Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 407 tot, és a hiányzó adatok újabb okirat beszerzésével lennének bizonyíthatók. Ilyen esetben is elégséges lehet az ügyfél nyilatkozata. Az ügyfél nyilatkozata azonban csak az adott államigazgatási eljárásban és nem általában pótolja a hiányzó iratot. Az adott államigazgatási eljárásban az ügyfél nyilatkozatának viszont ugyanolyan hatálya van, mintha az ügyfél eredeti iratot mutatott volna be. Az ügyfél a nyilatkozatában foglaltak valóságáért, illetőleg azért, hogy a nyilatkozatban előadott adatok megegyeznek a hiányzó okiratban szereplő adatokkal, büntetőjogilag is felelős lehet. Az ügyfél ilyen nyilatkozatával kapcsolatban is kiszabható — a 27. § (4) bekezdésében meghatározott esetekben — bírság. Az ügyfél bizonyos tényeket rendszeresen használt okirattal — hatósági igazolvány, bizonyítvány — igazolhat. Az ilyen irat bemutatásakor az államigazgatási szerv jegyzőkönyvet vehet fel, vagy az irat tartalmáról feljegyzést készíthet. Ezzel biztosítható, hogy az ügyfél az iratot több ízben is felhasználhassa. Tanú A 29. §-hoz A tanúvallomás bizonyítási eszköz. A tanúságtétel állampolgári kötelesség. A Javaslat a bevált rendelkezés hatályban tartásával állapítja meg a tanúzás szabályait. Ezek nem határozzák meg a tanúvallomás bizonyító erejét, nevezetesen azt, hogy a tanú vallomását mikor kell valónak elfogadni, annak alapján valamilyen tény megállapítható-e vagy sem. Az eljáró államigazgatási szerv, mint minden bizonyítási eszközt, a tanúvallomást is szabadon értékeli. A tanúságtételnek abszolút és relatív akadályai vannak. Ha az eljáró szerv a (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállását megállapítja, tanúvallomásnak nincs helye. így — függetlenül a tanúként megidézett személy elhatározásától — nem hallgatható ki tanúként az, akit pl. valamilyen testi fogyatékossága gátolt egy tény észlelésében, vagy aki a titoktartás alól nem kapott felmentést. A (4) bekezdésben meghatározott tanúzásí akadály nem feltétlen, mert a tanútól függ, hogy él-e mentességi jogával. A hozzátartozó fogalmát, a 97. § b) pontja határozza meg. A tanúságtétel a jövőben is csak akkor tagadható meg, amikor valaki saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Szabálysértéssel vádolás esetén tehát ez a rendelkezés nem vehető figyelembe. A 30. §-hoz A Javaslat, a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel, nem zárja ki, hogy kivételesen indokolt esetben, ha az ügy természete megengedi, a még meg nem hallgatott tanú az ügyfél, illetőleg más tanú meghallgatásánál jelen legyen. A (3) bekezdésnek a tanú tárgyaláson kívüli meghallgatására vonatkozó rendelkezése azt jelenti, hogy e meghallgatásnál is irányadó a 36. § (3) bekezdése; ennek megfelelően a tanú vallomására a jelenlevő ügyfél és képviselője észrevételt tehet, a tanúhoz kérdést intézhet, és további bizonyítást j indítványozhat. Ha a tanú a meghallgatás rendjét zavarja, a 36. § (4) bekezdése irányadó. Szemle A 31. §-hoz Szemle arra tekintet nélkül rendelhető el, hogy a szemletárgy vagy a helyszíni szemle területének birtokosa az eljárásban részt vesz-e vagy sem. A szemléről az ügyfelet értesíteni kell (25. §); ha pedig az ügyfél jelenléte szükséges, idézni kell [22. § (1) bek.]. A javaslat azonban lehetővé teszi, hogy az érdekeltek előzetes idézését vagy értesítését a hatóság mellőzze, ha feltételezhető a szemle megakadályozása, megzavarása (ha pL a szemletárgyat a birtokosa megsemmisítené, a helyszínt megváltoztatná). Ilyen esetben közvetlenül a szemle megkezdése előtt, szóban kell a jelenlevő érdekeltet idézni, illetőleg értesíteni. Nem akadályozza a szemle lefolytatását, ha a szemletárgy birtokosa a szemlén nincs jelen. A szemle megtartását továbbra is korlátozza a titoktartási kötelesség. A szemletárgy kifejezést e vonatkozásban széles értelemben használja a Javaslat; így a titoktartási kötelesség hatálya alá tartozhat pl. az olyan ingatlan is, amelynek megtekintését e szabályok tiltják. Szakértő A 32. §-hoz Az államigazgatási ügyek jelentős részében különleges szakismeretre van szükség. Az államigazgatási szerv dolgozói számára előírt képesítési feltételek erre általában figyelemmel vannak. Ezért az államigazgatási szervek túlnyomórészt e szakkérdések elbírálására is felkészültek. Az ügyek egy részében azonban olyan, az államigazgatási szerv ismereteit meghaladó, különleges szakértelemre van szükség, amely csak szakértő igénybevételével szerezhető meg. A szakértő kirendelése és a szakhatóságnak az eljárásban való részvétele (20. §) között különbség van. A szakhatóság részvétele azonban esetenként mellőzhetővé teszi szakértő igénybevételét. Egyébként a szakhatóság közreműködése — ha azt jogszabály előírja — szakértő igénybevétele mellett sem mellőzhető. A szakértő a szakvéleményét általában írásban terjeszti elő. Lehetőség van azonban arra, elsősorban tárgyalásos eljárásban, hogy a szakértő a szakvéleményét szóban mondja el. Lehetőség van arra is, hogy az írásban benyújtott szakvéleményt a szakértő szóban kiegészítse. A 33. §-hoz Azok az indokok, amelyek a tanúzás vagy az ügy elintézésében való részvétel akadályául szolgálnak, a szakértőre is irányadók. A szakértő a feladatát csak akkor tudja mara-