonni a törvény 7., 9. és 11-12. §-aiban meghatározott jövedelmek kifizetése esetén. (3) A munkaviszonyból - ide nem értve a másodállást, mel­lékfoglalkozást - származó rendszeres jövedelemből adóelő­legként a tárgyhavi jövedelem 12-szerese után számított adó 1/12-ét kell levonni. A nem rendszeres jövedelmek, valamint az év közben munkaviszonyt létesítők jövedelme tekintetében a végrehajtási rendelet eltérő szabályokat állapíthat meg. (4) A kifizetőnek az adóelőleget - ha e törvény vagy az adóigazgatási jogszabályok másként nem rendelkeznek - a jövedelmeket 48 000 forint hozzáadásával összesítve, a 18. § (1) bekezdésében meghatározott mértékek alapulvételével kell kiszámítania és levonnia. (A Tv. 22. §-ához) 22. § (1) A Tv. 22. §-a (2) bekezdésének alkalmazásában nem minősül jövedelemnek - és így nem kell abból adóelőleget levonni a vállalkozó részére e minőségében kifizetett ösz­szeg. (2) Adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetése esetén a kifizetőnek az adóelőleget a Tv. 22. §-a (3) bekezdé­sének alkalmazásával kell levonni. 23. § (1) A Tv. 22. §-a (3) bekezdésében említett nem rendszeres jövedelmek után az adóelőleget a következő módon kell levonni: a munkaviszonyból származó nem rendszeres jöve­delem felvételét megelőző legutolsó teljes havi munkabér 12-szereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadni, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabá­lyok szerint kiszámítani. A kiszámított adót azonban csök­kenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett utolsó havi munkabér 12-szeresével rendelkező magánsze­mélyt egyébként adóként terhelné. (2) Ha jogszabály központi kifizetőhelyen keresztül törté­nő kifizetést rendel el, akkor kifizető alatt a központi kifize­tőhelyet kell érteni. (3) Nem kell adóelőleget levonni azoktól, akik az első munkaviszonyukat az adott naptári év június 30. napja után létesítették, mindaddig, amíg a munkaviszonyból származó jövedelem a 48 000 Ft-ot nem haladja meg. 24. § (1) A Tv. 10. és 13. §-a szerinti jövedelem után az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20%-ának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni, ki­véve ha a kifizető az adóelőleget levonta. (2) A Tv. eltérő rendelkezése hiányában a Tv. 8. §-ában meghatározott, vállalkozásból származó jövedelem esetén ­ideértve azt az esetet is, ha a magánszemély a költségeit a vállalkozói adó szabályai szerint számolja el - az adóelőleget a jövedelem megszerzésének időpontjában, az év elejétől összesítve, kell kiszámítani. Az így kiszámított adóelőleget csökkenteni kell a vállalkozásból származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. 23. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőlegek összege közötti különbsé­get (adókülönbözet) köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, az adókülönbözetet az adóhatóság köteles visszatéríteni. (2) Az adó megfizetésére az adóhatóság - az adóigazgatási jogszabályokban meghatározott feltételek szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet. 24. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóható­ság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. (2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik, a jövede­lem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság a magánsze­mélytől azt nem követelheti. Az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése; a vagyonnyilatkozat 25. § (1) Az adóhatóság ellenőrzi a magánszemély adóköte­lezettségének a teljesítését, az adó megállapításának a helyes­ségét és befizetésének a tényét. (2) Az adóhatóság határozattal állapítja meg annak a ma­gánszemélynek az adóját, akiről megállapította, hogy valótlan adóbevallást nyújtott be, vagy adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget. (3) Ha a határozattal megállapított jövedelem, illetve adó a bevallott jövedelem, illetve adó összegét meghaladja (adóhi­ány), a feltárt jövedelmet teljes egészében a feltárás évét megelőző év összjövedelméhez kell hozzászámítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom