Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 421 határozat a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá. A végrehajtás feltételeként szabályozza a Javaslat a teljesítési határidő vagy határnap leteltét is, feltéve hogy az államigazgatási szerv határozata ilyen határidőt vagy határnapot tartalmaz. Ehhez kapcsolódva rendezi azt is, hogy az ügyben legutóbb eljárt államigazgatási szerv — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a teljesítési határidőt meghosszabbíthatja, illetőleg későbbi határnapot állapíthat meg. A végrehajtás elrendelése A 78. §-hoz A végrehajtás elrendelése az arra jogosult államigazgatási szerv intézkedését jelenti abban a tekintetben, hogy a végrehajtási eljárást — amely a kötelezettnek általában a vagyoni jogait, kivételesen pedig a személyi jogait is korlátozza — le kell folytatni. A Javaslat fenntartja azt a bevált rendelkezést, hogy a határozat végrehajtását — ha jogszabály másként nem rendelkezik — az első fokon eljárt államigazgatási szerv rendeli el. Változatlanul hagyja azt az elvet is, hogy — ha a végrehajtás feltételei megvannak — a hivatalból lefolytatott eljárást követően a végrehajtást is hivatalból kell elrendelni, egyébként pedig csak a jogosult kérelmére. A végrehajtás elrendeléséhez csak akkor van szükség külön határozatra, ha a végrehajtás több lehetséges módja közül kell kijelölni a követendő végrehajtási cselekményt. Ilyenre kerülhet sor a meghatározott cselekmény végrehajtása esetén (82. §). A gyakorlati tapasztalatok alapján a Javaslat új rendelkezésekkel segíti elő az állami, állampolgári fegyelem megszilárdítását. Kimondja ugyanis, hogy — a feltételek fennállása esetén — hivatalból haladéktalanul, a jogosult kérelmére pedig tizenöt napon belül rendeli el az államigazgatási szerv a végrehajtást. Ez jelentős eltérés ahhoz az általános szabályhoz képest, amely szerint általában harminc napon belül kell az ügyben érdemben intézkedni (15. §). A hivatalból lefolytatott eljárás esetén tehát, ha a határozat jogerős és a teljesítési határidő letelt, vagy pedig ha a határozat azonnali végrehajtását rendelték el (63. §), az államigazgatási szervnek késlekedés nélkül intézkednie kell a határozat végrehajtása iránt. Ugyanezt a kérelemre induló végrehajtás e§etén tizenöt napon belül kell megtennie; az azonnali végrehajtás esetén azonban ilyenkor is azonnal intézkednie kell a végrehajtás iránt, még akkor is, ha az alapeljárás nem hivatalból, hanem a jogosult kérelmére indult. Pénzösszeg behajtása A 79. §-hoz 1. A pénzkövetelés behajtására vonatkozólag a jelenlegi törvény csupán azt az utaló rendelkezést tartalmazza, hogy ilyenkor a végrehajtást r- ha jogszabály másként nem rendelkezik — az adó behajtására vonatkozó szabályok szerint kell foganatosítani. A Javaslat figyelembe veszi, hogy társadalmunkban a legáltalánosabb és legfontosabb kereseti, jövedelmi forrás: a munkabér, illetőleg a munkából eredő szövetkezeti vagy egyéb járandóság, továbbá a nyugellátás- Ezért a Javaslat a pénzösszeg behajtásának fő formájává a munkabérre és egyéb járandóságra vezetett végrehajtást teszi. j A Javaslat a végrehajtási eljárást jelentősen egyszerűsíti és meggyorsítja azáltal, hogy az államigazgatási szervnek a letiltás céljából nem kell az adóhatósághoz fordulnia, hanem azt saját maga bocsátja ki. Ilyenkor tehát az első fokon eljárt államigazgatási szerv közvetlenül felhívja a kötelezett munkáltatóját (a járandóságot folyósító szervet), hogy a letiltott összeget a kötelezett munkabéréből, szövetkezeti vagy egyéb, időszakonként visszatérő járandóságából, illetőleg munkából eredő díjazásából, juttatásából, követeléséből (röviden: munkabéréből) vonja le, és utalja át, illetőleg fizesse ki a jogosultnak. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendelet (Vht) 5. §-a kimondja, hogy a Vht-nak a munkabérből történő levonásra vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók akkor is, ha a tartozásnak a munkabérből való levonása nem bírósági, hanem államigazgatási végrehajtás során történik. A Vht IV. fejezete (49—65. §-a) szabályozza részletesen a munkabérre és egyéb járandóságra vezetett végrehajtást. Ennek megfelelően az államigazgatási szerv által kibocsátott letiltás esetén is a Vht említett fejezetében foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani, hogy a munkabérből, illetőleg a különböző járandóságokból hány % vonható le, mi a követelések levonásának sorrendje, melyek a munkáltatónak a letiltással kapcsolatos kötelességei, a munkáltató (a járandóságot folyósító szerv) miként köteles kiállítani az igazolást a munkabért és egyéb járandóságot terhelő tartozásokról stb. 2. Bár a pénzösszeg behajtásának fő módszere a munkabér letiltása, mégis vannak olyan esetek, amikor ez a módszer nem alkalmazható, vagy nem vezet eredménj^re. Ha a kötelezett nem áll munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban, illetőleg munkájáért nem kap rendszeres díjazást, továbbá ha egyéb járandósága (nyugellátása) sincs, akkor a letiltást ki sem lehet bocsátani. Előfordul az is, hogy az államigazgatási szerv a letiltást kibocsátja ugyan, de az nem vezet eredményre, mert a kötelezett a munkaviszonyát időközben megszüntette, vagy munkabérének végrehajtás alá vonható részét más, sorrendben előbb álló követelés fejében már letiltották. Lehetséges végül, hogy a behajtandó pénzkövetelés összege olyan nagy, hogy a munkabérből — léI nyegében tehát részletekben — történő behajtása | csak aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Mindezekben az esetekben a munkabér közveti len letiltása mellett, illetőleg helyett a kötelezett