Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1979 / 17. szám
566 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. >szém lyeknek) személyi állapotára irányadó jogot határozzák meg. A javaslat az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában a személyi állapotát, továbbá személyhez fűződő jogait a „személyes jog" kategóriájában foglalja össze [10. § (1) bek.]. A jogi személyek esetében a személyes jog a jogképességet, gazdasági minőséget, személyhez fűződő jogokat, továbbá a jogi személy tagjainak egymáshoz való viszonyát fogja át [18. § (1) bek.]. Az ember személyhez fűződő jogainak megsértéséből eredő igényeket — a szerződésep kívül okozott kárért fennálló felelősségre irányadó jogot meghatározó szabályával (29. §) összhangban — a javaslat nem a személyes jog alapján, hanem a jogsértés helyén <?s idején irányadó jog szerint Fendeli megítélni [10. § (2) bek.]. 2. A javaslat eddigi jogunkkal összhangban mondja ki, hogy az ember személyes jogát az állampolgárság határozza meg (11. §). Ez a megoldás egyezik az európai szocialista országok — és általában az európai államok — többségének nemzetközi magánjogában elfogadott elvvel Í3. A javaslat megfelelő, lépcsőzetesen felépülő szabályokat ad azokra az esetekre is, amikor a jogviszonyban szereplő személynek több állampolgársága van (11—12. §), vagy hontalan [15. § (1) bek.]. Kisegítő kapcsoló elvként — többes állampolgárság esetén — alkalmazza a javaslat a lakókely jogát és a szokásos tartózkodási hely szerinti jogot is. E fogalmak meghatározását a 12. § adja. E szabályoknál figyelemmel kellett lenni arra a tényre, hogy számos külföldi állam joga szerint — a magyar joggal ellentétben — egy személynek több állandó lakóhelye is lehet. A magyar polgári jog csetekvőképességi szabályait kiterjeszti a javaslat [15. § (3) bek.] a nem magyar állampolgárok vagyoni ügyleteire, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk, és az ügyletkötő nem magyar állampolgár teljes cselekvőképességét személyes joga alapján nem, a magyar jog szerint viszont meg lehet állapítani. Hasonló elvet követ az a szabály is, amely szerint a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvőképernek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint (Ptk. 11. és következő §-ok) cselekvőképes lenne [15. § (2) bek.]. A javaslatnak az a. szabálya, hogy a Magyarországon menedékjogot élvező személy személyi állapotára a magyar jog irányadó (13. §), összhangban van a nemzetközi gyakorlattal. Természetes ugyanakkor, hogy ez a rendelkezés nem érinti a korábbi személyi jogállapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. A javaslat jogsegélyszerződéseink többségével egyezően mondja ki, hogy a holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének bírói megállapítására az eltűnt személyes joga irányadó. Előfordulhat az is, hogy belföldi jogi érdekből (elsősorban öröklési igény esetében, belföldi örökös vagy Magyarországon fekvő hagyatéki tárgy stb. miatt) magyar bíróság nem magyar állampolgárt nyilvánít holtnak vagy eltűntnek, illetőleg állapítja meg az ilyen személy halálának tényét Ilyen eljárásban — éppen a belföldre korlátozott területi hatály miatt — a magyar jogot keíl alkalmazni (16. §). A személy termelői, kereskedői, gatdasági minőségének megállapítására irányadó jogot meghatározó szabályokat (14. §) a javaslat ugyancsak az ember személyi állapotára vonatkozó részben helyezi el, tekintve, hogy nem jogi személyekről van szó. Ezek a szabályok — természetesen — a jogi személyekre irányadó elvekhez hasonlóak. 3. A 17. § azokra az esetekre vonatkozik, amikor a magyar állam, illetőleg — viszonosság esetében — külföldi állam polgári jogi viszonyok alanya. Mind a főszabály^ mely szerint az állam jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni, mind a kivételek ismertek a nemzetközi magánjog külföldi gyakorlatában is. Külön is ki kell emelni, hegy külföldi állam nemzetközi magánjogi viszonyaira csak viszonosság esetében lehet az illető állam saját jogát alkalmazni. 4. A jogi személy személyes jogát illetően a javaslat a bejegyzés elvét teszi magáévá: a jogi személy jogalanyiságára, gazdasági minőségére, személyhez fűződő jogaira, továbbá tagjainak egymáshoz való viszonyára annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a jegi személyt nyilvántartásba vették [18. § (1) és (2) bekezdés]. A bejegyzési elv elfogadása összhangban van azzal, hogy a magyar polgári jog — éppúgy mint a többi európai szocialista ország polgári joga — általában bejegyzéshez köti a jogi személy létrejöttét [Ptk 29. § (4) bek., 32. § (1) bek., 45. § (1) bek. és (2) bek., 59. § (2) bek., a Vállalatokról szóló törvény 10. §-a]. Ugyanez a kapcsoló elv érvényesül a jogi személy külön nyilvántartott fiókja vagy telepe esetében is [18. § (5) bek.]. Kisegítő kapcsoló elvként (abban az esetben, ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételre nincs szükség) a jogi személy személyes jogaként a javaslat a székhely jogát [18. § (3) bek.], végső esetben pedig (ha sem a nyilvántartásba vétel útján, sem a székhely segítségévei nem állapítható meg a személyes jog) a központi ügyvezetés helye szerinti állam jogát [18. § (4) bek.] határozza meg.