Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 9. szám

280 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám radt vagyoni előnyéit a dolgozó munkajogi felelősségét nem lehet megállapítani. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.204/1983/ 3. számú, — a legfőbb ügyész Pfl. 35.306/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 6. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a dolgozó nemcsak áz elmaradt munkabérére, hanem egyéb járandóságai körében az alapés pótszabadság arányos részének pénzbeni megváltására is igényt tarthat. A felperes jogellenesen megszüntetett munkaviszonyát a munkaügyi bíróság helyreállította. Ezt követően a felperes a munkaviszonyát felmondással megszüntette. A jogellenes munkaviszony-megszüntetés következtében kiesett munkabére és egyéb járandóságai iránt indított munkaügyi vitában hozott határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A felperes keresetében — az elmaradt munkabéren túl — 24 nap szabadság pénzbeni megváltása címén 4209,— Ft megfizetésére is kérte az alperes kötelezését. A munkaügyi bíróság a felperesnek a szabadság pénzbeni megváltására irányuló követelését azon a címen utasította el, hogy egy adott időszakra vonatkozóan kétszeres átlagkereset — elmaradt munkabér és szabadság ideiére járó díjazás — megfizetésére nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: Az Mt. 42. §-ának (3) bekezdése szerint a szabadság tartamára a dolgozót átlagkereset illeti meg. Az 5/1981. (XII. 20.) ÁBMH sz. rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a dolgozó munkaviszonya év közben megszűnik, és a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. E szabályokat abban az esetben is alkalmazni kell, ha a dolgozó azért nem tudta természetben igénybe venni az őt megillető szabadságát, mert a munkáltató a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette, de jogorvoslat folytán a kiesett időre az elmaradt átlagkeresetét maradéktalanul megkapta. Az elmaradt munkabérnek átlagkeresetként, történő megfizetése nem lehet akadálya a dolgozót a kiesett időre megillető szabadsága arányos része pénzbeni megváltásának. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felperesnek a szabadság pénzbeni megváltására irányuló követelését azon a címen utasította el, hogy egy adott időszakra vonatkozóan kétszeres átlagkereset — elmaradt munkabér, és szabadság idejére járó díjazás — megfizetésére nincs lehetőség. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes részére a ki nem adott 24 nap szabadság pénzbeni megváltásáról — a napi 177.— Ft átlagkereset alapulvételével — rendelkezik. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.343/1983/ 4. sz. -— a legfőbb ügyész Pfl. 35.467/1983. számú törvényességi óvásával egyező *— határozata alapján.) 7. .4 magasabb vezető állású dolgozó munkaviszonyának megszüntetésével összefüggő minden járulékos jellegű igények (munlzakönyvi bejegyzés kijavítása, felmondási időre járó munkabér) a dolgozó önállósult alanyi joga. Ezek tekintetében a dolgozó a munkoAlgyi bírósághoz fordulhat a sérelmes munkáltatói intézkedés ellen. A felperes főkönyvelőként állt az alperesi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat alkalmazásában. A jogszabály értelmében magasabb vezető állású dolgozónak minősült. A társulat taggyűlése a felperesnek a munkaviszonyára vonatkozó felmondását elfogadta. Munkakönyvébe „munkaviszony megszűnt" bejegyzést írtak és az alperesi munkáltató a felmondási időre járó munkabér megfizetését megtagadta. A felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz a munkakönyvi bejegyzés kijavítása, a felmondási időre járó munkabér és kártérítés iránt. A munkaügyi bíróság a Vízügyi Igazgatósághoz, mint szolgálati feletteshez tette át a felperes keresetlevelét, amely e minőségében eljárva a felperes kérelmét elutasította. A felperes újabb keresetlevelében a már köbölt igényeit érvényesítette. A munkaügyi bíróság hatáskörének hiánya miatt megszüntette pert, minthogy álláspontja szerint az Mt. V. 90. § (2) bekezdése alapján a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan a szolgálati felettes döntése ellen keresetnek nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában az alábbiakra mutatott rá: A felperes által érvényesített igények nem munkaviszonyának megszüntetésére vonatkoztak, hanem azzal összefüggő, járulékos jellegű igények, amelyek a dolgozó önálló alanyi jogai és ezekben a döntés a munkáltatói jogokat gyakor'ó intézőbizottság hatáskörébe tartozik. Az intézőbizottság (elnök) döntése ut"án a taggyűlés, lett volna jogosult a magasabb vezető állású társulati dolgozó munkaügvi vitájában szolgálati felettesként eljárni. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a Vízügyi Igazgatóság vezetőjét az eljárásra jogosult szolgálati felettesnek tekintette. A Vízügyi Igazgatóság vezetője azonban a bíróságokról szóló 1972. évi V. törvény 5. § (1) bekezdése értelmében köteles volt az ügyben dönteni. Minthogy a felperes keresete a végzéssel érintett részében nem a munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozott, hanem a munkakönvvi bejegyzés módosítására, illetve felmondási időre járó munkabér kifizetésére irányult és ezen igények tekintetében az Mt. V. 90. § (2) bekezdése nem zárja ki a keresetindítás lehetőségét, tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a pert e vo-