Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 20. szám

562 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 20. szám Hódmezővásárhely városokban be kell vezetni, illetőleg az indokolt körben általánossá kell tenni a lépcsőzetes munkakezdést. 2. Az 1. pontban felsorolt városokban a gazdálkodó szervezetek (vállalatok, intézmények, szövetkezetek egyéb szervek), továbbá azok a városban működő üzemek, műhelyek, amelyek legalább 50 főt foglalkoztatnak — bár szervezetileg más városban működő gazdálkodó sezrvezethez tartoznak — az áttérési programjuk alapján, a tanácsi szakigazgatási szervek közreműködésével a városi közlekedést lebonyolító vállalatokkal kötött megállapodásban rögzítsék a napi munkaidő kezdő és befejező időpontját. Megállapodás hiányában a munkaidő kezdő és befejező időpontját — a vállalatok, intézmények, egyéb szervek felügyeleti szervének, valamint a szakszervezetek illetékes területi szervének, illetőleg a szövetkezetek területi érdekképviseleti szervének a meghallgatása után, a helyi közlekedési érdekek szem előtt tartásával — a tanács v. b. közlekedési feladatokat ellátó szakigazgatási szerve állapítja meg, postahivatalok esetében a KPM Postafőosztályával egyetértésben. A tanács olyan időpontot állapíthat meg, amely alapvetően nem sérti a termelés- (szolgáltatás) szervezési érdekeket. Amennyiben a gazdálkodási egység a tanács által megállapított időpontokat nem tartja be, a tanács államigazgatási eljárási bírsággal is kénvszerítheti, ezen kívül a dolgozóinál bekövetkező szállítási zavarokért más vállalattal szemben igényt nem jelenthet be. 3. A KPM figyelemmel kíséri a lépcsőzetes munkakezdés alakulását: szükség esetén kezdeményezi annak megvalósulásához szükséges intézkedések megtételét; indokolt esetben intézkedik a lépcsőzetes munkakezdés további városokra történő kiterjesztésére. szövosz tájékoztató az ÉVM és a PM 23/1981. számú együttes közleményéről a lakásépítő szövetkezetek lakásépítéseinél a pénzügyi fedezetigazolással kapcsolatos eljárásról ,,A lakásépítő szövetkezetek telepszerű többszintes lakásépítése esetében az 5/1981. (II. 11.) ÉVM számú rendelet szerint egyszerűsített beruházási programot kell kidolgozni. Az egyeztetés után a helyi tanács elnöke az előírt mutatókat tartalmazó ,,engedélyokirat"-ot ad ki. A lakásszövetkezet kérésére az Országos Takarékpénztár a lakásépítéshez az engedélyokirat alapján épületenként, építési! ütemenként megnyitott csekkszámlákon elhelyezett összegekről igazolást ad. Az elkészült kivitelezési tervdokumentációt a kivitelező az előzetes fedezetigazolás birtokában felülvizsgálja. A végleges fedezetigazolást az Országos Takarékpénztár az időközben elkészült, a lakásszövetkezet és a kivitelező által elfogadott és az egyéb szükséges kellékekkel együtt benyújtott dokumentumokra a mindenkori pénzügyi feltételeknek megfelelően megkötött kölcsönszerződés alapján adja ki. E közlemény azoknál a lakásépítő szövetkezeti lakásépítéseknél irányadó, amelyek előkésztíése az 5/1981. (II. 11.) ÉVM számú rendelet szerint történt. A korábban előkészített lakásépítéseknél továbbra is az 1/1977. ÉVM—PM számú elvi állásfoglalás szerint (megjelent az Építésügyi Értesítő 1977. évi 8. számában) kell eljárni." SZÖVOSZ Lakásszövetkezeti Főosztály Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 15. Aki a gépjárművét úgy hagyja őrizetlenül, hogy az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóbői nem veszi ki, a jármű jogtalan használatával okozott? kárt közrehatása arányában viselni köteles A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM—BM számú együttes rendelet (KRESZ) 41. §-ának (6) bekezdése előírja, hogy a járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad, ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától el ne indulhasson, és illetéktelen személy azt el ne indíthassa. Nem egyszer előfordult, hogy a gépjármű jogtalan használatát és annak során akár a gépkocsi, akár harmadik személy károsodását az tette lehetővé, hogy az üzemben tartó (a tulajdonos) az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóban hagyta, ő maga pedig eltávozott, s a járművet a jogtalan használó az indítókulcs segítségével üzembehelyezte. Az ilyen károkozás miatt indult kártérítés iránti perekben esetenként bizonytalanság mutatkozott a kármegosztás kérdésében. Kialakult olyan ítélkezési gyakorlat, amely a bűntett elkövetését lehetővé tevő vagy megkönnyítő okot (azt, hogy az üzembentartó az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóban hagyta, vagy a megfelelő őrizet hiánya elősegítette az áru megdézsmálását stb.) nem értékeli kármegosztási alapként a károsult terhére. A fenti kérdésben a helyes jogi álláspont a következő: A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsult a kár elhárítása és csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.