Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

630 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám tén megalapozza a bűnszövetségben való elkövetés megállapítását. De megállapítható a- bűnszövetség akkor is, ha bűnözésre irányuló megállapodás alapján elkövetett bűntettek közül csupán egy olyan bűncselekmény van, amelynél a bűnszövetséget a törvény mint minősítő körülményt szabályozza. A bűncselekmények szervezetten történő elkövetése, a végrehajtás tervszerűsége, annak következetessége, a hasonló bűnözési lehetőségek keresése vagy azok ismétlődő kihasználása magasabb bűnösségi és társadalomra veszélyeségi fokra utal. A bűnszövetség törvényi fogalmának nem megfelelő értelmezése tehát gátolja a törvényes minősítést és meghiúsítja az elbírált cselekmények társadalomra veszélyességének megfelelő értékelését, a büntetéskiszabás törvényi célkitűzéseinek, valamint az itt is irányadó jogpolitikai elveknek az érvényesülését. A szocialista törvényességből folyó követelmény ezért az a jogalkalmazói feladat, hogy a bíróságoknak a konkrét , cselekmények elbírálása során a fent kifejtett elvekkel összhangban mélyreható elemzés alapján kell megállapítaniuk, hogy a több elkövető részéről megvalósított, vagy megkísérelt cselekményeket mikor kell bűnszövetségben elkövetettként minősíteni. Ilyen minősítés esetén pedig a bűncselekményt — amely a tervszerű, a szervezett együttműködés, illetve elkövetés folytán a társadalomra fokozottan veszélyes — a jogpolitikai követelményeknek is megfelelő súllyal, illetve szigorral kell értékelni. Dr. Szakács Ödön s. k., a Legfelsőbb Bíróság elnöke A Legfelsőbb Bíróság V. sz. Büntető Elvi Döntése a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről és a próbaidő tartamának meghatározásáról i A szocialista törvényesség követelménye, hogy a bíróságok döntéseikben mindenkor egységesen és kellő következetességgel juttassák érvényre a büntetőpolitikai irányelveket, s ebből folyóan a büntetések és intézkedések alkalmazásáról differenciáltan határozzanak. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvét figyelembe véve mindenkor különös gonddal kell vizsgálni azt is, hogy a büntetés céljának elérése érdekében nem célravezető-e a büntetés végrehajtásának felfüggesztése. Amennyiben pedig a bíróság az említett szempontokra tekintettel a büntetés végrehajtásának felfüggesztését szükségesnek látja, a megfelelő differenciálásnak ki kell terjednie a próbaidő tartamának meghatározására is. Ezért indokolt, hogy az ítélkezés e fontos területén a differenciáltság követelményének és a jogegység biztosításának érdekében a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéssel adjon átfogó iránymutatást. Büntetőpolitikánk következetes érvényre juttatása érdekében az állam elleni, az élet elleni, valamint a társadalom alapvető érdekeit sértő, illetőleg azt veszélyeztető különösen súlyos, szándékos bűncselekmények elkövetőivel; a társadalmi együttélési szabályokkal tudatosan szembehelyezkedő bűnözőkkel; a munkakerülő, dologtalan, alkoholista életmódjukból vagy harácsoló, élősdi szemléletükből fakadóan bűncselekményt megvalósítókkal; a büntető törvényekkel több ízben összeütközésbe került elkövetőkkel; a csoportosan fellépő és erőszakos jellegű, végül a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő bűncselekményeket elkövetőkkel szemben a büntető ítélkezés célja általában csak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhető el. Ezzel szemben a bűncselekmény elkövetéséig kifogástalan életvitelű, csekélyebb tárgyi súlyú vagy első ízben bűncselekményt elkövetőkkel szemben, akiknél a bűnösség foka csekélyebb, ha szabadságvesztés kiszabása indokolt is, a végrehajtás felfüggesztése elsődlegesen vizsgálandó szempont. Az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint olyan büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása indokolt és célravezető, mely az elítéltet nem fosztja meg személyes szabadságától és időlegesen sem emeli ki a társadalomban elfoglalt helyéből és munkájából. Kisebb jelentőségű bűncselekmény — rendszerint alkalmi jellegű — elkövetése miatt történő felelősségrevonás esetén ugyanis már az ilyen büntetéstől alaposan remélhető, hogy az elkövető a jövőben nem valósít meg újabb bűncselekményt. III. A büntetés végrehajtásának a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján történő felfüggesztése nem kivételes intézkedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden első ízben bűncselekményt elkövető személyt ebben a kedvezményben kellene részesíteni. A Btk. 89. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: ,,az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha — különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel — alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető". A büntetés célja pedig a Btk. 37. §-a szerint a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk. 89. §-ának rendelkezései alapján — a Btk. 83." §-ában írt s ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel — ugyanúgy értékelő tevékenység útján dönti el^mint általában a büntetés kiszabását. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének alapjául szolgál a szocialista társadalom értékítélete. A törvényi előfeltételek, a kiemelt alanyi és tárgyi körülmények, valamint a büntetési célok