Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 563 tok, mind a nemzetközi eggyezmények szükségképpeni hézagai. A javaslat jelentős eszköz a nemzetközi együttműködés jogi feltételeinek javításában, mivel korszerű és átfogó nemzetközi magánjogi rendezésre irányul. Hazánk nemzetközi elismerést szerzett belső politikai és társadalmi viszonyainak kiegyensúlyozottságával éppúgy, mint a nemzetközi enyhülést, haladást és együttműködést messzemenően támogató külpolitikájával. A javaslat egyik — jogi — megnyilvánulása ezeknek a törekvéseknek. A nemzetközi magánjog és polgári eljárási jog szabályait jelenleg elsősorban két- és többoldalú nemzetközi egyezményeink tartalmazzák. Ezeket és általában a nemzetközi szerződésekből eredő nemzetközi magánjogi és eljárásjogi szabályainkat a javaslat nem érinti. A nemzetközi egyezmények mellett belső jogszabályok, így polgári jogi, családi jogi, munkajogi, eljárásjogi normák is tartalmaznak nemzetközi magánjogi rendelkezéseket. Ezek a szabályok — éppúgy, vagy méginkább, mint a nemzetközi szerződésekben foglalt normák — szétszórt, csupán részleteket érintő, egymással sem mindig összhangban levő rendelkezések, amelyeknek helyes alkalmazása egyre több nehézséggel jár. Az említett jogszabályok mellett nemzetközi magánjogunk igen jelentős része — elsősorban a kötelmi szerződési jog területén, de az egyezményekkel nem rendezett nemzetközi kapcsolatokban a tulajdonjog, az öröklési jog, stb. körében is — ma is szokásjogra épül. A nemzetközi magánjog általános, elvi természetű szabályaival kapcsolatban pedig gyakran még kialakult szokásjogi tételekről, egységes bírói gyakorlatról sem beszélhetünk. Ez a helyzet a szocialista jogrendszerünkkel szemben támasztott követelményeknek nem felel meg. A gyakran hézagos, hiányos szabályozással, a részben szokásjogi rendezéssel jogalkalmazási gyakorlatunk nem kap kellő segítséget. A javaslat ezért egységes jogszabályban foglalja össze a magyar nemzetközi magánjog szabályait. II. A javaslat célja a békés egymás mellett élés elvére épülő nemzetközi személyi és vagyoni kapcsolatok jogi szabályozása. Ennek érdekében a javaslat meghatározza, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni olyankor, ha polgári iogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog szerepel; megállapítja továbbá az említett természetű jogviták joghatósági és eljárási szabályait is. A javaslatban szabályozott kérdések külön rendezését az teszi szükségessé, hogy az aáott jogviszonyokban külföldi elem (személy, vagyontárgy, jog) szerepel, és ez a körülmény két vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget. A javaslat tehát azokat a szabályokat fogalmazza meg, amelyek a külföldi elemet Xz..'..I mazó jogviszonyok esetében meghatározzák, hogy a szóba jöhető több állam joga közül melyiket kell az adott esetben alkalmazni. A nemzetközi magánjog kodifikációjára több kísérlet történt. Az első tervezet közvetlenül a felszabadulás után, 1948-ban készült el. Ez a tudományos értékekkel bíró tervezet az 50-es évek légkörében, a szocialista jogfejlődés igencsak kezdeti szakaszában nem számíthatott elfogadásra. A szocialista jogrendszer kiépítése; a polgári jog, családjog, a munkajog és az eljárásioe szocialista kódexeinek megalkotása után 1968-ban ismét napirendre került a nemzetközi magánjogi kodifikáció. Űjabb tervezet készült, ez azonban ismét lekerült a napirendről, mert az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére figyelemmel megfelelően módosításra szorult. A kodifikáció belső jogi bázisát szilárdította, hogy: 1974-ben a családjogi törvény, 1977-ben a Polgári Törvénykönyv módosításra került, 1974-ben pedig létrejött a külkereskedelemről szóló törvény. A javaslat közvetlen előkészítését elméleti és gyakorlati szakemberek részvételével aiakitott bizottság végezte el. E szakértői bizottság munkáját társadalmi szakmai viták egészítették ki. A javaslat mindezen előzmények eredménye. Számos szocialista és kapitalista ország jogalkotásában a közelmúltban szintén napirendre került a nemzetközi magánjog kodifikáció]a, illetve a régebbi kódexek felülvizsgálata. E kodifikációs munkálatok elsősorban a szocialista országok tapasztalatait vették figyelembe. A Szovjetunióban a polgári törvényhozás alapjairól szóló törvény VIII. része tartalmazza a nemzetközi magánjog alapelveit. Lengyelországban a nemzetközi magánjogi kódex újraszabályozására 1965-ben került sor. Csehszlovákiában 1963-ban, a Német Demokratikus Köztársaságban 1977-ben készítették el a nemzetközi magánjogi törvényt. A szabályozás mind a szocialista, mind a kapitalista országokban túlnyomó részt törvényi szintű. A nemzetközi magánjogi kódex nemzetközi kapcsolatainak szempontjából is jelentős, emellett több alapvető törvényre épül (Polgári Törvénykönyv, Családjogi törvény, Munka Törvénykönyve, Polgári eljárásjogi törvény, Külkereskedelemről szóló törvény). Ennélfogva indokolt a magas szintű szabályozás. III. A javaslat 11 fejezetből és a záró rendelkezésekből áll. A fejezetek a következők: I. Általános szabályok, II. Személyek, III. Szellemi Alkotások Joga, IV. Tulajdonjog és Más Dologi Jogok, V. Kötelmi Jog, VI. öröklési Jog, VII.