Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 631 érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, ezért azokat egységesen kell értékelni. Következésképpen a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél a bíróságnak a büntetési célok öszszessége megvalósítását kell szem előtt tartania: tehát a társadalom védelme érdekében annak megelőzését, hogy akár az elkövető; akár más bűncselekményt kövessen el. Ehhez képest a bíróságnak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél — az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett — behatóan vizsgálnia kell azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e az elkövető megjavítása mellett a társadalom védelmének érdekét, s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével. A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére általában a viszonylag kisebb jelentőségű cselekményt megvalósító, olyan kedvező személyi tulajdonságokkal rendelkező elkövető esetében kerülhet sor, akinél — az általános megelőzés követelményének szem előtt tartása mellett — szükséges a szabadságvesztés kiszabása, a büntetés végrehajtásának elrendelésével való fenyegetettség azonban elégséges a büntetési cél elérésére, az újabb bűnelkövetéstől való visszatartásra. A differenciálás lehetőségét biztosítja az is, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett a bíróság pénzmellékbüntetést szabhat ki. A főbüntetés és a megfelelő összegben kiszabott pénzmellékbüntetés együttes hatásában alkalmas arra, hogy elősegítse a büntetés céljának megvalósítását. Alaposan vizsgálni kell' azonban ilyen esetben is, hogy fennállanak-e a pénzmellékbüntetés kiszabásának törvényi előfeltételei. Helytelen a pénzmellékbüntetés összegét aránytalanul magas összegben megállapítani kizárólag azért, hogy ellensúlyozza a büntetés végrehajtásának a meg nem alapozott felfüggesztését. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének kedvezményében általában nem részesíthetők: a nagyobb súlyú, a társadalomra fokozottabb veszélyességű szándékos bűncselekmények, a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekmények, valamint az olyan nem szándékos bűncselekmények elkövetői, akiknél a gondatlanság magas foka állapítható meg, és a bekövetkezett eredmény is súlyos, továbbá a személyükben kiemelkedő társadalomra veszélyességű bűnözők, végül az olyan bűnelkövetők, akik ellenséges beállítottságukból fakadó, illetve ezzel összefüggő bűncselekményt követtek el. Mindezek javára a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a társadalmi értékítélettel is ellentétes lenne, valamint ellentétben állana a bűnözéstől való általános visszatartás követelményével is, sértené tehát a Btk. 37. §-ában foglalt és a Btk. 89^ §-a alkalmazásánál is irányadó szempontokat. IV. 1. A Btk. 89. §-ának (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidőt években kell meghatározni és az a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. ' A törvényi szabályozás a próbaidő tartamát nem a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés időtartamához fűzi, hanem elsősorban aszerint különböztet, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták-e ki. Az' előbbi esetben a próbaidő három évig, míg az utóbbi esetben öt évig terjedhet, a bűntett és vétség közötti megkülönböztetés alapja pedig a bűncselekmények társadalomra veszélyességének súlya, melyet a törvényi büntetési tétel fejez ki.1 A törvény lényeges megkülönböztetést tesz a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan elkövetése között abból a meggondolásból, hogy ezek jellege merőben eltér. Ez okból is a próbaidőt a szándékosan elkövetett bűncselekmények ese-^ tén általában hosszabb tartamban indokolt meghatározni, mint a gondatlan bűncselekményeknél. A távoli, valamint a nem teljes kísérlet — amikor az elkövető a maga részéről nem tesz meg mindent a bűncselekmény befejezése, az eredmény bekövetkezése érdekében — mind tárgyi, mind pedig alanyi szempontból is a társadalomra veszélyesség kisebb fokát tükrözi. Ezt nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe kell venni. Hasonló lehet az értékelése az olyan bűnsegédi tevékenységnek, amely alanyi vonatkozásban is kisebb jelentőségű. Ugyanígy a jogos védelem határának túllépésénél. 2. A próbaidő megállapításánál az egyéni megelőzés szempontja áll előtérben. Ez a szempont azonban nem kizárólagos és érvényesülése nem vezethet ahhoz, hogy a bíróság általában a törvényben biztosított keretek felső határában vagy azt megközelítően állapítsa meg a próbaidő tartamát. A differenciálás követelményével ellentétben álló viszont a próbaidő tartamának rendszerint a törvényi minimumban megállapítása. Ez veszélyeztetné a helyes büntetéskiszabási elvek érvényesülését és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének eredményességét. A próbaidő tartamának a megállapítása külön Vizsgálódást igényel. Helytelen a próbaidő tartamát kizárólag a felfüggesztett szabadságvesztés mértékéhez arányosítani, mert ez meghiúsítaná a törvényi szabályozás alapvető célkitűzését. A szabadságvesztés rövid tartama mellett is sor kerülhet a próbaidő hosszabb, akár a maximális tartamban való meghatározására. Téves szemléletből fakad továbbá, ha a bíróság a szabadságvesztés rövid tartamban való megállapítását a próbaidő indokolatlanul hosszú vagy éppen maximális tartamban való meghatározásával ellensúlyozná.