Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 15. szám

454 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám azt eredményezheti, hogy az állam felelőssége a volt tulajdonosnak az igénylővel szemben megállapított tartozásáért a megszerzett ingatlan értékenek erejéig áll fenn. E felelősség beálltának azonban további feltétele a volt tulajdonos egyéb lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás eredménytelensége, amit az igénylő a per előfeltételeként tartozik bizonyítani. [A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.071/1981/2. számú, a Pfl. 33.795/1980/1. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.] 13. Azok a lakásszövetkezeti tagsági vitákból származó perek, amelyek nem a munkavégzéssel kapcsolatosak és túlnyomórészben vagyoni jellegűek, nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű (polgári) bíróság hatáskörébe tartoznak. Az 1979. évi 31. számú törvényerejű rendelettel módosított és a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 22. §-ában foglalt rendelkezés szerint a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek. E rendelkezésből egyesek azt a következtetést vonták lc, hogy a lakásszövetkezeti tagsági viszonyból származó minden per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Álláspontjuk szerint nincs jelentősége annak, hogy az 1979. évi 31. számú törvényerejű rendelet 1. §-ához fűzött indoklás a munkaügyi bíróság hatáskörét szűkítve értelmezi. Ez az álláspont téves. A lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. számú törvényerejű rendelet 24. §-ában foglalt rendelkezés szerint a tag jogaival és kötelességeivel, továbbá a tagsági viszony megszűnésével kapcsolatban a lakásszövetkezet és a tagja között keletkezett vita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A Tvr. indokolása szerint a lakásszövetkezetekben a tagsági viták — elsősorban a lakások személyi tulajdona következtében — polgári jogi jellegűek. Indokolt ezért, hogy ezeket a vitákat — mint más polgári vitát is — a bíróság bírálja el. Az egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. számú Tvr. L §-ával kiegészített Pp. 22. §-a szerint a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó (XXIII. Fejezet), valamint a társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti perek. A Tvr. 1. §-ához fűzött indokolás szerint a jogszabály a munkaügyi bíróság hatáskörét a munkaviszonyból származó vitákhoz hasonló, illetőleg azzal azonos jellegű, a szövetkezeti tagsággal összefüggő jogvitákra állapítja meg. Azokban, a szövetkezeti tagsági vitákból származó perekben tehát, amelyek nem a munkavégzéssel kapcsolatosak és túlnyomórészt vagyoni jellegűek (lakásszövetkezeti; takarékszövetkezeti, tagsági perek) az általános hatáskörű járásbíróság jár el. Ebből megállapítható, hogy a jogalkotó a munkaügyi bíróság hatáskörét a munkaviszonyból származó vitákhoz hasonló, illetve az azzal azonos jellegű szövetkezeti tagsággal összefüggő jogvitákra állapítja meg. A Pp. 349. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból is következik, hogy a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó tagsági vitáknak csak azok a szövetkezeti tagsági jogviták tekinthetők, amelyeknek előzetes elbírálását jogszabály a szövetkezet szerveinek (szövetkezeti döntőbizottság, közgyűlés, küldöttgyűlés) hatáskörébe utalja. [A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 21.369/1980. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 32.433/1980/1—1. számú törvényességi óvással egyező határozata alapján.] 14. A kisajátítást kérő nem kötelezhető a kisajátított ingatlanban levő távbeszélőállomásnak másik ingatlanba való áthelyezéséhez szükséges távbeszélőhálózat-építés (bővítés) költségeinek viselésére. Az ítélkezési gyakorlatban ellentétes álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ha a kisajátított ingatlanban volt távbeszélőállomás más ingatlanba való áthelyezése a távbeszélőhálózat kiépítése, vagy bővítése útján valósítható meg. a kisajátítást kérő kötelezhető-e a hálózat kiépítési vagy bővítési költségének viselésére. A perbeli tényállás szerint az államigazgatási szerv a kártalanítást megállapító határozatában — egyebek között — arra kötelezte a felperest, hogy utólag számlák alapján térítse meg az alperesek által üzemben tartott távbeszélőállomásnak a kisajátított ingatlan helyett vásárolt ingatlanba való áthelyezésével felmerült költséget. Az államigazgatási határozat ezen részének jogerőre emelkedése után a távközlési üzem arról értesítette az alpereseket, hogy a távbeszélőállomásnak a vásárolt ingatlanba való áthelyezése hálózatépítés (bővítés) nélkül nem oldható meg. A szükséges kábelépítés költségeivel együtt pedig a távbeszélőállomás áthelyezése mintegy 57 000 Ft-ba kerül. Az alperesek a távbeszélőállomás áthelyezéséhez szükséges hálózatbővítés költségeinek megfizetését nem vállalták, hanem felhívták a felperest, hogy a munkát a saját költségeire rendelje meg. Mivel erre a felperes azt válaszolta, hogy a hálózatbővítés költségét nem hajlandó viselni, az alperesek az államigazgatási határozat kiegészítését, és a felperesnek a munka megrendelésére való kötelezését kérték. Az igazgatási osztály a kérelemnek helyt adott és kötelezte a felperest, hogy az alperesek távbeszélőállomásának átszerelési munkáit rendelje meg, és költségeit térítse meg. Egyben megállapította, hogy e munka várható költsége 57 000 Ft.