Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 279 vetkezet döntőbizottsága eljárására ugyanis a 7/ 1977. (III. 12.) MT számú rendelet előírásait kell alkalmazni. E rendelet 116. § (2) bekezdése értelmében a szakszervezeti szerv a döntőbizottságba legalább egy tagot delegál, aki az alkalmazott munkaügyi vitájának eldöntésében az egyik tisztségviselő döntőbizottsági tag helyett teljesjogú tagként vesz részt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, módosított 1967. évi III. törvény (Tv) 93. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a termelőszövetkezet és az ellenőrző bizottság elnökét, a vezetőség és az ellenőrző bizottság tagját, valamint a termelőszövetkezet jogtanácsosát és jogi előadóját nem lehet a szövetkezeti döntőbizottság elnökévé, vagy tagjává választani. Következésképpen nem kizárt a szakszervezeti tisztségviselőnek a elöntőbizottsági tagként való közreműködése. Ezért a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a per érdemében dönt. Az említett jogszabályi rendelkezések alapján tehát a szövetkezeti döntőbizottságot szabályszerűen alakították meg, ha abban a szakszervezeti tisztségviselő tagként vett részt. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.261/1983/ 2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.418/1983. számú törvényességi óvással egyező — határozata alapján.) 4. Ha az éjszakai áruszállítás szabályozott rendje szerint az áru, illetve göngyöleg az üzletek zárvatartása miatt a bolt előtt, utcán történő lerakása folytán kikerül az árukihordó kezeléséből, őrizetéből, a megőrzési kötelezettségen alapuló teljes anyagi felelősség alkalmazása nem jöhet szóba. A felperesek szállítmány kísérői munkakörbe állnak az alperes alkalmazásában. Munkaköri leírásuk részletesen tartalmazza az áruk és göngyölegek átvételének és elszámolásának szabályait és teljes anyagi felelősségüket. Az alperes a felpereseket teljes anyagi felelősségük alapján göngyöleghiány miatt kártérítésre kötelezte. A felperesek a munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy az áruterítés egy része az éjszakai, hajnali órákban történt, amikor az árukihordók a szállítmányt az utcán, a zárt boltok előtt helyezték el. Az áruterítés ilyen módját a felperesek munkaköri leírása is tartalmazza. Az árukihordóknak csak azt követően volt lehetőségük a boltokhoz visszatérni, az áruval és göngyölegekkel elszámolni, amikor a terítést befejezték, tehát esetleg csak órák múlva. Ennek következtében az áru a göngyölegekkel együtt hoszszabb időre kikerült az árukihordók őrizetéből, kezeléséből. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában az alábbiakra mutatott rá: Az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy ketfil Amennyiben tehát az áru. illetve a göngyöleg az üzletek zárvatartása miatt a bolt előtt, az utcán történő lerakás folytán kikerült az árukihordók őrizetéből, az Mt. 58. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szóba sem jöhet. Ha azonban az áruszállítás a bolt nyitvatartásának ideje alatt történt és ennek folytán a felpereseknek lehetőségük volt az árut és göngyöleget átvetetni, a göngyöleghiányért fennálló felelősségük még abban az esetben is az Mt. 58. §-ának (1) bekezdésében szabályozott őrzési felelősségük alapján áll fenn, ha a göngyöleg átvételére vonatkozó írásbeli elismervény (jegyzőkönyv) beszerzését elmulasztották. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.258/1983/2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35.469/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 5. A munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megsértésével okozott kárért való anyagi felelősség körében a kár összegének megállapításánál csak a tényleges kár vehető figyelembe, az elmaradt vagyoni előnyért a dolgozó anyagi felelősségét megállapítani nem lehet [Mt. 57. § (1) bekezdése, Mt. V. 81. §]. A művezető felperes irányítása alá tartozó tejüzemben üzemi szervezetlenség miatt 14 700 liter tej megsavanyodott. A munkáltató kártérítési határozatával 15 629 Ft megfizetésére kötelezte a felperest, minthogy emiatt a tejből nem tudott előállítani 1336 kg 100 774 Ft értékű trappista sajtot. A sajtgyártással elérhető összegből a tej, valamint a tejzsír értékesítéséből befolyt összegek levonása után jelentkező különbözetet tekintette tényleges kárnak. A munkaügyi bíróság a kártérítés összegét mérsékelte, azonban a kártérítés alapjául a fenti számítási módot helytállónak találta. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában az alábbiakra mutatott rá: A munkaügyi bíróság a perben nem a felperes által ténylegesen okozott kár összegét állapította meg, hanem az elmaradt jövedelem összegét, amikor abból indult ki, hogy a megsavanyodott tejből mennyi és milyen belföldi forgalmi értékű trappista sajt lett volna előállítható. Ez az érték azonban az elmaradt hasznot foglalja magában, ezért a munkaügyi bíróság a sajt értékét tévesen vette alapul a kár összegének megállapításánál. Kétségtelen, hogy a kár az alapanyagban: a tejben következett be, nem pedig a sajtban. Ezért a kár összegének meghatározásánál a tej beszerzési értékét kell alapul venni, a ráfordított kiadásokkal együtt. A kár összegének megállapításánál ugyanis csak a tényleges kár vehető figyelembe, az elma-