Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 281 natkozásban hatáskörének hiánya miatt megszüntette. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.278/1983/2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.480/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 8. Az ipari szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottja munkaügyi vitájában első fokon hozott küldöttgyűlési határozat ellen keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Az ipari szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottjának munkaviszonyát a vezetőség felmondással megszüntette. A szövetkezet vezetőségének felmondó intézkedése ellen a dolgozó kérelemmel élt a szövetkezet közgyűléséhez. A közgyűlés elutasító határozatát pedig keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt. A munkaügyi bíróság jogerős végzésével a Pp. 157. § a) pontja, illetőleg a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján — a pert végzéssel megszüntette. A végzés indokolása szerint a felperes vonatkozásában a munkáltatói jogokat a vezetőség gyakorolta. A vezetőség munkaügyi intézkedése ellen a felperes az Mt. V. 89. § (1) bekezdése alapján kérelemmel élt a szolgálati feletteshez, a szövetkezet közgyűléséhez. Az Mt. V. 90. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a szolgálati felettes döntése ellen nincs helye kereset benyújtásinak a munkaviszony megszüntetése, stb. esetén. Ez a határozat nem támadható meg az Szvt 87. §-áb?n foglalt rendelkezés alapján sem, mert ez utóbbi rendelkezés értelmében csak a fegyelmi és kártérítési ügyekben van helye bírói út igénybevételének. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: Az ipari szövetkezetnél munkaviszonyban álló műszaki vezető beosztású dolgozó nem az Mt. V. 86. § (2) bekezdése szerinti magasabb vezető állású dolgozó, hanem a módosított és kiegészített 40/1971. (XI. 30.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 9. §-ának (1) bekezdése értelmében magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó. A szövetkezetekről szóló módosított és kiegészített 1971. évi III. törvény 87.,§-ában foglalt rendelkezés értelmében a döntőbizottság határozata ellen, továbbá a közgyűlés által fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozat ellen — az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályokban meghatározott kisebb jelentőségű ügyek kivételével — a közléstől számított 30 napon belül keresettel lehet a bírósághoz fordulni. E rendelkezést helyesen úgy kell értelmezni, hogy az ipari szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottjának felelősségre vonása — mind a fegyelmi, mind a kártérítési fe« lelősség vonatkozásában — a módosított és kiegészített 1971. évi 32. számú tvr. 5. §-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozik. Ez tehát azt jelenti, hogy a felelősségre vonás eseteiben a küldöttgyűlés nem munkaügyi vitát elbíráló szervként jár el, hanem — speciális szabályozás folytán — a magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottak tekintetében a munkáltatói jogkört gyakorolja a fegyelmi és a kártérítési felelősségre vonás eseteiben. Ez egyúttal azt is jelenti; ha a küldöttgyűlés a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó fegyelmi vagy kártérítési felelőssége kérdésében döntött, e határozat ellen a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó közvetlenül fordulhat keresettel a munkaügyi bírósághoz. A R. 44. §-ának (2) bekezdése szerint a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó minden más munkaügyi vitájában első fokon a közgyűlés jár el. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy amennyiben az ipari szövetkezet vezetősége a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette, a munkáltató intézkedése elleni munkaügyi vitában első fokon a közgyűlés jár el. A közgyűlés határozata ellen pedig a dolgozó jogosult keresettel fordulni a munkaügyi bírósághoz. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.230/1983. 2. sz. — a legfőbb ügyész Pfl. 35.329/1983. számú törvényessági óvásával egyező — határozata alapján.). 9. A baleseti járadék összegének felemelésére irányuló kereset és viszontkereset esetében a biróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a volt munkáltatónál milyen volt az átlagos éves bérfejlesztés mértéke. A felperes 1973. szeptember hónapban bekövetkezett balesetét az alperes vállalat alkalmazottja okozta. A felperesnek a balesetből eredő káráért az alperes teljes felelősségét jogerős ítélet állapította meg. A felperes különböző címeken fennálló vagyoni kárát, ezek között a baleseti járadéka összegét, a bíróság többször rendezte. A perindítást megelőzően a baleseti járadék összegét a városi bíróság 7404 Ft-ra emelte fel. Az ítélet indokolásából kitűnően a járadék összegének a megállapításánál a bíróság azt vette figyelembe, hogy a felperes volt munkáltatójánál a vájár munkakörben dolgozók átlagkeresete — 1980. évben — 10 976 Ft. volt. A felperes az 1982. május hónapban benyújtott keresetében azc kérte, hogy a bíróság 1982. január hó 1. naptól kezdődően emelje fel az alperes által fizetendő baleseti járadék összegét, a vájár munkakörben foglalkoztatottak átlagjövedelmének figyelembe vételével. Az alperes ellenkérelme arra irányult, hegy a bíróság a hasonló munkakörben. dolgozók átlagkeresete helyett a vállalatnál bekövetkezett bérnövekedést vegye figyelembe. Majd a bíróság által elrendelt bizonyítási eljárást követően viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 1982. január hó 1. napjától kezdődően a járadék összegének a