Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)
1981 / 36. szám
36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 897 6. Vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonalszabályozást kell alkalmazni: — az építőipari kivitelezés (21) ágazat külön meghatározott vállalatainál; — az áruk és szellemi termékek külkereskedelme (5211) szakágazatban. 7. Központi bérszínvonal-szabályozást kell alkalmazni : — a városi gáz gyártása (1613) szakágazatban; — a sütő- és tésztaipar (1916) szakágazatban; ' — az ásvány-, szikvíz- és üdítőital ipar (1924) szakágazatban; — a célfuvarozás (4121) szakágazatban; — a taxi közlekedés (4133) szakágazatban; — a vízi közlekedés (414) alágazatban; — a légi közlekedés (415) alágazatban; — a közlekedési jellegű szolgáltatás (417) alágazatban; — a hírközlés (42) ágazatban; ' — a melléktermék és hulladékbegyűjtő nagykereskedelem (513) alágazatban; — a gyógyszerkereskedelem (516) alágazatban; — a kereskedelmi ügynökségek, értékesítési társulások stb. (5191) szakágazatban; — az export fővállalkozás és közvetítő tevékenység (5212) szakágazatban; — a külkereskedelmi jellegű szolgáltatás (5213) szakágazatban; — a vízgazdálkodás (6) népgazdasági ágban; — a személyi és gazdasági szolgáltatás (7) népgazdasági ágban, kivéve a 7141 szakágazatot; — valamennyi népgazdasági ágból az Egészségügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, valamint a Művészeti Alap felügyelete alá tartozó vállalatoknál. 8. Relativitással összekapcsolt központi bérszínvonal-szabályozást kell alkalmazni: — az utazási irodák (5192) szakágazatban; — a 3/1979. (XI. 1.) OT számú rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatoknál. 9. A vállalatnál alkalmazandó bérszabályozási formát, amennyiben az eltér a 3—8. pontokban meghatározottaktól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke — az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az ágazati miniszterek útján, külön leirattal szabályozza. 2. számú melléklet az 1/1981. (X. 30.) ÁBMH számú rendelkezéshez « ——————————— A bértömeg és létszám számbavétele, a bérszínvonal számítása A bérköltség terhére történő kifizetések (bértömeg) számbavételénél és a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók létszámának meghatározásánál — eltérő rendelkezés hiányában — a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott „Egységes munkaügyi statisztikai utasítások" rendelkezéseit kell alkalmazni. 1. A bérköltség terhére történő kifizetéseket az alábbi a)->-b) pont szerint elkülönítetten kell számbavenni : a) A teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére a bérköltség terhére fizetett összegeket (törzsbér, prémium, pótlék, kiegészítő fizetés, egyéb bérek), ideértve a bérköltség terhére elszámolt jutalom, újítási díj, az újítások kivitelezése érdekében történt bérjellegű kifizetések stb. címén folyósított béreket, illetve kifizetéseket, valamint a i 7/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 32. §-a alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére fizetett díjazást. b) A bérköltség terhére folyósított összes egyéb kifizetéseket, ideértve: — a vállalat állományába tartozó dolgozók részére nem a munkakörükkel összefüggő munkák (pl. tanfolyami előadás, a vállalattal munkaviszonyban álló dolgozó saját vállalatánál végzett bedolgozói tevékenysége stb.) díjait; — a részmunkaidőben, bedolgozóként, átalánybefizetéses (gebines) elszámolási rendszerben, másodállás és mellékfoglalkozás formájában, valamint szerződéses üzemeltetési formában foglalkoztattak; — a nyugdíjuk szüneteltetése vagy korlátozása nélkül foglalkoztatott nyugdíjasok; — az állományba nem tartozók, valamint — a szakmunkásként bérezett szakmunkás tanulók és a foglalkoztatott diákok (ideértve a szorgalmi időben és szünidőben történő foglalkoztatást egyaránt) részére teljesített kifizetéseket. 2. A bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszámként számításba kell venni: a) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai állományi létszámát és b) az összes egyéb bérkifizetések összegéből [1/b pont] számított létszámot. A számított létszámot az összes egyéb bérkifizetéseknek a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbérével való osztásával kell meghatározni. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bérének (l/a pont) és .létszámának (2/a pont) hányadosa. A bérszínvonal számításánál alkalmazandó úgynevezett „képzett összlétszám" az a) és b) pontokban meghatározott létszám összege. 3. Azon dolgozók bérét, akik a statisztikai állományi létszámban a bevezetőben hivatkozott utasítás alapján nem szerepeltethetők, az 1/b pont szerinti egyéb kifizetések között kell számba venni. 4. Bértömegként (1. pont), illetve a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszámként (2. pont) nem szabad figyelembe venni: a) a szakmunkástanulók ösztöndíját (tanulóbérét) és létszámát, kivéve a szakmunkásbérrel fog-