Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 17. szám

774 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám mény, amely folytán a kereset alaptalannak mu• tatkozik. A közös tulajdon megváltással történő megszüntetése során pedig különösen figyelemmel kell lenni a feleknek az ingatlanhoz fűződő jogos érdekeire, valamint arra, hogy a közös tulajdon megszüntetését kérő, vagy azt ellenző tulajdonostársnak mi a célja és elhatározásának mi az indoka. A jelen perben a bíróságok elmulasztották annak vizsgálatát, hogy a felperesek nem visszaélésszerűen gyakorolj ák-e a magukhoz váltás jogát, hogy a tulajdonjog jelenlegi forgalmi értéken történő megváltás melletti elvesztése nem jár-e az alperes méltányos érdekeinek súlyos sérelmével. Az alperes a per során több ízben is hivatkozott arra, hogy a felperesek a közös tulajdon megszüntetésére irányuló jogosultságukat visszaélésszerűen gyakorolják, mert az ingatlan jelenlegi minősítése és az átmeneti jellegű építési tilalom folytán alacsony megváltási ár ellenében megszerzett tulajdoni hányadot később 16 üdülőegységes társasüdülő létesítése céljából jelentős haszonnal kívánják értékesíteni. Az értékesítési, illetve társasüdülővel való beépítési szándékot a perben maguk a felperesek sem tagadták, sőt éppen erre hivatkozással kérték a közös tulajdon alperessel szembeni megszüntetését. A perben nem volt vitás, hogy az ingatlan — bár közvetlenül a belterülettel határos — jelenleg külterületi ingatlan, építési teleknek nem tekinthető. A Balaton üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 4/1983. (III. 3.) ÉVM számú rendeletben írt korlátozás folytán 1987. december 31-ig a terület belterületbe vonására és építési engedély kiadására nem kerülhet sor. Az sem volt vitás azonban, hogy korábban a tulajdonosok már 16 lakásos társasüdülő építéséhez elvi engedélylyel rendelkeztek és fellebbezésükben maguk a felperesek adták elő, hogy a telek belterületté nyilvánítása és rajta társasüdülő építésének megkezdése csak formális államigazgatási eljárási aktus lett volna, ha az építési tilalmat elrendelő jogszabály időközben nem jelenik meg. A szakértő érdeklődésére a város építési főelőadója olyan tájékoztatást adott, hogy a terület távlatban építési területnek van minősítve, társasüdülővel lesz beépíthető. Amennyiben a bíróság ezzel kapcsolatban további információt tartott volna szükségesnek, beszerezhette volna a város távlati fejlesztési tervét is. Megállapítható tehát, hogy a perbeli ingatlan potenciálisan — 1987. december 3l-e után — társasüdülővel beépíthető belterületi építési teleknek minősülhet. Az ingatlanforgalmi szakértői véleményen alapuló jogerős ítélet azonban a megváltási árat nem beépíthető külterületi ingatlan figyelembevételével határozta meg, tekintettel arra, hogy a forgalmi érték megállapításánál a bírói gyakorlat a közös tulajdon megszüntetésekori értéket tekinti irányadónak. Nyilvánvaló azonban, hogy a korlátozás lejárta után a már belterületbe vont, társasüdülővel való beépítésre alkalmas perbeli telek forgalmi értéke — éppen az évekig vissza* tartott nagy kereslet és a beépítésre alkalmas telkek csekély kínálata folytán — a jelenlegi forgalmi értékhez képest ugrásszerűen emelkedni fog. A jogerős ítélet tehát a felperesek azon viszszaélésszerű, jövőbeni haszonszerzésre irányuló törekvéséhez nyújt segítséget, hogy a jelenlegi telekminősítéssel összhangban álló alacsony forgalmi értékhez igazodó megváltási áron szerezzék meg az alperes potenciálisan jóval többet érő tulajdoni hányadát. A közös tulajdonnak ilyen körülmények között és ilyen feltételek mellett történő megszüntetése az alperes jogos érdekeit súlyosan sérti. * A felpereseknek a közös tulajdon megszüntetését indokoló méltányos érdekeik igazolása esetében a bíróságnak vizsgálnia kellett volna: kívánják-e a felperesek a jelenlegi forgalmi értéknél magasabb, a már említettekre figyelemmel várható forgalmi értéknek megfelelő összegért magukhoz váltani az alperes tulajdoni hányadát, de indokolt lett volna a közös tulajdon más módon történő megszüntetésének a lehetőségét is vizsgálni. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.443/1985. sz. — a legfőbb ügyész Pfl. 30.405/1985.12. sz. törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 31. A nyugdíjügy a társadalombiztosítási szerv által akkor tekinthető elbíráltnak, ha azt a társadalombiztosítási szerv másodfokon elbírálta, illetve felszólalás hiányában jogerőre emelkedett az első fokú határozat A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 114. § (3) bekezdésének 1983. december 31-ig hatályban volt rendelkezése szerint a mezőgazdaságban (erdőgazdaságban) és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozóknak (gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos stb.) egykorú okirati bizonyítékon kívül egyéb hitelt érdemlő módon a munkaviszonyban 1938. december 31., nő dolgozó esetében 1945. augusztus 31. után eltöltött idejét lehetett bizo<nyítani. *Az R. 114. §-a helyébe 1984. január 1-től a 47/ 1983. (XI. 20.) MT számú rendelet 10. §-ának rendelkezései léptek. Az új rendelkezés nem tartalmazza a fenti megszorításokat, ezért ettől kezdve nem kizárt, hogy pl. nő dolgozó a mezőgazdasági munkaviszonyban 1945. augusztus 31. előtti — egyéb hitelt érdemlő módon igazolt — foglalkoztatását szolgálati időként kérje beszámítani. A módosító rendelet 48. §-a azonban azt is előírta, hogy a 10. § alkalmazandó már a rendelet kihirdetésének napjától (november 20-tól) kezdve