Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 8. szám

176 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 8. szám 3. Az adatszolgáltatás tartalmi változásai a) 1983. január 1-töl kezdődően a beruházásstatisztikai beszámoló jelentéseken az import gépeket a korábbi, a gyártó ország — szocialista, nem szocialista import gép — csoportosítás helyett ezentúl a fizetési eszköz — rubel, illetve nem rubel elszámolású import gép — szerinti csoportosításban kell jelenteni. b) A fontosabb beruházások megvalósítási folyamatának figyelemmel kísérésére szolgáló beszámoló jelentéseken (II. sz. évközi beszámoló jelentés, törzslap, zárójelentés) kibővítettük a beruházás megvalósításának lehetséges célját, mivel tapasztalatunk szerint egy beruházás megvalósítása egyszerre több célra is irányulhat. Felhívjuk a figyelmet, hogy több cél szerinti kódolást nem csak az 1983. január l-e után kezdődő beruházásoknál kell alkalmazni, hanem azoknál is, amelyek az év elején már megvalósítás alatt álltak. c) A fontosabb beruházások befejezése után készítendő zárójelentést kiegészítettük a beruházás energiaigényességét megfigyelő táblázattal. Az üzembe helyezett állóeszközök működéséhez szükséges energiamennyiséget kell itt jelenteni energiahordozónként, természetes mértékegységben (gigajouleban). 4. Nyomtatványellátás Az 1983 évi I. sz. és III. sz. évközi beszámoló jelentések nyomtatványait és a kiegészítő utasítást az adatszolgáltatók április hónap során kapják kézhez. A pótigényéket a Statisztikai Kiadó Vállalatnál (Címe: Budapest III., Kaszás u. 10— 12. 1033 vagy 1300 Budapest 3. Pf. 99.; telefon: 688-460) írásban lehet megrendelni. Az 1983. évi II. sz. évközi beszámoló jelentés, a törzslap, valamint a zárójelentés nyomtatványa a beruházás helye szerint illetékes KSH megyei (fővárosi) igazgatóságtól igényelhető. Központi Statisztikai Hivatal Beruházási és Építőipari Statisztikai Főosztály A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa 1/1983. (Sz. T. 5.) számú irányelve a lakásszövetkezetek tevékenységének továbbfejlesztésére A Központi Bizottság és a Minisztertanács által meghatározott lakáspolitikai irányelvek, valamint a végrehajtásukat szolgáló jogszabályok kimondják, hogy a lakásépítés-, fenntartás-, gazdálkodás korszerűsítése egyike legfontosabb társadalompolitikai feladatainknak. Megoldásuk nagymértékben befolyásolja az életszínvonal alakulását, a lakosság közérzetét. Az irányelvekből egyértelműen kitűnik, hogy a Központi Bizottság és a Kormány továbbra is számol a szövetkezetek részvételével e fontos társadalmi probléma megoldásában. Az irányelvekben olvashatjuk: „Növekedjék a lakásépítő szövetkezetek szerepe, tevékenységüket a tanácsok és a munkáltatók segítsék." „A lakóházfenntartás fejlesztésének célszerű iránya a szövetkezeti fenntartási tevékenység további kiterjesztése." „A lakossági kezdeményezésre történő személyi tulajdonú lakásépítésnek és vásárlásnak változatlanul több formája legyen: nagyrészt szövetkezeti szervezésben épített lakótelepi lakások, egyedi épületekben lévő társasházi lakások, csoportos formában — részben szövetkezeti szervezésben — épített sorházak, családi házak, hagyományos családi házak." „A helyi tanácsok növeljék a lakásépítési területek előkészítésével, az építési telkek közművesítésével összefüggő tevékenységüket ... Tegyék lehetővé, hogy a lakásépítő szövetkezetek maguk is alakíthassanak ki építési telkeket." A lakáspolitikai irányelvek a lakásszövetkezetek eddigi eredményei, tapasztalatai megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy az új jogi- és közgazdasági szabályozás feltételei mellett, azokat szövetkezeti módon jól hasznosítva, megoldják feladataikat. Ennek érdekében azonban szükséges, hogy a SZÖVOSZ-ban, a megyei szövetségeknél és a szövetkezetekben önkritikusan — kritikusan elemezzük eddigi munkánkat. Erősítsük, terjeszszük el mindazt, ami bevált, jónak bizonyult, ugyanakkor gyorsan változtassuk, újítsunk minden olyan kérdésben, ahol nem értünk el kielégítő eredményeket, vagy kudarcot vallottunk. Elsőrendű feladatunk a meglévő lakásszövetkezetek megszilárdítása, belső rendjének erősítése. Az a lakásszövetkezet lehet vonzó, amely jól szolgálja tagjainak az érdekét, rendezetten működik, megbízható. A lakásszövetkezeti munkában is a minőséget kell elsőrendű követelménynek tekinteni. A meglévő szövetkezetek megszilárdítása, a szövetkezés előnyeinek kézzelfogható bizonyítása a feltétele annak, hogy nagyobb részt vállalhassunk a lakáspolitika végrehajtásából. A meglévő és az ezután alakuló szövetkezeteknek egyaránt nagy figyelmet kell fordítaniok anyagi bázisuk, társadalmi- és szakmai vezetésük, általában működési feltételeik megteremtésére, javítására. A lakásszövetkezetek a mai körülmények között szükségszerűen egyre inkább vállalkozó szervezetté válnak. A tagok fizetőképességének és a szövetkezet gazdasági megalapozottságának fokozódik a jelentősége. Nap, mint nap a gyakorlatban kell érvényesítenünk a szövetkezés olyan előnyeit, mint az öntevékenység, a kölcsönös támo-