Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 22. szám

22. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 721 get. Eredményes békítés esetén mérlegelni kell a lelek nyilatkozatát, a szabálysértés elkövetésének megállapíthatóságát, a kölcsönösséget. Viszont magánindítvány esetében az elkövető, sértett általában maguk viselik költségeiket. Ha a magánindítvány visszavonására a személyes meghallgatást követően kerül sor, azt az eljárás bármely szakában eredményes bélátésnek kell tekinteni és ennek megfelelően szükséges az eljárási költségviselésről határozni. Határozathozatal előtt a költségviselésről a jelenlevő jeleket nyilatkoztatni kell. 3. A becsületsértés, a magánlaksértés miatt elkésetten előterjesztett és illetékhiányos magánindítvány illetékének utólagos lerovatásáról intézkedni kell; az elkésetten előterjesztett magánindítványra lerótt illetéket a feljelentőnek visszatéríteni nem lehet. A becsületsértés és a magánlaksértés feljelentésére előírt 100,— Ft illetéket az elkésett beadvány esetében is le kell rovatni. A szabálysértési eljárást azonban ilyen esetben az Sztv. 9. § (3) bekezdésére hivatkozva az Sztv. 48. § (1) bekezdés o) pontja alapján felelősségrevonást kizáró ok miatt meg kell szüntetni. Mivel az elkövető nem vonható felelősségre a magánindítvány elkésettsége miatt, ezért az eljárás megszüntetésekor az illeték lerovásával felmerült költség visszatérítéséről sem lehet a feljelentő (sértett) javára rendelkezni. 4. A becsületsértés miatt indult szabálysértési eljárásban az elkövető igazolatlan távolmaradása esetén a személyes meghallgatást, illetve a békítési kísérletet eredménytelennek kell tekinteni és az ügyben, annak folytatása érdekében érdemi intézkedést kell tenni. Az elkövető távolmaradásának fenti jogkövetkezménye igazolási kérelemmel orvosolható: az igazolási kérelemnek , helyt adó döntés esetén az ücrvben kit^zöft tárgyalás kezdetén kell a személyes meghallgatást lefolytatni. Ilyen esetekben az elkövetőt a viszont-magánindítvány előterjesztésének a joga is megilleti. .4 becsületsértési voyekre vonatkozó külön rendelkezések szerint [Sztv. 78 B. § (1) bekezdés] a becsületsértés miatt indult szabálysértési eljárásban személyes meghallgatást kell tartani. Előfordul, hogy a személyes meghallgatásra idézettek közül az elkövető vagy a sértett nem jetenik meg. Az Sztv. 78/C. § (1) bekezdése csak arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a sértett nem jelenik meg. Az elkövető igazolatlan távollétéből az a következtetés vonható le, hogy a feljelentet* nem kíván a sértettel kibékülni, ezért távolmaradását eredménytelen személyes meghalloatásként kell felfogni és az ügyben érdemi intézkedést kell tenni. Mivel a feljelentett a viszont-magánindítványát a személyes meghallgatása során terjesztheti elő [Sztv. 78'B. § (3) bekezdés], ezért a személyes meghallgatásról való igazolatlan távolmaradással a viszont-magánindítvány előterjesztésének lehetősége megszűnt a számára. Az Sztv.-nek az igazolásra vonatkozó általános szabályai (Sztv. 66. §) viszont ez esetben is érvényesülnek, tehát az elkövető jogosult távolmaradását igazolni. Amennyiben a szabálysértési hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, akkor a tárgyalás elején kell a személyes meghallgatást eszközölni. Amennyiben ez eredménnyel jár (kibékülnek), az eljárás megszüntethető, ha nem, akkor nyomban át kell térni az ügy tárgyalására, 5. A becsületsértés miatt indított szabálysértési eljárásban az elkövető által előterjeszthető viszont-magánindítványnak csak becsületsértés szabálysértése miatt van helye. Amennyiben az elkövető nyilatkozatában foglaltak a becsületsértés vétségére vagy más magánvádra üldözendő bűncselekmény alapos gyanújára utalnak, a szabálysértési hatóságnak tájékoztatnia kell az elkövetőt arról, hogy magánindítványát az illetékes bíróságnál teheti meg. A gyakorlatban tapasztalható volt, hogy a becsületsértési eljárásban az elkövető a magánindítvány utólagos előterjesztésére vonatkozó figyelmeztetésre [Sztv. 78 C. § (3) bekezdés] „viszontmagánindítványát" olyan tényállás miatt terjesztette elő, mely becsületsértés vétségének [Btk. 180. § (1) és (2) bekezdés], rágalmazásnak (Btk. 179. §), illetve magánlaksértésnek (Btk. 176. §) alapos gyanújára utal. A szabálysértési eljárás során előterjesztett ilyen, szabálysértésnek nem minősülő cselekmények nem bírálhatók el, mert a szabálysértési eljárásban magánindítvány (illetve annak utólagos előterjesztése is) csak szabálysértés miatt lehetséges. Ha tehát az elkövető a magánindítvány utólagos 1 előterjesztésére vonatkozó felhívás után bűntett vagy vétség megállapítására alkalmas cselekmény miatt kíván magánindítványt előterjeszteni, tájékoztatni kell arról, hogy ezek elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Egyidejűleg fel kell hívni a figyelmét arra, hogy az illetékes bírósáanál terjesztheti elő magánindítványát. Lehetőség van arra is, hogy a szabálysértési hatósáa a bűncselekményt megvalósító becsületsértés miatt előterjesztett magán indítványt, illetőleg feljelentést a bírósághoz továbbítsa. Természetesen ez a körülmény nem akadályozhatna a szabálysértési eljárás lefolytatását. Hasonló módon kell eljárni, ha az elkövető a magánindítvány miatt kíván feljelentéssel, általa használt^ elnevezés szerint „viszont magánindítvánnyal" élni. Nem kizárt, hogy a szabálysértési hatósáa kezdeményezzen büntető eljárást, azonban indokoltabb az érintett személy tájékoztatása arról, hogy a Btk. 235 §. a) pontjában meghatározott vétség I