Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 477 Vhr. 33. § (1) A bevételből levonható az a termelési és kezelési költség, amely a bevétel megszerzése és biztosítása érdekében az adóévben felmerült, illetőleg kifizetést nyert. (2) Termelési és kezelési költségek: 'az anyagés árubeszerzésre a szállításra, a karbantartásra, az állóeszközök indokolt felújítására, a vásárolt fogyóeszközre fordított összegek, a társadalombiztosítás alá eső és a bérügyi rendelkezések megtartása mellett kifizetett bérköltségek és járulékaik — ideértve az alkalmazottak munkabére után járó külön általános jövedelema'dót is —, az alkalmazottnak a fogyasztói árváltozással kapcsolatban kifizetni rendelt munkabérkiegészítése, az egyéb üzemi költségek (üzlet stb. bére, a fűtés és világítás költsége, a távbeszélő díja, a saját közlekedés és szállás költsége — ide nem értve a lakás és teléphely közötti utazás költségét —, a telephelytől távol foglalkoztatott dolgozók utazási, étkezési és szállásköltsége, a műszaki leírás, tervrajz stb. költsége, a bérmunka díja, a hatóságilag előírt munkaruha, védőöltözet, védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége, az alvállalkozó részére adott ellenérték, az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban igénybe vett OTP hitelre fizetett kamat stb.), továbbá a tevékenységgel összefüggő tagdíjak, a betegségi biztosítás, a kötelező nyugdíjbiztosítás, a kifizetett kötbér, a termeléssel összefüggő perköltség, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés stb. Termelési költségnek kell tekinteni a megrendelő által igazolt garanciális javítás során felmerült költségeket, valamint — magánkereskedőknél és a vendéglátóipart folytatóknál — igazolt árubeszerzéseikkel kapcsolatban az állami üzletekre vonatkozó belkereskedelmi miniszteri rendeletben megjelölt normalizált hiánynak az árbevételre vetített mértékét is. (3) Termelési és kezelési költségként kell figyelembe venni a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló épületek, gépek, berendezések, felszerelési tárgyak, járművek (a továbbiakban: állóeszköz) beszerzési árát is. A gépek, berendezések és felszerelési tárgyak akkor tekintendők állóeszköznek, ha elhasználódási idejük — rendeltetésszerű használat mellett — három évnél hosszabb, beszerzési értékük 20 000 forintnál nagyobb, és külön rendelkezés nem utalja a fogyóeszközök körébe. Az állóeszköz beszerzési árát az alábbiak szerint lehet költségként elszámolni: a) az állóeszköz pótlásakor (értékesítésekor, selejtezésekor) teljes egészében vagy b) a kisiparosoknál és magánkereskedőknél — ideértve a társasági adó alá eső tevékenységet folytató társaságokat is — az 1969. január hó 1. napját követően beszerzett állóeszközök évenkénti értékcsökkenési leírása útján, vagy c) az élelmiszertárolás céljára beszerzett üzleti (üzemi) hűtőberendezések, valamint a lakossági szolgáltatást végző kisiparosok által gépek, berendezések, felszerelési tárgyak beszerzésére fordított és igazolt kiadásokból összesen legfeljebb 50 000 forintot a kiadás felmerülésének évében, a fennmaradó részt pedig az azt követő években a b) pont szerint. (4) Ha az adózó az értékcsökkenési leírás adómentes elszámolását adóbevallásában, illetőleg a jogorvoslat során nem kérte, ezt az érintett állóeszközzel kapcsolatban későbbiek során már nem igényelheti. Ilyen esetben a (3) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kell eljárni. (5) Ha az értékcsökkenési leírás alá vont állóeszközt az adózó, annak teljes leírása előtt pótolja (értékesíti, kiselejtezi), további költségként a régi állóeszköz beszerzési árának csak azt a részét számolhatja el egy összegben, amely leírásra még nem került. Ha a pótolt vagy kiselejtezett állóeszköz később kerül értékesítésre, azzal kapcsolatban ilyen címen már további költség nem számolható el. (6) Az állóeszköz nyilvántartásban [Vhr. 65. § (5) bek.] az év utolsó napján szereplő állóeszköz beszerzési árának (értékének) az alábbiakban meghatározott részét kell értékcsökkenés címén évenként — a teljes leírásig — adómentesen elszámolni : a) faépületnél, pavilonnál 10%, b) az a) pont alá nem eső épületeknél, építmé- • nyéknél 5%, c) gépeknél, berendezéseknél, felszerelési tárgyaknál, a kizárólag sajátos üzemi (üzleti) járműveknél 20%. (7) Az állóeszközökről, az anyag- és árukészletekről, a félkész- és késztermékekről a tevékenység megkezdésekor és azt követően minden év utolsó napján, illetőleg a tevékenység megszűnésekor vagyonleltárt kell készíteni. Az állóeszközt, továbbá, az anyag- és árukészletet beszerzési áron, az adózó által előállított félkész- és késztermékeket pedig az előállítási költségek figyelembevételével kell értékelni. Előállítási költségként nem vehető számításba az adózó saját munkájának ellenértéke. Olyan épület esetében, amelynél a kivitelezés sajátosságai miatt a ráfordítási költségek bizonylattal maradéktalanul nem igazolhatók, az épület beszerzési árát — vitás esetben — szakértő bevonásával kell megállapítani. (8) A termelési és kezelési költséggel, valamint a családi pótléknak megfelelő összeggel csökkentett bevételből csak az adóköteles tevékenységgel kapcsolatos illetéket, az adóévben esedékes és befizetett forgalmi adót lehet levonni. Az adóvizsgálat alapján megállapított adórövidítéssel, a jogszabály megsértéséből származó egyéb kötelezettséggel kapcsolatos befizetéseket (bírság, adópótlék, adóbehajtási illeték, tisztességtelen haszon elvonása, vagyonelkobzás stb.) levonni nem lehet. (9) Az R. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint csak a családi pótlékról szóló rendelkezésekben meghatározott gyermekek eltartásáról gondoskodó és adókivetés útján adózónál csökkenthető a bevétel a családi pótlék évi, illetőleg időarányos összegével, ha a gyermekek után maga az adózó