Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 21. szám

21. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 695 ja. Ha a tanács végrehajtó bizottsága nem teljesíti kötelezettségét, az előleget és annak kamatait, valamint a teljes használatbavételi díj 30%-ának megfelelő kötbért is meg kell fizetnie. A kötelezettség teljesítése esetén az előleget — kamattal növelve — be kell számítani a használatbavételi díjba. A tanácsoknak 1983. évben rendelkezésre álló eszközeik, valamint a forrásbővítési feltételek alapján lehetőségük van az állami lakótelkek kínálatának növelésére. A forrásbővítésre mód van: saját eszközeik átcsoportosítása, a tartós használatba adásból származó bevételek, az Országos Takarékpénztár lakásépítési célú telekkialakítási beruházása, illetve hitele, a gazdálkodó szervezetek és a lakossági eszközök felhasználása, valamint a központi kiegészítés együttes felhasználása útján. Az 198,4—1985. években szükséges telekkialakítás feltételeit az éves tervezőmunka keretében kell megalapozni, a forrásbővítésre alkalmas új lehetőségeket is számításba véve. 2. A telek- és a lakásgazdálkodás kapcsolata, a telekhasználatbavételi díj meghatározása A helyi lakáspolitikai célokat szolgáló telekigények folyamatos kielégítése, a hozzájutás költségeinek arányosabbá tétele az építkezők jövedelmi és szociális körülményeinek megfelelően, indokolja a tanácsi telekgazdáikodás korszerűsítését. Ennek érdekében két alapvető követelményt szükséges érvényesíteni: a tanácsi telekgazdálkodásnak fokozatosan növekvő szerepe legyen a telekpiac szabályozásában, ugyanakkor a helyi lakásgazdálkodással egyenrangú feladattá váljon. A személyi tulajdonú telkek forgalmának és árainak orientálásában az állami telkek tartós használatba adása akkor tölthet be szabályozó szerepet, ha az állami telekforgalom aránya nő és az állami telekkínálat elsősorban azokon a területeken, településrészeken, illetve olyan választékban bővül, ahol a magánforgalomban kialakult eladások jelentősen elmaradnak a kereslettől. A szabályozó funkciók érvényesítésének alapvető eszköze — a kínálat bővítésével összehangolt — ár-, illetve díjpolitika. A vonatkozó jogszabályok alapján lehetőség van arra, hogy a tanácsok az építési telekkel való célszerű gazdálkodást segítve a használatbavételi díjat rugalmasan — területileg, településenként differenciáltabban — határozzák meg. A használatbavételi díjat a hasonló telkek helyben kialakult forgalmi ára, a telekkialakítási költségek, a telekgazdálkodási és lakásépítési szempontok, továbbá az építési telkek iránti igény együttes mérlegelésével differenciáltan kell helyileg kialakítani. A helyi lakás-, illetve telekpolitika érvényesítését szolgáló differenciálás feltételeiről, mértékéről a tanácsoknak kell dönteni. Arra kell törekedni, hogy a településen belül összességében megtérüljön a kialakítás költsége, s ily módon biztonságos és folyamatos legyen a te' telkkialakítás. A differenciált használatbavételi díj alapján azonban lehetőség van arra, hogy egyes telkek használatbavételi díja — a lakáspolitikai érdekekkel összhangban — a ráfordítási költségekhez és a helyben kialakult forgalmi árhoz képest alacsonyabb is legyen. A díjmegállapításnál az azonos helyzetű és műszaki adottságú telkek általában azonos megítélést kívánnak. Az összefüggő területen belül is kialakíthatók azonban használatbavételi díj változatok, amelyek a telek tájolás és elhelyezkedésben adottságaiból származtatható használati értékdifferenciákból következnek. A helyben kialakult forgalmi árat a műszaki .adottságok, a piaci kereslet-kínálat együttesen határozza meg. A „helyben kialakult forgalmi ár" megállapításához tájékoztatásul szolgálnak az ingatlanok átruházása kapcsán az illetékes községi tanács vb szakigazgatási szerve vagy a városi (kerületi) tanács vb pénzügyi osztálya által kiállított adó- és értékbizonyítványok forgalmi értékadatai, illetve a tanácsi ingatlanközvetítő szervek adatai, vagy szükség esetén közvetlenül az illetékhivatal megkeresésével szerzett forgalmi értékadatok. Ezek mellett a fővárosban, városokban és országos jelentőségű üdülőterületeken a kisajátítási kártalanítás megállapítására jogosult hatóságoknál [igazgatási (fő)osztály, illetőleg bíróság] megtekinthető az ún. ingatlanforgalmi jegyzék. A telekkialakítás költségei viszonylag pontosan számíthatók, a díj meghatározásakor azonban csak a telekkialakítás közvetlen költségei vehetők figyelembe, nem háríthatók át tehát a használókra pl. a közmű gerincvezetékek, energiaelosztó létesítmények (transzformátorházak stb.) kölségei. A lakáspolitikai célokat hatékonyabban szolgáló telekgazdálkodás érdekében: — az építési területek kiválasztását, a telekkialakítást és a tartós használatba adást össze kell hangolni a tanácsi középtávú és éves lakásgazdálkodási tervekkel. Arra kell törekedni, hogy a kialakításra kerülő lakótelkek összetétele, közmüvesítési foka feleljen meg az építkezők jövedelmi, vagyoni ás szociális helyzetének; — az alacsonyabb jövedelmű többgyermekes családok és fiatal házaspárok lakásigényének kielégítését telekellátással is segíteni indokolt. Ezért célszerű a családok jövedelem-körülményeinek megfelelő állami telkeket előkészíteni, indokolt a telekellátást összekapcsolni a fiatalok fokozatos lakáshoz juttatási rendszerével, az előtakarékossági szerződésekkel. A családok telekszerzési terheinek mérséklése érdekében a telek tartós használatbavételi díjának megfizetéséhez célszerű felhasználni a lakáshoz jutás helyi támogatásának lehetőségeit is. A pénzügyi feltételek lehetővé teszik, hogy a családok a lakótelkek használatbavételi díjának megfizetéséhez, annak 70%-át meg nem haladó 10 éves lejáratú, 6%-os kamatozású kölcsönt vehessenek igénybe; — indokolt a telekellátást a bérlakás-cserékkel, a szervezett cserékkel összehangolni és a tanácsi bérlakások visszaadásának ösztönzésére felhasználni;