Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 17. szám

478 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám vagy más családi pótlékra nem jogosult és őket kizárólag adóköteles jövedelméből tartja el. Ha az adózónak több — adókivetés alá eső — jövedelemforrásból van jövedelme, a főfoglalkozásnak minősülő tevékenységéből származó bevételt kell a fenti módon csökkenteni. A csökkentésre való jogosultság feltételeit megfelelően igazolni kell. Vhr. 34. § A bevételből nem vonható le: a) a vagyonállag gyarapítására fordított kiadás, valamint az adósságokra teljesített törlesztés; b) a fel nem használt, illetőleg a nem értékesített anyag- és árukészlet beszerzésére, előállítására kiadásként elszámolt összeg; c) az adózóval munkaviszonyban vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban nem alló segítő családtagok vagy közreműködők munkájáért pénzben vagy természetben nyújtott szolgáltatás, kivéve a házastárs esetében a Vhr. 36. § (1) bekezdésében meghatározott összeget; d) a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány — ide nem értve a társadalmi gyűjtéssel kapcsolatos adományt — és más ingyenes szolgáltatás; e) a háztartásra, a személyes szükségletek kielégítésére- pénzben vagy természetben fordított kiadás (háztartási kivét). Vhr. 35. § (1) A vagyonállag az adóévet megelőző év utolsó napján meglevő állóeszköz együttes állománya. (2) A vagyonállag gyarapításának kell tekinteni minden esetben azokat az elszámolt kiadásokat, amelyeket az adóévet megelőző év utolsó napján a leltárban nem szereplő állóeszközök beszerzésére fordított az adózó. (3) Vagyonállagként az olyan sajátos üzemi gépjármű vehető figyelembe, amelyet az adózó kizárólag adóköteles tevékenységével kapcsolatban tud használni. Fenntartási, javítási és felújítási költséget csak az ilyen gépjárművek után lehet adómentesen elszámolni. Saját személygépkocsi, motorkerékpár (nem üzemi gépjármű) használata eseten — a megtett utakról vezetett nyilvántartás alapján — utazási és szállítási költségként a közületi használatra igénybe vett gépjárművekre vonatkozó rendelkezések szerinti térítési díjnak megfelelő összeg számolható el. Nem üzemi gépjármű esetén — útnyilvántartás hiányában — a tevékenység jellegétől függően legfeljebb havi 500 km futásteljesítmény vélelmezhető és utána az említett közületi térítési díjnak megfelelő összeg számolható el költségként. A tevékenységét özvegyi jogon folytató adózó az alkalmazottja üzemi célra használt gépjárműve után is elszámolhatja az előbbi költségeket, ha ezt az alkalmazottat a saját szakképesítésének hiánya miatt köteles foglalkoztatni és saját gépjárműve nincs. (4) Annak érdekében, hogy az évi bevételt csak az azzal kapcsolatos költségek terheljék, az adóévben elszámolt kiadásokat az anyag- és árukészletről, a félkész- és késztermékekről felvett nyitóleltár értékével növelni, a záróleltár értékével pedig csökkenteni kell. Vhr. 36. § (1) Ha az adózó a családtagját munkaviszonyban, illetőleg munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkalmazza, vagy szerződéssel szakmunkástanulóként foglalkoztatja, a részére — a bérügyi rendelkezések megtartásával — kifizetett és társadalombiztosítási járulék alá vont járandóságot a bevételből le kell vonni. A segítő családtag házastárs után a foglalkoztatása időtartamára havi 2000 Ft összeg költségként elszámolható. (2) A rendelet alkalmazása szempontjából az a házastárs minősül segítő családtagnak, aki a kisipari termelő (szolgáltató) vagy magánkereskedelmi tevékenységben legalább napi 4 órán át részt vesz. (3) Az élet- és vagyonbiztosítás díját adómentesen elszámolni nem lehet. (4) Az ipar jogosítvánnyal működő kisiparosok, illetőleg magánkereskedők által létrehozott polgári jogi társaság, közkereseti társaság, a szerződéses üzemeltetést [Vhr. 10. § (5) bek.] folytató polgári jogi társaság, az állami vállalat kiskereskedelmi, illetőleg vendéglátóipari üzletét bérlet alapján üzemeltető pogári jogi társaság esetében a tagok (a vezető) adóztatásánál az adó alapja nem csökkenthető azon a címen, hogy a társaság jövedelme (nyeresége) nem került a teljes egészében felosztásra. Vhr. 37. § (1) Ingatlan elidegenítéséből [Vhr. 3. § (5)—(8) bekezdés] származó adóköteles jövedelem megállapításánál — kivéve a Vhr. 40. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott esetet — az ingatlannak az illetékkiszabás alapjául vett elidegenítéskori és szerzéskori forgalmi értékéből kell kiindulni. Ha az illetékjogszabály szerint nem ^ tényleges forgalmi érték képezte az illetékkiszabás alapját, vagy illetéket nem kellett kiszabni, a tényleges forgalmi értékből kell kiindulni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott értékkülönbözetből le kell vonni a szerzés és az elidegenítés közötti időben felmerült, a vagyonállagot gyarapító beruházások (épületráépítés, kerítés, járda, közműfejlesztés, fásítás, építménylétesítés stb.) költségét, az adóköteles jövedelem megszerzésével vagy a vagyon értékét növelő egyéb, továbbá az ingatlan értékesítésével (megosztásával) kapcsolatos kiadásokat (ügyvédi költség, viselt illeték stb.), valamint az ingatlan szerzéskori forgalmi értékének évi 5%-át, mint kamathozadékot. A kamathozadékot a szerzést követően az ingatlanra emelt lakóépület (lakószoba) létesítési költsége után is el kell számolni, a Jiasználatbavételi engedély keltétől az elidegenítésig terjedő időre. Nem lehet a kamathozadék alapjául venni a vagyonállagot gyarapító egyéb beruházásokat, valamint az elidegenítés időpontjában fenn-