Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 9. szám

_278 TANÁCSOK A gyámhatóság indokolt esetben az árvaellátás igénybevételét méltányosságból mellőzheti. Mentesség és az igénybevétel mellőzése esetén az árvaellátás teljes összegét gyámhatósági fenn­tartásos takarékbetétkönyvre kell elhelyezni. A 107/1970. (M. K. 4.) MM számú utasításnak az 1/1983. (II. 23.) MM számú rendelettel módosí­tott 25. §-a — (1) és (7) bekezdésében — a követ­kezőket írja elő: Az árvaellátást folyósító szervnek a gyámható­ság felhívására az árvaellátás 33 százalékát — ha azt gondozási díjként megállapították — gondo­zási díjként a gyámhatóság részére át kell utal­nia, a fennmaradó 67 százalékot pedig a gyámha­tóság által megnevezett gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójának, mint intézeti gyámnak kell megküldenie. Az állami gondozott kiskorút megillető hánya­dot — az intézeti gyám kérésére — az árvaellá­tást folyósító szerv közvetlenül utalja át az inté­zeti gyám által megnevezett OTP-fióknál levő gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyv ja­vára. 3. A 2. pontban foglaltak végrehajtása érdeké­ben az árvaellátást megállapító szervnek a hatá­rozaton, feltűnő helyen jeleznie kell, ha az árva állami gondozásban van. Ha a megállapító szervnek már az igény elbírá­lásakor rendezésre áll a gyámhatóság határozata, az árvaellátás mikénti folyósításáról a megálla­pító határozat rendelkező részében intézkedni kell. Itt kell feltüntetni a gyámhatósági határozat számát és — ahhoz képest, hogy a folyósítás mi­ként alakul — a gondozási díj bevételezésére il­letékes szervet (annak MNB pénzforgalmi jelző­számát), illetőleg az intézeti gyámot. Ha a megállapító eljárás során megfelelő ada­tok még nem állnak rendelkezésre vagy ha az ár­vát az árvaellátás folyósítása alatt vették állami gondozásba, az árvaellátást folyósító szervnek meg kell keresnie a gyámhatóságot,' hogy az ár­vaellátás folyósítása tekintetében nyilatkozzék, illetőleg hozzon határozatot. Ha pedig az 1/1974. (VI. 27.) OM számú rende­let 108. §-ának (5) bekezdése értelmében — mivel tudomása szerint az állami gondozott kiskorú ár­va vagy félárva — a gyámhatóság keresi meg az árvaellátást folyósító szervet az árvaellátásra jo­gosultság és az árvaellátás Összegének közlése vé­gett, a megkeresésnek az árvaellátást folyósító szerv eleget tenni köteles. Az árvaellátást folyósító szerv a gyámhatóság intézkedéséig mindkét esetben szünetelteti az ár­vaellátás folyósítását, és erről a megkeresésben, illetőleg a válaszban a gyámhatóságot értesíti. 4. A 18. életévét betöltött volt állami gondo­zott fiatal árvaellátását az ő részére kell folyó­sítani akkor is, ha továbbra is a nevelőszülővel közös háztartásban marad. 5. A férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartása címén állandó özvegyi nyugdíjra a feleség stb. az árva (árvák) állami KÖZLÖNYE 9. szám gondozásba vétele esetén is jogosult, ha gondo­zási díj kifizetésére kötelezték vagy ha gondozási díjat azért nem szabad megállapítani mert a) az anya gyermekével együtt maga is a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet kötelékében van (daj­kaszolgálat), illetőleg b) a kiskorú kizárólag a környezetében élő tbc-s beteg részéről fennálló fertőzés veszélye miatt van állami gondozásban. [1/1974. (VI. 27.) OM számú rendelet. 110. § (1) bek. b)—c) pont]. 6. Ezt az utasítást a Társadalombiztosítási Köz­lönyben történő megjelenésekor már folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Egyidejűleg a 200—2/1971. (Tb. K. 2.) Tb. Főig. számú utasítás, a 26. számú szakmai közlemény (Tb. K. 1978. 2.) és a 12. számú szakmai tájékoztató (Tb. K. 1982. 7—8.) hatályát veszti. Dr. Kurucz Béla s. k., SZOT társadalombiztosítási főigazgató-helyettes Altalános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 3. A mezőgazdasági termelőszövetkezet alkal­mazottjának munkaügyi vitájában eljáró szövet­kezeti döntőbizottság megalakítása szabályszerű, ha abban a szakszervezeti tisztségviselő tagként vesz részt. [7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 116. § (2) bekezdése.] A felperes alkalmazottként dolgozott az alpe­resi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél. A fel­peres munkabér iránti igénnyel fordult az alpe­reshez, majd a szövetkezeti döntőbizottsághoz és annak elutasító határozata ellen keresetet nyúj­tott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát a Pp. 357. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a döntőbizottságot új eljárr ra utasította, mint­hogy a döntőbizottság 3 tagú tanácsában tagként a szakszervezeti titkár is részt vett. Ezért a mun­kaügyi bíróság a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 2. § (3) bekezdés c) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy a szakszervezeti titkár részvé­tele folytán a határozat meghozatalában kizárt személy vett részt. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határoza­tában rámutatott az alábbiakra: Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a mező­gazdasági . termelőszövetkezeti alkalmazott mun­kaügyi vitájában a munkaügyi döntőbizottságok szervezetéről és eljárásáról szóló 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 2. § (3) bekezdés c) pontjá­nak azt a rendelkezést tekintette irányadónak, amely szerint a munkaügyi döntőbizottsággal ren­delkező egység szakszervezeti szervének titkára nem választható a munkaügyi döntőbizottság tisztségviselőjének. A mezőgazdasági termelőszö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom