Tanácsok közlönye, 1980 (29. évfolyam, 1-48. szám)

1980 / 4. szám

120 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám Az árformák 2. § (1) A kútfúrási és tálaimechanikai fúrási munkák a) legmagasabb (maximált) — a továbbiakban: maximált — vagy b) szabad árformába tartoznak. (2) Maximált ár: a „Kútfúrási és egyes talajmechanikai fúrási munkák áralkalmazási feltételei és díjjegyzéke" (a továbbiakban: Díjjegyzék) alapján kialakított ár, amelynél magasabb ár nem számítható fel. (3) Szabad ár: a kútfúrási és egyes talajmechanikai fúrási munkának a felek megegyezésével kialakított árá, amelynek képzése során: a) az anyag-, gép- és munkaidő-szükségletet vállalati normák, ezek hiányában a Díjjegyzék táblázatai alapján, b) a többi árképző tényezőt a vállalkozó szerződéskötéskor érvényes költségei alapján, c) a vállalkozói hasznot (nyereséget) a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló rendelkezésekre figyelemmel kell meghatározni. 3. § (1) Maximált árformába tartoznak: a) értékhatárra tekintet nélkül a szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkák, b) az egymillió forint értékhatárt meghaladó beruházási és fenntartási munkák. (2) A főépítmény rendeltetésszerű használatához, környezetének kialakításához szükséges járulékos építmények (utak, térburkolások, kerítés, kertépítés stb.). árát a főépítményre érvényes árforma alkalmazásával kell kiszámítani, feltéve, hogy a járulékos, építmény a beruházás jóváhahagyott létesítményjegyzékében szerepel, és az erre vonatkozó szerződést a főépítmény üzembehelyezésének időpontjáig megkötötték. Ez a rendelkezés arra az esetre is vonatkozik, ha a járulékos építmény építését más vállalkozó végzi, mint a főépítményét. (3) Az alvállalkozó munkájának ellenértékét a vállalkozóra érvényes árforma alkalmazásával kell kialakítani. Az árképző tényezők 4. § (1) A kútfúrási és egyes talajmechnaikai fúrási munkák árát a tételek közvetlen anyagköltségének és díjának, valamint a járulékos költségeknek kiszámításával kell képezni. (2) Az egységnyi munkatétel ellenértékét — árformára való tekintet nélkül — a következő költségtényezők és árvetési séma szerint kell meghatározni : I. Közvetlen anyagköltség, a) Gépköltség, b) Általános költség, II. Díj (a+b). (3) A közvetlen anyagköltség és díj meghatározásának alapvető szabályait az 5—9. §-ok, a járulékos költségek számításának szabályait a 10—13., és 15—16. §-ok tartalmazzák. (4) A díjtételeket és azok alkalmazási feltételeit a Díjjegyzék tartalmazza, amelynek helyesbítéséről és módosításáról, valamint a Vízügyi Értesítőben való közzétételéről az árhatóság gondoskodik. A közvetlen anyagköltség 5. § (1) Közvetlen anyagköltségként kell előirányozni minden olyan anyag (termék) értékét, amely a munkatételnek az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzatban (a továbbiakban: ÉKSZ), szabványban, vagy műszaki előírásban előírt kivitelezéséhez — a felmerülő veszteséget is figyelembe véve — szükséges, tekintet nélkül arra, hogy az anyagot a szerkezetbe beépítik, vagy az a szerkezet megépítésekor csak elhasználódik. (2) Közvetlen anyagköltségként nem vehetők figyelembe: a) a kivitelezésnél alkalmazott gépek üzemeltetéséhez, fel- és leszereléséhez szükséges anyagok és tartalék-alkatrészek költségei (üzemanyag, kenőanyag, fúrók és tartozékaik, tömítőanyagok, a nem hálózati öblítővíz, fúrási tömlők, közönséges 1,1—1,2 kg/dm3 fajsúlyú fúróiszap készítéséhez szükséges szilárd anyag, 50 m sugarú körön belül beszerezhető villamos energia), b) azoknak az anyagoknak az értéke, amelyeken beépített (felszerelt) állapotban csupán felületi megmunkálást, javítást, kiegészítő szerelvényezést kell végezni; c) azoknak a berendezéseknek az értéke, amelyeket kijavítás vagy más szerkezet, szerelvény javítása miatt időlegesen kibontanak, leszerelnek és visszaépítenek; d) a rezsianyagok, munka- és védőruhák, valamint a fogyóeszközök költsége. 6-§ (1) A munkatétel egységének anyagszükségletét vállalati normák vagy részletrajz, kútterv, műhelyrajz szerint műszakilag indokolt mérték alapján kell meghatározni. (2) Az előirányozható közvetlen anyagköltséget az (1) bekezdés szerinti anyagszükséglet, továbbá a helyszíni bejárásról (kúthely ki tűzés) felvett jegyzőkönyv keltének időpontjában, vagy a felek által együttesen megállapított, azt követő időpontban érvényes utánpótlási ár alapján kell meghatározni.