Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 565 b) A javaslat az alkalmazandó jogra való ún. vissza- és továbbutalás sokat vitatott kérdésében kompromisszumos megoldást fogad el. Elismeri a magyar .jogra való visszautalást (4. §), de elutasítja a továbbutalást. Ez azt jelenti, hogy a magyar jog szabályai irányadók akkor, ha a javaslatban felhívott jogrendszer nemzetközi magánjogi szabályai a magyar jogra utalnak vissza; viszont a javaslat megfelelő szabálya szerint irányadó külföldi jogot kell alkalmazni akkor, ha az illető jog nemzetközi magánjogi szabályai egy további állam jogára utalnak (ún. továbbutalás). c) A javaslat szabályai alapján alkalmazandó külföldi jog tartalmának megállapítása a bíróság (eljáró más hatóság) feladata (5. §). Az officialitás elvének érvényesülését nem érinti az a körülmény hogy a külföldi jog tartalmának megállapításánál a bíróság a felek által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. Ezeket a szabályokat tartalmazza hatályos jogunk is a polgári eljárásra vonatkozóan [Polgári Perrendtartás (Pp) 200. §]. A külföldi igazságszolgáltatási szervek általános módszere, hogy a külföldi jog tartalmának megállapításához szakértői véleményekre támaszkodnak. Erre a lehetőségre a javaslat külön is felhívja a figyelmet. A Pp 200. §-ának és az eddigi gyakorlatnak megfelelő a javaslatnak az a szabálya is, amely szerint a külföldi jogról a bíróság (vagy más hatóság) megkeresésére az igazságügyminiszter ad felvilágosítást. Az igazságügyminiszter szükség esetén közvetlenül a rendelkezésre álló külföldi jogszabályok vagy a jogsegélyszerződések alapján be-' szerzett információk, illetve a külügyminiszteren és diplomáciai úton keresztül az illető állam szerveitől szerezhet be felvilágosítást a szóban forgó jog tartalmáról. Ha a külföldi jog tartalmát az összes igénybe vehető eszköz segítségével sem lehet megállapítani, akkor a magyar jog szabályait kell alkalmazni. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a külföldi nemzetközi magánjogi törvények többsége is. d) A javaslat a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének igényével összhangban a külföldi jog alkalmazását általában nem köti viszonossághoz (6. §). Ez azt jelenti, hogy — eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában — a külföldi jog alkalmazása nem függ attól, hogy az illető ország szervei adott esetben alkalmazzák a magyar jogot. Ha jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függővé, a viszonosság meglétét az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, kivéve ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kizárja. A viszonosság fennállásáról az igazságügyminiszter ad a bírósá<gok (és más hatóságok) számára kötelező felvilágosító nyilatkozatot. e) A javaslat a nemzetközi magánjog hagyományos elvét követve általánosságban megnyitja az utat a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokra vonatkozó idegen jogszabályok alkalmazása előtt. Meghatározott esetekben mégsem kerülhet sor a külföldi jog alkalmazására. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban állapítja meg ezeket az eseteket (7—9. §). Ilyenek — közrendbe ütközés, — csalárd kapcsolás, — a felek mellőzési kérelme. A Magyar Népköztársaság közrendjébe ütközés megállapításánál a szocialista jogrendszerek azt a felfogást követik, hogy az kivételes és védelmi jellegű, a fennálló jogi rend védelmére szolgál, és nem használható föl diszkriminációs célokra. Ezen elvek alapján értelmezendő a javaslatnak ez a szabálya is. Ezért kerül kimondásra, hogy a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert az illető külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a miénktől eltér (7. §). Ez utóbbi szabály a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés együttműködését kívánja szolgálni. A külföldi jognak közrendünkbe ütközése leggyakrabban a magyar jog feltétlen érvényesülést kívánó (imperatív) szabályainak megsértésével valósul meg. Ilyen szabályok például a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a jogképesség általános, egyenlő és feltétlen voltát kimondó szabálya vagy a cselekvőképességet, illetve a személyhez fűződő jogokat korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmisségét kimondó rendelkezései. Hangsúlyozni kell, hogy a közrendbe ütközés megállapítására és ezen a címen a külföldi jog alkalmazásának mellőzésére csak akkor kerülhet sor, ha az illető külföldi jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazása ütköznék a magyar jog feltétlen érvényesülést kívánó szabályába. A javaslat tehát nem érvénytelennek tekinti az adott külföldi jogszabályt, csak a konkrét esetben történő alkalmazását gátolja meg. Az a külföldi jog sem kerülhet alkalmazásra, amelyhez a felek — az egyébként irányadó jog megkerülése céljából — mesterségesen vagy színleléssel (pl. az okiratnak a valóságostól eltérő helyszínű keltezésével) hoztak létre kapcsolatot (csalárd kapcsolás: 8. §). Ez az irányadó jognak meg nem engedett kiválasztását jelenti. Ebből következik, hogy alfelek jogszabályválasztó joga körében (a szerződési jogban) ahol bármely jog alkalmazása kiköthető, ilyenről nem lehet szó. Közrendbe ütközés esetében a mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot, csalárd kapcsolás esetében pedig az egyébként irányadó, akár magyar, akár külföldi jogot kell alkalmazni. Ezek a szabályok is egyeznek a nemzetközi gyakorlattal. II. Fejezet Személyek (10—18. §) 1. E fejezet szabályai a polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyok lehetséges alanyainak (az embernek, az államnak és a jogi szemé-