Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 1. szám

1- szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13 programokban jusson kifejezésre a gazdaság és a politika teljes egysége, a költségvetési szervek által ellátott feladatok eltérő társadalmi jelentősége, a közkiadásoknak az előbbiek függvényében történő meghatározása, a közpénzek ésszerű felhasználása. Elsősorban a felsorolt célok szolgálatába kell állítani a költségvetési ellenőrzés szervezeteit. Legyenek kezdeményezői a korszerű, hatékony munkaszervezésnek, a tapasztalt kedvező tendenciák gyors elterjesztésének. Határozottan lépjenek fel a pazarlás minden megnyilvánulása ellen. Tárják fel azokat a tényezőket, amelyek gátolják az ésszerű takarékos gazdálkodást, a takarékosságot. A vezetésben és az ellenőrzések gyakorlatában is erőteljes szemléletváltozásra, az ellenőrzési feladatok ellátásához magas színvonalú felkészültségre, a népgazdasági, a közgazdasági és pénzügyi ismeretek szélesítésére van szükség. Az ellenőrzések tartalmának meghatározásánál pedig az eddigieknél nagyobb gondot kell a cselekvési programban megfogalmazottak végrehajtásának, a rendelkezésre álló pénzügyi előirányzatok feladatok közötti felosztásának és felhasználásának, valamint a szakmai munka gazdasági összefüggéseinek a vizsgálatára fordítani. A költségvetési ellenőrzéseknek, az esetleges téma- és célvizsgálatoknak választ kell adniok arra, hogy az intézmények é.s tanácsok mennyiben alkalmazkodnak a VI. ötéves tervidőszak szigorúbb pénzügyi feltételeihez és a kialakított gazdálkodási elvekhez. A szakfőosztályok, társszakigazgatási szervek — a jogszabályi előírásoknak megfelelően — az eddigieknél hatékonyabban vegyenek részt az ellenőrzésekben és — az ellenőrző szervezettel szorosan együttműködve — szakmai jellegű megállapításaikkal jobban segítsék a költségvetési szervek tevékenységének átfogó értékelését. Az ellenőrzések minden esetben térjenek ki a korábban feltárt hiányosságok kijavításának és a javaslatok megvalósításának helyzetére. Az ellenőrzések gyakorlatához segítséget adnak a Pénzügyminisztérium által kidolgozott és kidolgozás alatt álló módszertani útmutatók. A költségvetési szervek sajátosságainak, az adott helyen és időben előtérbe kerülő feladatoknak a figyelembevételével, differenciáltan a következők az irányadók a költségvetési ellenőrzések végrehajtásánál. 1. A feladatellátás ellenőrzése A feladatellátás vizsgálata során értékelni kell, hogy a gazdálkodó szerv célszerűen szervezett-e, tevékenysége és annak színvonala összhangban állt-e az alapító jogszabályban (határozatban) megfogalmazott társadalmi szükséglettel; a fejlesztési és működtetési feltételeket jól és kellő időben összeegyeztették-e, a működési és fejlesztési feladatok, feladatmutatók tervezése, a célok (mutatók) menetközbeni módosítása megalapozott igény alapján történt-e, az előirányzatokat rendeltetésszerűen, a takarékosság követelményeinek megfelelően használták-e fel, voltak, illetve vannak-e és melyek a megszüntethető, illetve viszszafejleszthető feladatok. Az ellenőrzés az egyes részterületek elemzésén túl fejlődésében, változásában is minősítse a vizsgált tevékenységet. A szakmai feladatok ellátásának értékeléséhez — a szakfőosztályok, társszakigazgatási szervek munkatársainak bevonásával — vizsgálni kell, hogy — a tervidőszakra vonatkozó — felsőbb határozatokon alapuló — ágazati cselekvési programokat, szervezeti és szervezési intézkedéseket hogyan hajtották végre; gondoskodtak-e arról, hogy a források, közpénzek az alapvető rendeltetés szerint funkcionáljanak, felhasználásuk hatékony legyen; — a feladatokat, a valóságos és időszerű szükségleteket célszerűen, az ágazati és az ágazaton belüli adottságoknak megfelelően rangsorolták-e, a kiemelt feladatok reális igényfelmérésére támaszkodtak-e, a központi döntéseknek megfelelően az alapellátást kellően előnyben részesítették-e, a nem alapvető feladatok pénzügyi előirányzatait mérsékelték-e, átcsoportosították-e a legfontosabb igények kielégítésére, a feladatok , minősítésekor számoltak-e az integrációban rejlő lehetőségekkel; — vannak-e az intézményrendszerben — más intézmények ellenőrzési tapasztalataival egybevetve — párhuzamosságok, átfedések, „üresjáratok; kellő figyelmet fordítottak-e a korszerűtlen szervezeti megoldások, időszerűtlenné vált feladatok végzésének megszüntetésére, a túlméretezett intézményi rendszer leépítésére, az így , felszabaduló munkaerőnek és eszközöknek más fontos területeken való felhasználására; — érvényt szereztek-e annak az elvnek, hogy sehol — még az alapellátásokat is ideértve — nem lehet a bér- és dologi kiadásokat, valamint a szükséges árellentételezéseket lineárisan, illetve mechnanikusan megállapítani, hanem differenciáltan, a feladatok minősítésével kell a pénzügyi feltételeket meghatározni: jobb szervezéssel, az igénybevétel feltételeinek célszerű módosításával serkentették-e az ellátást nyújtó intéz-, mények igénybevételének bővítését; — a pénzügyi következményekkel járó vezetői intézkedésekben, a testületek határozataiban a döntések összhangban vannak-e a jogszabályokban foglaltakkal, a pénzügyi szabályozó eszközöket milyen hatékonysággal alkalmazzák; a döntésekben az elvi követelmények, a társadalmi célok következetesen érvényesültek-e, csak a szükséges mértékű forrást (pénzt, anyagot, gépet, munkaerőt) használták-e fel; kerülték-e a költségvetési kiadásokat növelő olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek az irányszámban rögzített fejlesztési lehetőséget meghaladják; a feladatok minősítésekor számoltak-e a kiadást mérséklő intézkedésekben rejlő lehetőségekkel; — a megvalósult, a természetes mértékegységben kifejezett fejlesztések valós működtetésifenntartási költségeit az irányszámok biztosít%