Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

420 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám ra vonatkozó rendelkezéseket sem veszi át, hanem valamennyi ügyészi intézkedéssel kapcsolatban utal az ügyészségről szóló törvényre. Más kérdés az, hogy a Javaslat egyes rendelkezései közvetlenül érintik az ügyész jogkörét, illetőleg az ügyészi intézkedések elbírálását. Ilyen pl. a 75. §ban szabályozott semmisség, amelyet figyelembe kell venni az ügyészi óvás elbírálásánál is. (Ezentúl tehát semmisségi ok fennállása esetén — a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül — akkor is meg kell semmisíteni a határozatot, ha az ügyész a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte után nyújtotta be az óvást.) Eddig sem az Áe, sem az ügyészségről szóló törvény nem rendezte az ügyészi intézkedések elbírásának fórumrendszerét. A jövőben erre nézve is irányadó a Javaslat 93—96. §-a. Semmisség A 75. §-hoz Ez a rendelkezés az Áe egyik fogyatékosságát szünteti meg. Az Áe ugyanis a jogszabálysértő határozatok fogalmi körén belül nem tett további megkülönböztetést, ami azzal a következménnyel járt, hogy a határozat jogerőre emelkedésekor automatikusan érvénybe lépett a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog védelme. Ezért a határozatot sem módosítani vagy visszavonni, sem — felülvizsgálati kérelem alapján vagy felügyeleti íogkörben — megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehetett, s még ügyészi óvás alapján is csak akkor kerülhetett sor a határozat hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, ha az ügyész a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtotta be az óvást. A jogelmélet azonban feltárta — s ezt a szocialista országok államigazgatási eljárási törvényei általában figyelembe is veszik —, hogy a jogszabálysértések nem azonos jellegűek: vannak olyan alapvető fogyatékosságok (semmisségi okok), amelyek fennállása esetén időbeli és egyéb korlátozásokra tekintet nélkül meg kell semmisíteni a határozatot. A semmisség szabályozása az Áe rendszerén belül főként a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmével összefüggésben jelentős. A Javaslat a semmisség szabályozásánál is meszszemenően törekszik a méltányosságra, az ügyfelek érdekeinek védelmére. E célból egyrészt igen szűken vonja meg a semmisségi okok körét, másrészt még e körön belül is csak akkor teszi lehetővé a határozatnak a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra való tekintet nélküli megsemmisítését, ha a határozat jogerőre emelkedése óta három év még nem telt el. Az utóbbi korlátozással kapcsolatban indokolt rámutatni: a tapasztalatok szerint ennyi idő általában elegendő a semmisségi ok feltárásához. Minthogy ilyen esetben formailag többnyire hibátlan határozatokról van szó, a megsemmisítés kötelességének határidő nélküli előírása hosszú ideje kialakult és stabilizálódott életviszonyokat bolygatna meg, és veszélyeztetné nem csuoán a jogbiztonságot, hanem a hatósági döntésekbe vetett bizalmat is. VIII. FEJEZET VÉGREHAJTÁS Az államigazgatási eljárás a határozat meghozatalával általában még nem érte el a célját; szükség van arra is, hogy a határozatban foglalt rendelkezés érvényre jusson. Ezt szolgálja a végrehajtási eljárás, amelyre akkor kerül sor, ha a kötelezett önként nem tesz eleget a határozatban foglaltaknak. E fejezet azokat a végrehajtási cselekményeket szabályozza, amelyekkel a határozat végrehajtása kikényszeríthető. A 76. §-hoz Az államigazgatási szervek sok olyan határozatot vagy határozat jellegű döntést hoznak, amelyekkel kapcsolatban végrehajtásra nincs szükség (pl. engedély megadása, hatósági bizonyítvány kiállítása). A kötelezést tartalmazó határozatok többségét is önként teljesítik az ügyfelek. Ha azonban erre nem kerül sor, a határozatot külön eljárás keretében kell érvényre juttatni. Ez a végrehajtási eljárás, amely az államigazgatási eljárás viszonylag önálló szakasza, önálló annyiban, hogy a végrehajtandó határozat meghozatalára irányuló korábbi eljárástól (az első és másodfokú eljárástól) elkülöníthető a megindítása és lefolytatása szempontjából. A végrehajtási eljárás önállósága azonban viszonylagos, mert mindig kapcsolódik egy korábbi államigazgatási eljáráshoz, amelynek során hozott döntésnek — szükség esetén állami kényszerrel való — érvényre juttatására irányul. Ennek megfelelően a 76. §-ban levő utaló rendelkezés egyrészt azt tartalmazza, hogy a végrehajtási eljárásra is alkalmazni kell a Javaslat rendelkezéseit. Ez vonatkozik pl. az eljárás megindításának módjára, a meghatározott cselekmény végrehajtásának módját meghatározó határozat (82. §) alakjára és tartalmára stb. Másrészt azonban ez a § utal a végrehajtásról szóló VIII. fejezetben szabályozott eltérésekre is, amelyeket szintén szem előtt kell tartani. Ezek az eltérések a végrehajtás sajátos jellegéből erednek, elsősorban abból, hogy ilyenkor az eljárás egy korábbi döntés minél gyorsabb és eredményesebb megvalósítására irányul. Végrehajtható határozatok A 77. §-hoz Ez a § azokat az általános feltételeket állapítja meg, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az államigazgatási szerv határozatának megvalósítása érdekében végrehajtásra kerüljön sor- Ezek a feltételek: a határozatnak a jogerőhöz kapcsolódó vagy enélkül is meglevő (azonnali) végrehajthatósága és a teljesítési határidő letelte. A Javaslat lényegében a hatályos joggal egyezően rendezi azt, hogy az államigazgatási szerv első fokú határozata mikor válik jogerőssé és végrehajthatóvá. Megemlíti azonban azt az esetet is, amikor a fellebbezésről lemondtak. Egyértelműen kifejezésre juttatja továbbá, hogy a másodfokú