Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)
1981 / 15. szám
452 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám 4. A szesz finomítása 25/1976. (VII. 11.) MÉM sz. rendelet 4. § 5. Építéstervezési tevékenység 16/1972. (X. 8.) ÉVM sz. rendelet 2. § A Munkaügyi Minisztérium közleménye a részfoglalkozású dolgozók szabadságáról A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes, hanem rövidebb munkaidőre alkalmazta (a LB MK 19. számú állásfoglalása). Ha az ilyen módon alkalmazott dolgozó a hét minden, a jogszabály rendelkezése szerinti munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozókat. A részfoglalkozásúakra is vonatkozik, hogy igénybe vett szabadságnapnak számít a szabadság idejére eső szabadnap is, illetőleg a szabadság részletekben történő igénybevétele esetén — kéthetenként egy szabadnapos munkaidőbeosztásnál 11 munkanap után egy, — minden héten egy szabadnapos munkaidőbeosztásnál minden 5 munkanap után egy szabadságnapot szabadnap címén kiadottnak kell tekinteni. A rendes szabadság idejére járó átlagkereset azonban ilyenkor csak a dolgozó munkaidejével arányos időre jár (pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra is négy órai átlagkereset illeti meg). Ezek a szabályok a gyakorlatba átmentek, s azokat következetesen alkalmazzák. Nem ilyen egységes azonban a gyakorlat az olyan esetekben, amikor a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét előre vagy esetenként meghatározott napjain végez munkát. Ilyen esetben a szabadság kiadásánál a következőket kell figyelembe venni: A szabadság kiadása szempontjából ilyenkor is — a 17/1979. (XII. l.j MüM számú rendelet 43. §-ának megfelelően — a hét minden napját „munka"-napként kell figyelembe venni, — a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti (ünnap) napokat kivéve — függetlenül attól, hogy a dolgozónak munkaidőbeosztása szerint azokon munkát kell-e végeznie vagy sem. A szabadság egyszerre történő igénybevétele esetén például a 24 munkanapos szabadság — munkaszüneti nap hiányában — négy heti szabadság címén történő távollétre jogosít. A szabadság részletekben történő igénybevétele esetében a ténylegesen munkában töltendő és szabadság címén igénybe vett munkanapokon felül a tényleges (előre történt meghatározás hiányában az átlagos) szabadnapokat is szabadságként kiadottnak kell tekinteni. A figyelembe veendő szabadnapok számáról a Munkaügyi Szemle 1974. évi 8. számának 38—39. oldalán jelent meg tájékoztatás. A szabadságidőre járó átlagkereset ez esetben is ugyanúgy alakul, mint a hét minden napján rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak esetében. Ha a szabadságidőre járó átlagkereset a munkaidőbeosztás és a napi munkaidő határozatlansága miatt másként nehezen számítható ki, a következő módszer is alkalmazható: A 24 munkanap szabadság a szabadság szempontjából figyelembe veendő napok, vagyis az év napjainak a vasárnapokkal és a munkaszüneti napokkal csökkenett száma 7,8%-a. A 24 munkanap szabadságra jogosult dolgozó tehát ilyen mértékű időre kapja meg munkavégzés nélkül a munkabérét. Ennek megfelelően a részfoglalkozású dolgozó is az éves munkaidejének (pl. 840 órának) ilyen részére (a példa szerinti esetben 66 órára) jogosult szabadság címén a mentességre, illetőleg munkavégzés nélkül munkabérre. Ezzel a módszerrel állapítható meg a más munkaidővel foglalkoztatott, illetve eltérő mértékű szabadságra jogosult dolgozó járandósága is. A Munkaügyi Minisztérium közleménye a munkaidő módosításával összefüggő egyes bérezési és munkajogi kérdésekről Az ötnapos munkahét bevezetésével egyidejűleg az általános heti munkaidő 44 óráról 42 órára csökken [Mt. 37. § (1) bekezdés]. Az ötnapos munkahétre való áttérés egyik feltétele: a munkaidőcsökkentést úgy kell végrehajtani, hogy emiatt a dolgozók keresete ne csökkenjen. Ennek érdekében: — az időbéres dolgozók órabérét a munkaidő-; csökkentés arányában emelni kell (heti 44 óráról 42 órára való munkaidőcsökkentésnél az órabértételek emelésének mértéke 4,8%, ^— a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgod zóknál a munkák, illetve a munkások besorolás szerinti bérének olyan mértékű növelése válhat szükségessé — a műszaki, technológiai és szervezési intézkedések kihatásának a munkanormákon történő egyidejű átvezetése mellett —, amely biztosítja a csökkentett munkaidőre előírt megnövelt teljesítménykövetelmények elérése esetén a munkaidőcsökkentés előtti keresetet.