Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 773 28. Az örökhagyó haláláig együtt élt házastársak között a házasság tartama alatt szerzett vagyontárgyakra (személygépkocsira) a vagyonközösség szabályait kell vélelmezni. (Csjt. 27. §). Az örökhagyó hagyatékát egy 210 000 Ft értékű házasingatlan, valamint egy 100 000 Ft értékű Lada típusú személygépkocsi képezte. Ezt a hagyatékot a közjegyző az örökhagyó gyermekének, mint törvényes örökösnek, illetve túlélő házastársának adta át. A tárgyaláson az örökösök a fellebbezési jogukról lemondtak, ezért a vég- zés jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: A hagyatéki eljárásról szóló, több jogszabálylyal módosított és kiegészített 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 52. § (3) bekezdés értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg. A közjegyző ennek keretén belül köteles tájékoztatni a haszonélvezetet igénylő túlélő házastársat arról, hogy a hagyatéki leltárban szereplő személygépkocsi a házastársi közös vagyonhoz tartozik, s ezért annak fele része nein tárgya a hagyatéknak. A rendelkezésre álló adatok szerint a házastársak közötti együttélés az örökhagyó halálakor is fennállt, ezért a házasság tartama alatt szerzett vagyontárgyra a vagyonközösség fennállását kell vélelmezni. (Csjt. 27. §). Ehhez képest a személygépkocsi 1/2 részének tulajdonjogára az örökhagyó túlélő házastársa vagyonközösség jogcímén igényt támaszthat. A közjegyzőnek a túlélő házastársat ennek megfelelően tájékoztatni kellett volna a jogairól és az igényérvényesítés lehetőségéről. A túlélő házastárs igényérvényesítése esetére pedig az örökös jognyilatkozatától függően kellett volna a személygépkocsi 1/2 részének a hagyatékba tartozását megállapítani és ettől függően kellett volna-annak átadásáról rendelkezni. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.376/1985/2. sz. — a legfőbb ügyész Pfl. 30.822/1985. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 29. A közös tulajdon megszüntetésének nem lehet akadálya az, ha valamelyik fél az idő alkalmatlanságára hivatkozik, egyéb körülmények azonban a kereset elutasítását eredményezhetik. Ilyen, a közös tulajdon megszüntetését akadályozó körülmény lehet építési tilalom fennállása és az emiatti forgalmi érték csökkenés. A perbeli balatonfüredi ingatlan tulajdonosai I. r. felperes 2/8 részben, a II. r. felperes 2/8 részben, IV. r. felperes 2/8 részben (II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten), V. r. felperes 1/8 részben (III. r. felperes haszonélvezeti jogával terhelten) és az I. r. alperes 1/8 részben. A felperesek keresetükben a közös tulajdon alperessel szembeni megszüntetését kérték akként, hogy az alperes tulajdoni illetőségét 250 000 Ft' ellenérték fejében magukhoz válthassák. Előadásuk szerint a felperesek az ingatlant korábban 16 lakásos társasüdülő létesítése céljából kívánták ^részben értékesíteni, ezt azonban az alperes magatartása megakadályozta. Az alperes az eljárás során többféle nyilatkozatot tett. Egyrészről ellenezte a közös tulajdon meg-» szüntetését, másrészről tulajdoni hányada értékét lényegesen magasabban 450—500 000 Ft-ban kérte megállapítani. A perbeli telek közvetlenül a belterülettel határos külterületi ingatlan, építési teleknek nem minősíthető. Az ingatlanon levő felépítmény (ún. régi vincellérház) az I. r. alperes használatában áll. Az ingatlanra korábban 16 lakásos társasüdülő építésére jogosító elvi engedély volt kiadva, jelenleg azonban 4/1983. (III. 3.) EVM számú rendeletben írt építési korlátozás alá esik. A távlati tervben mint társasüdülő építésére kijelölt ingatlan szerepel. A perben beszerzett és kiegészített ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint a jelenlegi építési tilalomra is figyelemmel az ingatlan négyszögöle 2500 forintot ér, a felépítmény értéke 100 000 forint, a haszonélvezeti jog értéke ugyancsak 100 000 forint, az ingatlan teljes értéke 2 195 000 forint. Az első fokú bíróság a szakvéleményt elfogadva az ingatlant a jelenlegi állapotában értékelte és az alperes 1/8 tulajdoni hányádaáért járó ellenértéket — a haszonélvezetre is figyelemmel — 261 875 Ft-ban állapította meg. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. r. alperest megillető összeget 274 375 forintra felemelte. A másodfokú bíróság a haszonélvezet értékcsökkentő hatását figyelmen kívül hagyta, tekintettel arra, hogy az alperes tulajdoni hányadát haszonélvezet nem terhelte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: A Legfelsőbb Bíróság PK. 10. számú állásfoglalása szerint a közös tulajdon megszüntetésének nem lehet akadálya az, ha valamelyik fél az idő alkalmatlanságára hivatkozik, egyéb körülmények azonban a kereset elutasítását eredményezhetik. A kereset elutasítására általában akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdon megszüntetése a többi tulajdonostárs kárára vagy jogos érdekeinek sérelmére történne, vagy a kérelem célja méltánytalan, indokolatlan előnyök elérésére. Azon esetek közé, amikor a közös tulajdon megszüntetése a többi tulajdonostárs jogait vagy törvényes érdekeit sérti, tartozik mindenek előtt a joggal való visszaélés. A joggal való visszaélés-, nek különösen súlyos esete, ha az egyik tulajdonostárs a másik kárára jogtalan haszonhoz vagy más előnyhöz akar jutni. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben tehát a bíróságoknak vizsgálniuk kell azt, hogy nincs-e olyan körül-