Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 479 álló vételár- és építési kölcsön tartozást. Tanácsi értékesítésű lakás vagy munkáslakás elidegenítése esetében kiadásként figyelembe kell venni továbbá a 11/1974. (IV. 10.) PM—ÉVM számú rendelet értelmében visszafizetett állami támogatást, ha a szerzéskori forgalmi érték ezzel az összeggel csökkentett tényleges értékkel lett figyelembe véve. Kiadásként nem lehet elismerni a használattal kapcsolatos költségeket. (3) A rendelet alkalmazása szempontjából akkor minősül az ügylet cserének, ha az ingatlan tulajdonjogának és használati, jogának átruházásán, illetőleg az esetleges vételár- vagy építési kölcsöntartozáson kívül egyéb teljesítésre egyik fél sem köteles. Ez esetben a cserébe kapott ingatlannak a csere időpontja szerinti és a cserébe adott ingatlan szerzéskori forgalmi értékéből kell kiindulni az értékkülönbözet kiszámításánál. Az értékkülönbözetből le kell vonni a (2) bekezdésben említetteken kívül az egyes ingatlanokat terhelő átvállalt, említett tartozásokat. (4) Épületráépítés esetében a (2) bekezdésben említett költségként az épületre fordított tényleges kiadást kell figyelembe venni. Költségként kell továbbá elismerni az elidegenítő által vagy mások által ellenérték nélkül végzett szak-, vagy segédmunkániák a normatívák szerint számított értékét. (5) A Vhr. 3. § (8) bekezdése szerint meghatározott adókötelezettség esetében a szerzéskori forgalmi értéket az ingatlan belterületbe vonását elrendelő hatósági döntést közvetlenül megelőző időponttal kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint számításba venni. Az elidegenítéskori forgalmi értéket, valamint az értékkülönbözetből levonható tételeket az (1)—(4) bekezdés szerint kell meghatározni. Az adóhatóság — szükség esetén más hatóság vagy szerv bevonásával — köteles megállapítani és 15 évig nyilvántartani a fenti döntést közvetlenül megelőző állapot szerinti, e § alapján megállapított forgalmi értéket, és erről a tulajdonost határozattal értesíteni. (6) Ingatlanelidegenítés [Vhr. 3. § (5)—(8) bekezdés] esetében az adóhatóság az adóalapot mérsékelheti, ha az adózó az ingatlant kényszerítő személyi körülményei (pl. haláleset, baleset, egészségromlás, más településre költözés, házasság, annak felbontása stb.) miatt idegenítette el. (7) Üzletnek, műhelynek, irodának és egyéb helyiségnek, valamint teleknek közület részére — közületi elhelyezési eljárás előtt (eljáráson kívül) — a felek közötti megállapodás alapján, határidő nélküli használatra történő, a Vhr. 3. § (1) bekezdése alapján adóköteles átengedése esetén az adó alapja — a Vhr. 40. § (1) bekezdésének i) pontjában foglaltaktól eltérően — a kapott teljes ellenérték. Ha az ellenértéket bérlő kapja, abból az adóalap megállapításakor le kell vonni az általa az ingatlan használatba vételéért korábban esetleg fizetett ellenértéket, valamint az ingatlanra igazoltan ráfordított, használati értéket növelő és részére más címen meg nem térített olyan kiadást, amelynek értéknövelő jellege az ellenértékben is kifejezésre jutott. (8) A Vhr. 3. § (10) bekezdése szerinti adókötelezettség esetén az adóköteles jövedelmet a vagyonszerzésre, életvitelre fordított bruttó jövedelemből kiindulva kell megállapítani. Az adó alapja az a jövedelemrész, amely a bruttó jövedelemből az adómentes és a már adózott jövedelmek levonása után fennmarad. E jövedelemrészt teljes egészében abban az évben kell adó alá vonni, amelyben azt az adóhatóság a tudomására jutott adatok alapján megállapítja. (9) A (8) bekezdés alkalmazásában bruttó jövedelemként kell számításba venni különösen az ingatlanok, a nagyértékű ingóságok szerzésével, továbbá a jellemző életvitellel kapcsolatos kifizetéseket, ideértve a más személy részére esetleg adott jelentős juttatásokat is. A bruttó jövedelemként számításba vett összegeket okmányok alapján, illetőleg . az árviszonyokra figyelemmel kell megállapítani. A bruttó jövedelemből azokat az adómentes vagy már adózott jövedelmeket kell levonni, amelyek az említett kifizetéseket megelőző időpontban igazoltan keletkeztek, és e célokra felhasználhatók voltak. Adómentesnek azt az összeget kell tekinteni, amely a keletkezése idején hatályos jogszabályok szerint mentes volt az adó alól. Magánszemélytől származó ajándék vagy kölcsön csak akkor fogadható el adómentesnek, ha a juttató legalább valószínűsíti az összeg eredetét és juttatása indokait. (2) Az adóköteles jövedelmet az adóbevallás alapján kell kiszámítani. Ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adózó adóbevallásadási kötelezettségét nem teljesítette, az adózó adóköteles jövedelmét életkörülményeire, jövedelmi és vagyoni viszonyaira, tevékenységi körére, jellegére is tekintettel becsléssel kell megállapítani. Vhr. 38. § (1) Az adóköteles jövedelmet abban az esetben kell az adóbevallás alapján megállapítani, ha az adófizetésre kötelezett a bevételeit és kiadásait bevallotta és megfelelő bizonylatokkal igazolta (valószínűsítette), illetőleg bevallott jövedelme a jövedelmi viszonyainak- megfelel. (2) Az adóhatóság (az adóközösség) köteles az adóbevallásban foglalt adatokat mérlegelni' és amennyiben az adatok helyessége tekintetében kételyei vannak, köteles azokat tisztázni és megállapításait rögzíteni. (3) Adóbevallás 'alapján történő adóalap megállapításnak minősül az is, ha a bevallott adóköteles jövedelmet a nem igazolt vagy el nem fogadható kiadásokkal az adóhatóság növeli. Vhr. 39. § (1) Becslési eljárást kell alkalmazni, ha bizonyítást nyert, hogy az adózó a) adóbevallást nem adott, vagy adóbevallásának hiányosságait nem pótolta, illetőleg az abban szereplő adatok helyességét nem igazolta;