Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

564 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17, ^zám Családi Jog, VIII. Munkajog, IX. Joghatóság, X. Eljárási Jogi Rendelkezések, XI. Külföldi Határo­zatok Elismerése és Végrehajtása. A polgári jog, családi jog, munkajog területén a javaslat a nemzetközi jogszabály alkotási, ítélkezési, szerződéskötési gyakorlatban és szokásban, illetve a tudományban kialakult ún. kapcsoló elvekre épít. A kapcsoló elvek — az adott gazdasági-társadalmi viszonyok jellegének megfelelően — a jogszabály­összeütközés esetén választ adnak arra a kérdésre, hogy a szóba jövő több állam joga közül melyik állam jogát kell alkalmazni a felmerülő nemzetközi magánjogi kérdésben. A kapcsoló elvek meg­állapításánál a javaslat arra törekedett, hogv meg­oldásai összhangban legyenek a Magvar Népköz­társaság nemzetközi szerződéseiben elfogadott sza­bályokkal. Részletes indokolás I. Fejezet Általános szabályok 1-9. § L Az általános szabályok a javaslat célkitűzéseit, alkalmazási területének meghatározását, továbbá azokat az általános rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek elvben minden nemzetközi magánjogi jog­viszonynál érvényesülhetnek. EzeKet a szabályokat elsősorban az teszi szükségessé, hogy a nemzetközi magánjog — így a javaslat — normái nem mond­ják meg azt, hogy az adott esetben milyen maga­tartást keli vagy lehet tanúsítani, nem állapítják meg a jogviszonyban résztvevő felek jogait és köte­lezettségeit. A nemzetközi magánjogi szabálvok utaló jogszabályok, amelyek arra adnak választ hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha egy külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jo­gi vagy munkajogi jogviszonyban elvileg több ál­lam jogának alkalmazására kerülhet sor.­Magyar bíróság, vagy más hatóság csak a magyar utaló szabálvok alapján alkalmazhat külföldi jogot. A külföldi jog alkalmazásának elvi lehetőségét ma minden állam elismeri. Nem utolsó sorban az álla­mok békés egymás mellett élése kívánja meg, hogy a nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok területén, továbbá az állampolgárok vagyoni (öröklési stb.) és személyi (családi stb.) vi­szonyai körében lehetőség nyíljék más állam jogá­nak alkalmazására, ha az adott jogviszony meg­ítélése ezúton jobban biztosítható. 2. A javaslat 1. §-a meghatározza azokat a jogvi­szonyokat, amelyekre szabályozása kiterjed. A töb­bi szocialista ország törvényhozási gyakorlatát is követve, a nemzetközi magánjogi rendezés kiter­jed valamennyi külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyra. A javaslat kiterjed az eljárási szabályokra is. Az eljárási jogi cselekmények azonban csak a pol­gári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyok­kal kapcsolatban tartoznak a javaslat hatálya alá. Nem terjed ki viszont a javaslat hatálya például adójogi és más pénzügyi jogi viszonyok eljárási vonatkozásaira (megkeresésekre stb.). 3. A javaslat rendelkezéseinek többsége mind az érintett felekre, mind az eljáró" bíróságra (más ha­tóságra) kötelező. Ez alól az elv alól a javaslat a szerződésekre vonatkozó szabályoknál tesz kivételt (24. §): a szerződésekre elsősorban azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szeződes megkötése­kor vagy később választottak, s csak az ilyen vá­lasztás hiányában érvényesülnek e körben a javas­lat szabályai. A javaslat szabályainak általános kötelező jellege alól — a szerződési jogon kívül — még egy kivétel van: ha a felek az irányadó külföldi jo£> mellőzését közösen kérik. Ebben az esetben vagy a magyar jog, vagy — a szerződések körében biztosított jog­választás lehetősége esetében is — a felek által vá­lasztott más külföldi jog szabályait kell alkalmaz­ni (9. §). 4. A javaslat átfogó jellege mellett sem érinti azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Magyar Népköztársaság által kötött nemzetközi egyezmé­nyek tartalmaznak, illetőleg az olyan többoldalú nemzetközi szerződésekben foglalt szabályokat, amelyekhez hazánk is csatlakozott. A javaslat ren­delkezéseit tehát nem lehet alkalmazni olyan kér­désekben, amelyeket "nemzetközi szerződés szabá­lyoz (2. §). 5. A javaslat általános szabályaiban foglalt ren­delkezések többségét tehát a nemzetközi magánjogi szabályok nem önálló jellege, utaló természete teszi indokolttá. Az általános szabályokban a nemzetközi magánjogi tényállásokra irányadó jogszabályok ki­választásának, alkalmazásának és esetleges mellő­zésének legfontosabb elveit találjuk. a) A nemzetközi magánjogi utaló szabály mindig olyan tényálláshoz kapcsolódik, amelynek egyes elemei jogi alakban nyertek megfogalmazást: az utaló szabály éppen egy meghatározott jogi foga­lomhoz kapcsolva jelöli ki az alkalmazandó jogot. Ennek következtében gondot okozhat, hogy az ille­tő jogi fogalmat hogyan kell értelmezni. A javaslat (3. §) a jogvitában megítélendő tények vagy viszo­nyok jogi minősítésére a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezését írja élő. A nemzetközi törvényhozói, illetve bírói gyakorlatot követi a ja­vaslat akkor, amikor a jogi minősítésnél az illető jogintézményt szabályozó külföldi jog figyelembe­vételét rendeli, ha a magyar jog valamely jogin­tézményt nem ismer, vagy eltérő tartalommal, más elnevezéssel ismer, és az a magyar jog szabályai­nak értelmezésével sem határozható meg. Ebben a szabályban a más jogrendszerekkel szembeni diszkrimináció elvetésének elve jut kifejezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom