Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 36. szám

898 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám lalkoztatott, szakvizsga előtt álló szakmunkástanulók bérét és létszámát; b) a bérköltség terhére szerzői jogi védelem alatt álló alkotásokért fizetett szerzői díjakat és az e díjakból számított létszámot; c) A 15/1976. (VI. 4.) ÉVM—MüM számú együttes rendelettel módosított 15/1971. (V. 22.) ÉVM— MüM számú együttes rendelet alapján fizetett fagyszüneti díjat és a fagyszüneten levők létszámát ; d) a vállalat dolgozói által társadalmi közös célokra, valamint a KISZ-szervezetek részéről felajánlott — a munkarend szerintit meghaladó teljesítményekért járó — béreket és az ebből számított létszámot; e) a kiemelt beruházások külön ösztönzési rendszere alapján a bérköltség terhére kifizetett összegeket; f) a külföldi munkavállalásra kiküldeni tervezett, az ahhoz szükséges továbbképzésben részt vevő szakmunkásokat és a továbbképzés idejére részükre fizetett bért. 5. A 10/1972. (V. 20.) MüM—PM számú együttes rendelet alapján tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó bérét és létszámát, a bértömeg és a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszám meghatározásánál — a bevezetőben hivatkozott utasítástól eltérően — figyelmen kívül kell hagyni, kivéve azon dolgozók bérét és létszámát, akik a tartós külföldi szolgálat ideje alatt munkabérük forintrészeként a belföldi átlagkeresetüket kapják a rendelet 24. és 32. §-a alapján. 6. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél a felvásárló, lakossági és belső üzemi szolgáltató \ tevékenységet végző fizikai dolgozók bére és létszáma a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között nem szerepeltethető. Az e tevékenységek keretében figyelembe vehető munkaköröket az ágazati miniszter a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg. E dolgozók bérét az 1/b pont szerinti egyéb bérkifizetések között kell figyelembe venni és abból a 2/b pont szerint számított létszámot kell képezni. 7. A bértömeg és a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszám meghatározásánál mind a tárgyévben, mind a bázis évben figyelmen kívül kell hagyni azokat a bérköltség terhére teljesített kifizetéseket, amelyekre vonatkozóan azt hatályos jogszabály vagy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének leirata engedélyezte. Azokat a kifizetéseket, amelyeket az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének engedélye alapján csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbérének meghatározásánál lehet figyelmen kívül hagyni, az 1/b pont szerinti egyéb kifizetések között kell számbavenni és a 2/b pont szerinti számított létszám meghatározásánál e kifizetéseket figyelembe kell venni. 8. Az ipari szövetkezetek tagjait és a részükre a bérköltség terhére kifizetett összegeket a munkaviszonyban állókkal azonos módon kell számba venni. 9. A bérszabályozással kapcsolatos számításoknál a bérköltséget ezer forint pontossággal kell számbavenni, az átlagbért és bérszínvonalat forint pontossággal, a létszámot egy tizedes, a bérszínvonal és a bértömeg százalékban kifejezett változását két tizedes pontossággal kell meghatározni. A számítások során a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni. 3. számú melléklet az 1/1981. (X. 30.) ÁBMH számú rendelkezéshez : A bérfejlesztési mutató í. Bértömeg-szabályozásban bérfejlesztési mutatóként — a 2. és 8. pontokban foglalt kivételektől eltekintve — a következő elemek összegét kell alkalmazni: — bérköltség; — az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló eredmény (-f- nyereség vagy — veszteség); — munkabérek közterhe; — értékcsökkenési leírás; — egyéb bérjellegű költség. A bérfejlesztési mutató egyes elemeit az éves mérleggel egyezően kell a számításnál figyelembe venni. 2. Az 1. pontban meghatározottól eltérően a következő alágazatokban, szakágazatokban az alábbi bérfejlesztési mutatókat kell alkalmazni: a) a bolti kiskereskedelem (515), a vendéglátás (517), a vegyes tevékenységű kereskedelem (518) alágazatokban, valamint a zöldség- és gyümölcs nagykereskedelem (5122) és a kölcsönző vállalatok (5193) szakágazatokban: — az értékesítési árbevétel összegét. bj a szesz- és keményítőipar (1921) szakágazatban: — a bruttó termelési érték összegét. 3. Bérszínvonal-szabályozásban bérfejlesztési mutatóként — a 4. és 8. pontokban foglalt kivételektől eltekintve — az egy főre (képzett összlétszámra) jutó bér és nyereség összegét kell alkalmazni. 4. A 3. pontban meghatározottól eltérően a következő szakágazatokban, vállalatoknál az alábbi bérfejlesztési mutatókat kell alkalmazni: a) az utazási irodák (5192) szakágazatban: — az egy főre. (képzett összlétszámra) jutó értékesítési árbevétel összegét; b) a 3/1979. (XI. 1.) ÓT számú rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatoknál: — az egy főre (képzett összlétszámra) jutó nettó fogyasztási szolgáltatási árbevétel összegét; c) az építőipari kivitelezés (21) ágazatban: ^— az 1. pont szerinti bérfejlesztési mutató egy főre (képzett összlétszámra) jutó összegét. 5. A 3. pont szerinti bérfejlesztési mutatót az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló nyereség és a 3. § (1) bekezdése szerinti bértömeg együttes összegének a képzett összlétszámmal való osztásá-