Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE ' 621 nek használata vagy módja, a bűnösség kisebb foka, a motívum és a célzat méltányolhatósága esetén. Az ilyen körülmények fennállása esetén a Btk. 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a)—e) pontjaiban megengedett tártamnak megfelelően, illetőleg az ott írt büntetési nemben lehet a főbüntetést kiszabni. 5. Azon túlmenően, hogy a különös visszaesői minőségnek a büntetési tétel kereteit tágító hatása van, a különös visszaesők esetében érvényesülnek mindazok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a törvény a visszaesőkre nézve előír. ÍV. Az ugyanolyan és a hasonló jellegű bűncselekmények a különös visszaesés megállapítása szempontjából 1. A törvény a különös visszaesés megállapításának feltételeként azt jelöli meg, hogy a korábbi elítélés alapját kitevő és az elbírálás alatt álló bűncselekmény ugyanolyan vagy egymáshoz hasonló jellegű -legyen. A Btk. — két kivételtől eltekintve — nem határozza meg, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények, ezt a jogalkalmazói gyakorlatra bízza. A különös visszaesőként! értékelésnek a törvényi büntetési keretet tágító hatására tekintettel, a büntetéskiszabási gyakorlat egységének biztosítása céljából szükségessé vált annak megállapítása, hogy a Btk. 137. §-ának 13. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából az elkövető korábbi elítélése, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény viszonylatában melyek az ugyanolyan, illetőleg a hasonló jellegű bűncselekmények. 2. Az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása elsősorban azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei — mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt álló bűncselekmény — a Btk. Különös Részének azonos törvényi 1 tényállásába ütköznek. Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi, akár az elbírálás alatt álló cselekményt: alapesetként, minősített esetként vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezettként vagy kísérletként; tettesként (társtettesként) vagy részesként (felbujtás, bűnsegély) értékeli. Az ugyanolyan bűncselekmény elkövetését jelenti az is, ha a korábbi elítélés olyan bűncselekmény miatt történt, amely a törvényi egység körébe tartozó összefoglalt bűncselekmény folytán magában foglalja az utóbbi, elbírálás alatt álló bűncselekmény törvényi tényállását is. 3. A korábbi, illetve a későbbi cselekmény közötti hasonlóság a megvalósított cselekmények egymáshoz viszonyítása esetén fellelhető sajátosságok alapján ítélhető meg. a) A Büntető Törvénykönyv a Különös Részben két olyan rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy mely cselekményeket kell hasonlónak tekinteni. Az emberölés törvényi tényállásánál a Btk. 166. §-ának (5) bekezdése azt tartalmazza:' ,,A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű' bűncselekmény a merénylet [143. §.(2) bek.] és az erős felindulásban elkövetett emberölés", a XVI11. fejezet pedig a vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban azt foglalja magában, hogy: „a különös visszaesés szempontjából ha* sonló jellegű bűncselekmények a vagyon elleni bűncselekmények" (Btk. 333. §-ának 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés). A törvény említett rendelkezései a különös' visszaesőkénti értékelés szempontjából támpontként szolgálnak a jelleghasonlóság megítélésére azokra az esetekre is, amikor a törvény nem határozza rneg tételesen, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. b) A bűncselekmények közötti hasonlóság megállapítása szempontjából a Btk. Különös Részének fejezetein belüli közelítés nem nyújt megfelelő alapot. A bűncselekményeknek az azonos fejezetben elhelyezése ugyanis önmagában nem jelenti a bűncselekmények hasonlóságát, t mivel az azonos fejezetben szabályozás alapja a törvényi tényállással védeni kívánt életviszony, vagyis a jogi tárgy azonossága vagy közelisége, mely azonban eltérő módon és változatos cél érdekében támadható. A több bűncselekmény közötti hasonlóság megnyilvánulhat az elkövetés alanyának, az elkövetési magatartásnak, a bűncselekmény tárgyának, az elkövetés módjának, az elkövetés eszközének, az inditóoknak és a célzatnak az egymáshoz közeliségében is. A cselekményeknek ilyen szempontból történő csoportosítása azonban szintén nem szolgál megfelelő alapként a hasonlóság megállapítására. A különös visszaesésre vonatkozó fogalommeghatározás a bűncselekmények jellegének hasonlóságára utal, s ebből következik, hogy ebben a kérdésben a bűncselekmények jellemző vonásainak összessége alapján, az azokban megnyilvánuló sajátosságok hasonlósága ad helyes eligazítást. 4. A fentiekben részletezett rendező elvek szem előtt tartása mellett a Legfelsőbb Bíróság a különös visszaesőkénti minősítés szempontjából ez idő szerint a következőket tekinti hasonló jellegű bűncselekményeknek: A) hivatalos személy elleni erőszak (229. §), közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §), hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §), testi sértés (170. §) — kivéve a könnyű testi sértés vétségét [170. § (1) bek.], rablás (321. §), erőszak alkalmazásával elkövetett és halált okozó zendülés bűntette [352. § (2) bek.